Időnyerő - Három forgatás is elég'

Roxfort az 1950-es években
 
HomeGy.I.K.CalendarKeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Latest topics
» Grey's Anatomy - The next doctor generation
Vas. Dec. 04, 2011 12:36 pm by Jade Shazza Greyback

» The Secert Circle
Szomb. Nov. 12, 2011 6:54 pm by Selene Ravenwood

» Staphanie Gold
Szomb. Okt. 08, 2011 4:09 pm by Selene Ravenwood

» A rengeteg széle
Szer. Szept. 21, 2011 5:42 pm by Holly Lea Hudson

» the best deceptions
Vas. Aug. 28, 2011 7:07 pm by Alaricus Carrow

» • • Twilight Diaries
Csüt. Aug. 18, 2011 3:07 pm by Hannah McCartney

» ~ Üres terem ~
Hétf. Aug. 15, 2011 7:27 pm by Wallace Williams

» Mystic Falls-i vámpír legenda
Hétf. Aug. 15, 2011 8:21 am by Vendég

» Barbara Ennvol
Vas. Aug. 14, 2011 3:33 pm by Alexis Cooper

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (13 fő) Hétf. Júl. 18, 2011 6:16 pm-kor volt itt.
Top posters
Celestyna J. Maes
 
Alexis Cooper
 
Lucia Develope
 
Sienna McAllister
 
Charlus Potter
 
Admin
 
Dorea Black
 
Aaron Snow
 
Heather Finnigan
 
Wallace Williams
 

Share | 
 

 Tom Rowle Denem

Go down 
SzerzőÜzenet
Tom Rowle Denem
Prefektus
Prefektus
avatar

Hozzászólások száma : 4
Join date : 2011. Jul. 17.
Tartózkodási hely : Keress meg és megtudod..

TémanyitásTárgy: Tom Rowle Denem    Kedd Júl. 19, 2011 9:45 am

Tom Rowle Denem






Név: Tom Rowle Denem
Becenév: Remélem nem jutott eszedbe, hogy becézz
Kor: 18
Születési dátum és hely: 1932.december 31.
Származás: Félvér
Iskolai házad: Mardekár
Évfolyamod: 7.
Pálcád: Tiszafa főnix toll maggal, 11 és negyed hüvelyk
Foglalkozásod: Prefektus, Iskolaelső



Édesanyja: Merope Gomold meghalt, de így si gyűlölöm
Édesapa:Tom Denem, 40; él sajnos, de meg fogom keresni és megölöm
Testvér(ek):-
Egyéb hozzátartozó(k):
Morfin Gomold (nagybáty); 43; biztosan él még
Rowle Gomold (nagyapa); 72; szerintem még valahol ő is él



Ha most elkezdeném fölvezetni a családfámat, akkor két részre kéne osztanom. Az egyik felével biztosan nem törődnék, hisz mind koszos muglik, varázstalan emberek, nem is értem, hogy egy olyan nagy múltú boszorkány, mint az anyám, hogy tudott összeállni egy Denemmel aki csak egy mugli volt. Viszont az igazi családom, akik elhagytak, de azért még se feledkezhetek meg róluk, mert igazi nemesként tündökölhetnének, de nem teszik. A nagyapám egyenes ágú leszármazottja Mardekár Malazárnak aki rokonságban állt a Prevell családdal, akiknek a leszármazottjuk Potterék.. Bár nem szívesen vagyok egy Potter rokona, de azt mindenképp be kell vallanom, hogy egy aranyvérű családnak sincs ekkora múltja, és én ugyan egy koszos mugli gyermeke vagyok, de még is örököltem valamit Mardekártól.


Tehát kezdjük az úgy nevezett „jó „ tulajdonságaimmal. Szeretek tanulni. Megszállottan keresem a tudást, képes vagyok órákat eltölteni egy lexikon társaságában, és ennyi! Ennyi jó tulajdonsággal rendelkezem. A többi mind rossz.. mások szerint.. például, megszállottan vágyom a fekete mágia után, mindig csinálok valami szabályzat ellenest, de sosem kapnak el, a tanárok mind jó véleménnyel vannak rólam, a tanulásom példás, a viselkedésem példa mutató, egészségesen, talán már túlon-túl is érdeklődő vagyok, persze Dumbledor professzor, kétségekben áll velem szemben, gyanakszik, érthető, hisz borzalmasan jó színász vagyok, még az igazgatót is sikerült meggyőznöm, olyannyira, hogy sokszor kéri a segítségem, sőt Lumpsluck professzor nemrégiben válaszolt egy nagyon érdekes, és fontos kérdésemre is, ami elég veszélyes, és halálos.. Általában kedves és kellemes modorom van, de valójában öntelt, gőgös vagyok és mindenkit lebecsülök. Abban a tudatban élek, hogy egy nap én leszek a világ ura és istene, és hogy erre rendeltettem. Képes vagyok mindenkin keresztülgázolni, és elvárom, hogy úgy kezeljenek mint Mardekár utódját. Barátok.. nem sok van, de sokkal jobban kijövök a nőnemű egyedekkel jobban kijövök..
Mint muglik közül jövő gyereknek, sokkal nehezebb dolgom volt, mint azoknak akik már is merték a varázsvilágot, az aranyvérűek. Persze nem riadtam vissza, nem vagyok az a gyáva, de jobb szeretem háttérből figyelni az eseményeket, mert ha nem avatkozol bele, akkor senki nem gyanakszik rád, hogy esetleg te is lehettél az aki elkövette a dolgokat..


Magas vagyok, de nem kifejezetten az-az izmos gyerek, inkább vékony, és betegesen sápadt. Nem sportolok ha csak a temérdek párbajt nem nevezzük annak, néha ha nagyon ideges vagyok futok pár kört a tó körül, vagy szaladgálok a tanárok után. A hajam sötétszínű, néha feketének tűnik, de inkább barna, a szemem sötét színű, de észrevettem ha mostanában nagyon mérges vagyok vörös lesz, ezt még senki se látta, de szerintem nem lenen tanácsos, ha a tudtukra jutna. Nagyon kevésszer látni érzelmet az arcomon, általában rezzenéstelen vonásokkal figyelek. Jó az ön uralmam.. Az érzéseimet mindig elrejtem, csak a „legjobb barátaim” tudják, hogy mire gondolok.



Nagyon kevesen tudnak róla, hogy a Gomold família utolsó leszármazottjai még mindig élnek. nem messze Little Hangleton mellett, közel a fehéren ragyogó Denem kúriához. Hárman voltak: Morfin, az elmebeteg fiú, a húga, Merope, a félig kvibliszámba menő, elnyomott lány, és apjuk, Rowle Gomold, az aranyvér-megszállott öreg férfi. Merope aki álmodozott, a varázslatról, de sose érinthette azt, akit kitagadtak, csak mint egy házimanók, úgy volt rá szükségük, beleszeretett abba a koszos mugliba, aki minden nap ott lovagolt el fehér lován az eldugott kis kunyhó előtt, de a férfi nem érzett vonzalmat a nő felé, volt már jegyese, de Merope őrülten kevert az italába szerelmi bájitalt, miután a férfi csak őt látta. Rowle elküldte a lányát, ő nem tűrte a vérszennyezettségét, de innentől a a lánya egyedül maradt. Egy nap mikor elfelejtette beadni Tomnak a szerelmi bájitalt, a férfi elmenekült. Magára hagyta a terhes nőt, akinek se pénze, se családja se lakása. El kellett adnia egyetlen értékét, hogy valamiből csak-csak meg tudjon élni. Szállást kért egy árvaházban, ahol keserves kínok közepette megszült engem, és utána életét vesztette. Magára hagyott engem! Nem volt benne elég erő, hogy életben maradjon. Hőn szeretett férfi, álmai hercegének elvesztése nagy súllyal nehezedett a vállára, amit már nem bírt el, így feladta a harcot, engedett a sötétségnek. Én gyűlölöm emiatt, gyűlölöm, hogy össze szűrte a levet egy muglival, hogy a szerelmet előbbre tartotta mint a vér tisztaságát, és ha már megtette itt hagyott engem, de aki gyenge annak el kell hullania..

Ha az életemet nézzük, mindig is árvaházban éltem. Anglia, azon belül London leg keresettebb árva otthonába. Gyűlöltem, gyűlölöm azt a koszfészket. Televan muglikkal, és az érintkezés velük nem nélkülözhetetlen. Ott nem voltam az a példa tanuló, minta gyerek, különc voltam, nem beszéltem a többi árvával, holott akkor még azt se tudtam, hogy mi vagyok, hogy létezik-e egyáltalán az, hogy varázsvilág. Gonosz voltam, rettentő gonosz. Loptam, csaltam, verekedtem, és mikor felfedeztem, hogy más vagyok, tudok olyan dolgokat amiket a többiek nem, azt a társaim kínzására fordítottam. Élveztem ahogy ordítanak, ahogy eszeveszett rohanásba kezdenek, pedig nem menekülhetnek el, hogy a sikolyuk megtöri az éj csendjét, és hogy rettegnek, behódolnak nekem. Nem voltak barátaim, csak azok álltak mellettem akik féltek tőlem, ezért sokszor sétáltam egyedül erdőkben, elhagyatott helyeken. Aztán egyszer sziszegő hangot hallottam, beszélt hozzám, mikor menekülni készültem, suttogott, hogy ne féljek nem fog bántani.. nem fog fájni, de én féltem a kígyótól. Vissza vágtam, hogy felgyújtom, ő pedig döbbenten nézett rám, hogy értem a nyelvét. Pedig minden egyes szavát, jól értettem, megbeszéltük, hogy találkozunk még, és Nagini, mint később kiderült a neve, nagyon jó beszélgető partnernek bizonyult. Elmondtam neki minden titkomat, ő is mesélt magáról.., aztán elteltek a napok, hetek mindennap találkoztam a kígyóval, de egyszer mikor búcsúztam tőle, egy ág reccsent mögöttem, hátra néztem és egy fiút láttam, aki rémült arccal fordulni készült, szaladt. Nem gondolkodtam csak azt kívántam, hogy soha többé ne beszéljen, senki ne tudjon róla, hogy beszélek a kígyókkal. Csak egy pillanat volt, a lába megcsuklott, ő összeesett. Siettem, Nagini ott volt mellettem, és mikor szólítgattam, majd megfordítottam távolba meredő szempár meredt rám. Meghalt. A kígyóm, mert mára sajátomnak mondtam, eltűntette a tetemet, én pedig hónapokig ültem az árvaházi szobámban. Aztán jött Dumbledore, akiről először azt hittem, hogy egy elmegyógyintézetbe akar vinni, de mikor bemutatta, hogy ő is tud furcsa dolgokat csinálni a szemével, megértettem, hogy jobb vagyok, mint az összes többi mugli aki itt él. Elmondtam, hogy tudok beszélni a kígyókkal, és hogy tudok bántani másokat, bár Dumbledore az utóbbit nem díjazta. Elmondta a szabályokat, amik a Roxfrtra vonatkoznak, azt mondta elkísér az Abszol útra, és a vonat állomásra, de nem kértem! Bebizonyítottam, hogy a pénz amit adott éppen elég. Eltaláltam az Abszol útra, elmentem Olivanderhez a Cikornya és Paczába és még egy csomó helyre… Úgy vártam, hogy elkerüljek az árvaházból, vártam az indulást, és bár nehezebben mint az Abszol utat, de megtaláltam a 9 és ¾-ik vágányt. Elámultam, csodálkoztam, nem mondom, hogy barátokat szereztem a vonat úton, mert csendben voltam és olvastam, de mikor a süveg egyértelműen ordította, hogy Mardekár, minden megváltozott. Beloptam magamat a tanárok szívébe az érdeklődésemmel, mindennel. Átvészeltem minden évet, itt egyre vonzóbb hely lett számomra a könyvtár és a tiltott részleg, felfedeztem magamnak a szükség szobáját, titkos járatokat, megtanultam hazudni, és vonzott fekete mágia. Gonosz dolgokat tettem, lemerészkedtem egy titkos helyre, amit senki sem ismert, kinyitottam egy kamrát, amiben egy kígyó lakott. Baziliszkusz, engem sosem bántott, az én parancsom követte, nagyon jóban voltam vele, kicsit mintha Nagini lenne, minidig az én parancsaimra várt, és ölt. A muglikat kezdte félelembe tartani, de egy ideig egy se halt meg, mind megúszta. Aztán egy Myrtil nevű lány életét vesztette, és akkor megmozdult bennem valami. Valami olyasmi, hogy jól vagy rosszul kéne cselekednem.. Nem tudtam dönteni, mert Dumbledore gyanút fogott, máshol kezdte kutakodni, Lumpsluck professzornál, aki egy kis cukrozott ananász miatt beszélt nekem a horcruxokról.. Nem tudom, hogy mi lesz belőlem de addig is Dumbedoret kerülöm.. és ti sárvérűek, ti rettegjetek!


*különleges képesség:párszaszájú
oklumencia-legilimencia
*amit mindig magammal hordok: pálcám



Nem bírtam aludni. Egész éjszaka forgolódtam és a hétvégén gondolkodtam, azon ami történt. pontosan nem is tudtam, hogy mi történt. Szombaton bulizni mentem valahová. Hogy hová pontosan arra nem emlékszem, de hogy kiel arra igen. Egy nagyon jó barátommal mentünk egy kis lazításra. Lazítottam ám rendesen. Az éjszakából csak arra emlékszem, hogy egymás után ittam a whiskyket és táncoltam. Utánna képszakadás. Csak a másnap reggel van meg az agyamban és bármilyen furcsa is, nem voltam másnapos. Csak egy aprócskát sajgott a fejem de ennél már volt rosszabb is. Tehát vasárnap egy ismeretlen lány melett ébredtem, akit életemben nem láttam egy szónál többet nem beszéltem vele, de meglehetősen jól nézett ki. Ésa hogy elnéztem magunkat nem hiszem, hogy az éjszakát beszélgetéssel töltöttük. Nem is ismerkedtünk, vagyis a testünk az biztosen, tekintve hogy mindketten meztelenül feküdtünk...
Ma meg mintha puskából lőttek volna ki reggel úgy iszkoltam be a fürdőbe. Nem tudom mért siettem oda, talán gondolkodni és húzni a töbieket, hogy meddig készülődök, igen ez totálisan én vagyok. Unottan kezdtem el a fogamat mosni, letusolni, öltözködni és egyébb iylen apróságokat.. Az óra kezdése előtt 10 percel kivánszorogtam a fürdőből, egy oltári nagy mosollyal az arcomon. A kintlévő szeme villámokat szórt és felém is hajított egy könyvet én meg nagy röhögva siettem ki a szobából. Bementem az órákra de nem nagyon figyeltem. Elvoltam a leghátsó padban, elunatkoztam és helyeseltem amikor kelett, meg jegyzeteltem. Nem is tudom, hogy sikerült ennyire játszanom a szuper gyereket aki érdeklődik a világ iránt, figyel minden apró kis dologra. Bocsánat nem gyerek már felnőtt.. Annyira untam a napot, scak vergődtem az órákon mint a partra vetett hal, hogy az utolsó órára már be se mentem. A stréberek, úgyis ott ülnek minden órán, majd elkérem valamelyik zseni jegyzetét..
Ahogy visszaértem a szobába ledobáltam mindent az ágyamra, én meg az ablakhoz sétáltam. Unatkoztam, csak az ablakon bámultam ki.. Aztán eszembe jutottak a nők, erről pedig az, hogy a legjobb hely ahonnan láthatom őket és nem is takar annyit a ruha az az uszoda.
Besiettem a fürdőbe, a törzshelyemre. És felkapkodtam a fürdőnadrágom és arra a ruhám. Elővettem a sportzsákom az ágy alól és beledobálltam mindent ami kellhet. Törülköző, strandpapucs, testápoló, házkulcs, pénztárca... A kezembe vettem a sluszkulcsot és indultam is. A kocsiba beülve már indítottam is, és már száguldottam az uszoda felé. A kocsiban maxon szólt a rádió, most nem érdekelt a külvilág.
Szerencse, hogy nem voltak sokan a sorban előttem hamar megkaptam a belépőt. El is szaladtam lekapkodni a ruhái a táskám meg bevttem és egy nyugágyra raktam le. Elősször a pezsgőfürdőbe ugrottam be, áztattam magamat egy kicsit, majd átszálltam a anygobb medencébe. Úsztam egy pár hosszt amikor megpilantottam egy lányt. Becserkészendő alany a láthatáron. Nem bírtam megállni, hogy ne ússzak oda hozzá és ez a vágyam csak akkor lett nagyobb amikor kiemelkedett a vízből. A testén végigcsorogtak a vízcseppek, a hajából csorgott a víz és ez csak még jobban kirajzolta az alakját. Oda úsztam hozzá, gyorsan, hogy nehogy eltűnjön és megálltam előtte.
- Ilyen spontán szépséget, mint te nem sokszor lát az ember!- Úsztam egészen közel a lábához és tüzetesen végigmértem. A kezem a lábához lebegtettem de nem nyúltam hozzá, de úgy helyeztem, hogy ha jön egy hullám a kezem pont végig csússzon a lábán. Szerencsém volt, mert pont leeért a lábam, nem kelett magamat a vízen fönn tartani. -Most mondhatnám neked azt, hogy láttalak már.. de ha egy ilyen szép lányt láttam volna azt sosem felejteném el! És én nem emlékszem rád! De szebbé tetted máris a napomat!- Vilantotam felé egy sármos mosolyt, de nem volt szándékos, ez már olyan spontán jön..


// hozott példa //

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alexis Cooper
Admin/Mardekáros diák
Admin/Mardekáros diák
avatar

Hozzászólások száma : 106
Join date : 2011. Jul. 14.
Tartózkodási hely : Roxfort; Mardekár

TémanyitásTárgy: Re: Tom Rowle Denem    Kedd Júl. 19, 2011 10:15 am

Hát Denem, ez az előtörténet...
Elfogadom!!!

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Imádtam! Nagyon szuperül leírtad a karaktered múltját!

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Tom Rowle Denem
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Időnyerő - Három forgatás is elég' :: Karakterek :: Elfogadott előtörténetek-
Ugrás: