Időnyerő - Három forgatás is elég'

Roxfort az 1950-es években
 
HomeGy.I.K.CalendarKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Latest topics
» Grey's Anatomy - The next doctor generation
Vas. Dec. 04, 2011 12:36 pm by Jade Shazza Greyback

» The Secert Circle
Szomb. Nov. 12, 2011 6:54 pm by Selene Ravenwood

» Staphanie Gold
Szomb. Okt. 08, 2011 4:09 pm by Selene Ravenwood

» A rengeteg széle
Szer. Szept. 21, 2011 5:42 pm by Holly Lea Hudson

» the best deceptions
Vas. Aug. 28, 2011 7:07 pm by Alaricus Carrow

» • • Twilight Diaries
Csüt. Aug. 18, 2011 3:07 pm by Hannah McCartney

» ~ Üres terem ~
Hétf. Aug. 15, 2011 7:27 pm by Wallace Williams

» Mystic Falls-i vámpír legenda
Hétf. Aug. 15, 2011 8:21 am by Vendég

» Barbara Ennvol
Vas. Aug. 14, 2011 3:33 pm by Alexis Cooper

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (13 fő) Hétf. Júl. 18, 2011 6:16 pm-kor volt itt.
Top posters
Celestyna J. Maes
 
Alexis Cooper
 
Lucia Develope
 
Sienna McAllister
 
Charlus Potter
 
Admin
 
Dorea Black
 
Aaron Snow
 
Heather Finnigan
 
Wallace Williams
 

Share | 
 

 Hannah McCartney

Go down 
SzerzőÜzenet
Hannah McCartney
Prefektus
Prefektus
avatar

Hozzászólások száma : 21
Join date : 2011. Jul. 18.

TémanyitásTárgy: Hannah McCartney   Hétf. Júl. 18, 2011 7:53 pm

Hannah Summer McCartney





Név: Hannah Summer McCartney
Becenév: Hannah ; Vöröske
Kor: 16
Születési dátum és hely: 1934. december. 04 ; London
Származás: Félvér
Iskolai házad: Hugrabug
Évfolyamod: 4. évfolyam
Pálcád: Cseresznye fa / 11 és fél hüvelyk, kellemesen rugalmas / egyszarvú szőr
Foglalkozásod: Prefektus


Édesanyja:Angelina L. Kenneth / 42 / Él. / Ő mugli volt. Sosem lehetett hallani a hangát a családban. Szereti a magányt, az egyedül létet s csak akkor mutatkozik a családdal ha muszáj.
Édesapa: Alexander McCartney / 47 / Él. / Ő az egyetlen varázsló. Hihetetlenül büszke egyetlen lányárára s mindaddig tökéletes is volt a kapcsolatuk még ki nem derült, hogy az első gyerek nem is anyjától van.
Testvér(ek):Hunter McCartney / 2 / Él. / Mivel még kicsi, talán csak egyszerűen szórakoztatónak találja mikor rózsaszín hajjal állok elé.
Samuel Williams / 19. / Él. / Mindig féltett Hannah-t. Ő volt a legnagyobb ezért mindig muszájnak érezte, hogy védje a húgát. Aztán kiderült, hogy semmi közük egymáshoz mint testvérek, akkor robbant valami közöttük.


-Félsz?-
-Kicsit.-
-Mitől?-
-Tőled.-
Apámnak mindig is hatalmas elvárásai voltak felém. Azt hitte én tökéletes vagyok, elvárta mindig, hogy azt tegyem amit ő mondd, hogy mindig tisztán, kontyba fogott szőke hajjal s abroncsos ruhákban, napernyővel a vállamon sétáljak vele karöltve a városban. De ez nem én voltam. Féltem mindig tőle mivel ha nem úgy történt valami ahogy azt elvárta gond nélkül kevert le nekem egy-egy sallert. Ilyenkor Sam mentett meg. Anyám nem foglalkozott vele, hogy ez nekem milyen, hogy hogy esik. Ő volt a béke, a nyugalom a családban. Sosem szólt semmiért mindig hagyta, hogy a saját fejem után menjek, hogy azt tegyem, amit én jónak látok. Egyszer sem emelte meg a hangját még akkor, sem ha majd szét robbant az idegtől. Vele nem lehetett beszélgetni soha. Lehetetlenség volt. Ha a család elment sétálni ő otthon maradt. Ha mi beszélgettünk az ebédnél, ő inkább sütötte a muffinokat. Kilógott a családból s ezt éreztette is velem. Sosem volt igazán anyám, csak szavakban tettekben ő sosem gondolta, hogy a lánya vagyok.
Hunter a legifjabbik McCartney. Miután ő megszületett senki nem foglalkozott velem s ezt néha szóvá is tettem. Anyám nem volt hajlandó csak vele beszélgetni vagy sétálni menni, a két nagyobbikat sosem szerette úgy igazán. Hunternek egy jó dolga van. Apa is úgy szeret még, anyám legalább vele beszé,l s van egy csodás, erős bátyja s egy őrült nővére.
S végül Sam. Bonyolult volt. Ő is már a család része volt mióta én megszülettem de ő is mint anyám mindig kilógott, de ő nem azért mert csöndes lett volna…épp ellenkezőleg hatalmas szájáról volt híres, hanem azért mert miután anyámék össze házasodtak apám félre lépett s ebből a megcsalásból született meg Sam. Az anyja nem akarta a kisfiút felvállalni így apám nyakába varrta. Anyám persze nem szólt semmit, mint általában tűrte, hogy egy olyan furakodott a családba akinek szinte semmi köze hozzánk. De én mégis úgy szerettem mindig is mint a bátyámat, néha talán jobban is. Apám mindig titkolta, hogy nem igazi testvér Sam, így próbáltam elnyomni a vonzalmakat de nem mindig sikerült. Sam sokszor vigyázott rám, mentünk el együtt bulizni vagy csak egyszerűen bejött este a szobámba beszélgetni. Ő is a Roxfortba jár… s mikor itt vagyunk, szinte nem is tudja, ki vagyok.
2 éve mielőtt megszületett Hunter derült ki, hogy Sam nem teljesen a család tagja. Ekkor kissé közelebb kerültünk egymáshoz, de szokásosan az iskola fala között letagadta létezésem.


Figyeld a szememet. Az mindent elárul. Attól, hogy vannak gondjaim a családomban nem is kevés attól függetlenül a jókedv járja át minden porcikámat.
Szemtelen vagyok, bolond, őrült és neveletlen. A határaim? Mik azok, Sosem tudtam, hogy mi az ami elég és mi az ami még nem. Nem volt aki megtanítsa így szabad lelkem szállt mindig a fellegekbe.
Mind úgy voltam vele, hogy majd szólnak, ha már sok vagyok. Imádom a nevetést, a pörgést, a vicceket s a bolondozást.
Hihetetlenül szerencsétlen tudok lenni ha ball lábbal kelek. Nálam a rosszul felkelés ebben nyilvánul meg nem abban, hogy gonosz lennék vagy csipkelődnék valakivel. Az agresszió sosem volt az én formám. Képes vagyok megbotlani a saját lábamba vagy a lépcsőkön szinte repülni s olykor csodásan hasra esni.
Viszont gond nélkül megmondom akárkinek azt amit én gondolok róla, mivel szerintem az emberi viszonyok elsődleges dolga az őszinteség, és a másik a közvetlenség. Hát én közvetlen vagyok az biztos. Simán leszólítok bárkit s ha mufurckodik nevetve szólok be neki. Attól, hogy nem látott még ember szomorúnak, attól függetlenül én is tudok beszólni embereknek s magamba zuhanni, mikor nem látnak. Érzelmes ember vagyok de csak magamban, mélyen valahol legbelül. Talán ez egy maszk de én élvezem az életet, minden egyes csodáját mindent amit az élet adhat nekem.


A becenevemet a hajam csodájáról kaptam. Ugyanis alapjában véve vörösek a tincseim, de sosem tudhatod, hogy mikor mivel találod szemben magadat. Ugyanis metamorf mágus vagyok ennek segítségével, akár naponta változtatom a hajam színét. Voltam már narancssárga, citrom sárga, szőke, rózsaszín, barna, fekete s kitudja még milyen színekben, pompáztam már, de mégis a kedvencem a narancs és a vörös. Szemeimen is szoktam néha változtatni ugyanis teljesen más lesz az arcom mikor szőke hajamhoz kék szemeket párosítok. Alapjában véve a vörös lobonchoz halvány zöld íriszek tartoznak.
Magasságom… nem ez nem mondható annak. Alacsonyságom megüti keményen a 158 cm. Ehhez igazodik súlya, ami 53 kilogramm.
Szeretem a divatot, és próbálok úgy is öltözködni vár leginkább színes, hatalmas mintás ruhákban láthatsz. Kedvencem a mesefigurás pólók s a mély piros rúzs.



Fogd meg a kezem. Elrepítelek egy forgatásra. A film fekete fehér lesz s talán a könny is kicsordul a szemedből. Vágyakozásokkal, haraggal s végül nevetéssel teli lesz. Érdekel?
Valami csodás volt mikor anyám életemben talán először - amire én is emlékszem - hozzám szólt. Hangja lágy volt, békés, csöndes és hihetetlenül kimért. Nem is figyeltem a mondandójára csak arra, hogy milyen is a stílusa ahogy beszél mivel tudtam, hogy talán ez az utolsó, hogy az én nevemet említi s szemeimbe nézve beszél velem.
Akkor is csak egy dolog miatt szólt hozzám.
-Hannah. Jobb ha tudod. Sam nem vér szerint a testvéred.- töredékek. S hogy minek a töredékei? A szívemnek. A lelkemig hatolt felvágva az apró, vékony és puha réteget: a lelkemet. Elnyomtam egy mély sóhajjal megvetésem s pakoltam. Másnap a Roxfortba kellett jönnöm. Sírtam. Zöld szemeimet áztatták a sós cseppek s láttam ahogy az egyik olaj zöld pulóverem magába issza a könnycseppjeimet. Ideges voltam talán akkor életemben először s utoljára. Hazudtak, olyan mélyen, hogy ennél durvábban már nem is tehették volna, csak ha anyám azzal állít szembe, hogy nem is Ő az anyám.
A vonat út kész rémálom volt. Laura az egyik barátnőm csak némán ült mellettem s játszott Fügével akit anyáméktól kaptam lekenyerezésre. Nem sikerült. Édes volt az állat s talán elsőre bele is szerettem de ők azt hitték ezzel minden megoldódik ezzel egyszerűbb lesz.
-Hé Vörös! Nem láttalak még így soha...ne legyél elkettyenve anyád miatt.- ő csak anyám történetét tudta, hogy sosem beszélünk... Sam-et magamnak akartam megtartani.
A roxfort volt az ahol mindig tökéletesen éreztem magamat. Néha az apró birodalmam volt melyet a saját kedvemre építhettem, s az elsősökkel mindig jót szórakoztam, nevettünk csak azért mert olyan őrületes dolgokba rángattam bele őket amibe persze nem mindig kellett volna.
A prefektusi jelvény az egyik csoda volt az életemben. Lehet, hogy bohóc voltam a kőfalak között de tökéletesen tanultam s példamutatásom mindenkit magával ragadott. (ezt mondták mikor átadták a jelvényt). Néha jó dolog, mikor este mászkálok a folyosókon pálcával a kezemben s mivel utálok egyedül lenni ezért az első adandó alkalommal megfogom egy kis gólya kezét aki azt hitte nagyon hero... és leülök vele beszélgetni. Persze ha álmos s morcos vagyok én is örömmel küldöm el őket büntető munkára. Muhahha.
Miután a vonat besiklik szemem 1. óta Sam-et keresi de aznap nem. Éreztem, hogy most más lett valami. Beállítottam az elsősöket s szóltam nekik, hogy kövessenek, miközben éreztem, hogy valaki az oldalamba csíp. Felsikítottam s az ütő is megállt bennem.
~Biztos Sam. Basszus. Biztos Sam.~ perdültem egyet tengelyem körül de nem láttam a szőke kócos fejét helyette a nálam 2 fejjel magasabb Caiust. Ő volt Laurán kívül a másik legjobb barátom. Egy kis háromszöget alkottunk mi hárman a roxfort szinte rettegett a megérkezésünktől. Laura kissé visszafogott volt de úgy tudott nevetni, hogy az egész iskola bele rengett...nem is nevetett szinte vihogott. Caius viszont Hollóhátas volt, iszonyat ésszel megáldva és az ő házának egyik prefektusa volt. Mindannyian 4. évfolyamba jártunk s imádtam elütni velük az időt. Akkor szem nem maradt szárazon a rengetek nevetéstől.
Elérkezett az évnyitó ideje s én leültem Laura mellé. Már megrendezett volt, hogy amíg az igazgató beszélt én jobbnál jobb arcokkal szórakoztattam őt és a körülöttem ülőket. Most kacsacsőrt formáztam számból s orromból s halkan hápogtam is nekik. Majd fejemből csiga szemeket növesztettem ki s úgy csináltam mintha kacsintanék az egyikkel. Persze mindegyik Hugrás körülöttem dőlt a nevetéstől. Én meg élveztem. Sőt, szinte mindig élvezem mikor valaki halkan vagy hangosan rajtam nevet. Én is megtanultam, hogy a nevetés csoda, s akkor tudsz a legboldogabb lenni ha megtanultál magadon is nevetni.


*különleges képesség: Metamorf mágus. Azért olyan gyakori a haja színének s formájának változtatása.
*állat: van egy kutyája Füge aki amúgy egy Francia bulldog.



>> Black Moon:

Biccentettem mikor részvétét nyilvánította anyám miatt. Sosem szerettem beszélni róla de most valahogy fontosnak éreztem, vagy fene se tudja...jobbnak. Muszájnak semmiképp.
Figyeltem ahogy bemerészkedett a vízbe, térdig. Nem tudtam igazán mit akarhat, végül lehajolt s pár kagylót terített ki elém. Kérdőn emeletem fel fejemet, hogy rá nézhessek.
-Tessék?- nem néztem le mikor mondta, hogy ezek segítenek majd az albérleten, így nem különösebben értettem, hogy pár hülye kagyló mit tudna segíteni az én lakásomon? Viszont mikor le néztem a homokra a kagylók arannyá változtak.
-Wáó!- nyögtem ki halkan miközben felemeltem az egyiket, hogy közelebbről is megnézzem. Udvarias lett volna azt mondani, hogy jajj nem fogadhatom el...de mivel ezt a trükköt akármennyiszer elvégezheti...ezért úgy voltam vele, hogy igenis elfogadhatom.
Öngyilkosság. Nekem is hányszor fordult meg a fejeben miután az ikreket elvették tőlem, vagy csak egyszerűen, hogy egyedül maradtam. Sosem tudtam pontosan, hogy minek is hadakozom annyira az ellen, hogy megtegyem végre, és még most sem sikerült rájönnöm de már nem harcolok annyira az élet ellen, egyszerűen csak élvezni próbálom.
-Nagyon művészi vagy.- mosolyodtam el miközben hozzá értem állához s lágyan megsimítottam azt. Kék íriszem ő csokoládé szemeit keresték s mikor megtalálta nem eresztette.
-Ne várd, hogy a gondok maguktól oldódjanak meg. Támaszkodj azokra akikre lehet, de ne hagyd, hogy feltornyosodjanak...mindig csak egy kicsit oldj meg, a végén nem marad semmi.- mosolyogtam szemeibe.
Kérdésére elengedtem állát s sóhajtottam egyet.
-Most megfogtál...- vigyorodtam el miközben magam elé meredten gondolkodtam.
-Talán a tánc s a képeim.- tűnődtem el. Még mindig nem néztem rá most az arannyal kezdtem el játszadozni amit átváltoztatott.
-Kb. 4 éve modern táncolok, a fényképezést még csak 2 éve kezdtem el, miután átváltoztam és farkasként bejárva az erdőt iszonyat sok szép helyre bukkantam. Vicces volt látni az emberek arcát mikor csak ámuldoztak, hogy hol találtam ezeket a helyeket, hogy utaztam-e értük? Ilyenkor teljesen máshogy látom a világot. De majd megmutatom... lencsén s szabadban más. A lencsék kiszűrik a rosszat.- vigyorogtam majd át tértem a táncra.
-A tánc meg. Felszabadít. Nem mutat szépen ha feszült vagyok, el kell engednem magamat, levezeti a feszültséget, és ott is érződik a zene.- mondtam miközben elmerengtem a tengeren. Ekkor valaki hangosan felordított a távolban bulizók közül, rögtön oda kaptam fejemet s a Tom srácot láttam meg aki közben tiszta erejéből próbált szabad kézzel kibontani egy boros üveget.
-Kezdődik a buli.-
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Celestyna J. Maes
Admin/Mardekáros diák
Admin/Mardekáros diák
avatar

Hozzászólások száma : 108
Join date : 2011. Jul. 14.
Tartózkodási hely : Az ördög ölelésében

TémanyitásTárgy: Re: Hannah McCartney   Kedd Júl. 19, 2011 9:21 am

Nos, Vöröske. Jelentem, elolvastam irományod. Jellemed meg fogott, tetszik, hogy egy mindig vidám bohókás lányt fogsz megszemélyesíteni. Néhány helyesírási hibán kívül, még annyi kivetni valót találtam, hogy nem túl sok emléket tártál elénk a gyerekkorodból. De ettől függetlenül, előtörténetedet

ELFOGADOM
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Hannah McCartney
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Időnyerő - Három forgatás is elég' :: Karakterek :: Elfogadott előtörténetek-
Ugrás: