Wallace Williams

Tárgy: Wallace Williams Vas. Júl. 24, 2011 10:27 pm

Wallace Williams

Név: Wallace Williams
Becenév: Lace
Kor: 16
Születési dátum és hely: 1934. október 31, Anglia, Newcastle Két perccel az öcsém előtt)
Származás:Sárvérű… aki így hív, azt kiátkozom a világból…
Iskolai házad: Hollóhát
Évfolyamod: 5
Pálcád: Gesztenyefa 15 hüvelyk és egyszarvúszőr mag.
Foglalkozásod: Diák

Édesanyja:Abbey Brennen/39 év/ Él és virul, de a haját tépi miattunk. Amúgy jó a viszonyom vele.
Édesapa:Anthony Williams/40 év/ Ő is él és virul, de anyuci a haját tépi miatta szálanként. Hasonlítunk apucira, na.
Testvér(ek):Wendel Williams / 16 év/ Az én kis öcsém, aki közel sem okos és helyes mint én, de azért kinyírom, aki ki akarja nyírni.
Egyéb hozzátartozó(k):Nincs sok, hál égnek.

Mugli család, nuku családtörténet. Így szép az élet.

Jellemem? Kedves vagyok, őszinte és okosabb, mint Wendel. Nem kell megkövezni, nem vagyok olyan vészes, csak egyszerűen könnyen megragadnak a dolgok abban az okos kis fejemben. Szeretek bajt keverni és a baj is szeret engem, különben nem találna meg olyan könnyen. Van egy leheletnyi egóm is, de azért nem olyan vészes. Tényleg, nem hazudok, csak egy apró van. Jó a humorom és kissé hirtelen a természetem. Jól forgatom a pálcát. Szeretem a kviddicset, mondhatjuk azt is, hogy csak enyhén vagyok hozzánőve a seprűmhöz és a terelőütőmhöz. Mert én terelgetem azokat a szép fekete lasztikat. A tesómmal amúgy jól kijövök, de nem egyszer heccelem, vagy ő engem. Amúgy meg, mindent megtennék érte. Mivel ne próbálkozzak? Öhm… ne akarja hajtó lenni… komolyan, béna vagyok. Félelmeim? Hogy prefi leszek, de ez szerencsére nem történt meg. Ezen kívül a tesómat sem szeretném elveszíteni. Másvalami? Baseball. A kedvenc játékom volt a mugli suliban. Továbbá nem szeretem, ha le sárvérűznek.

Magas vagyok, 190 centis, kék a szemem és szőke vagyok. Egyszóval? Mintha a szőke herceged állna előtted. Viccet félretéve, a hajam sem sűrűn látott még fésű, a szemem pedig kéken villog. Miért villog? Mert ha megátkozlak, akkor csak ennyit látsz. Sportos a testalkatom, egy terelőnek nem árt és van egy sajátos mosolyom. Amúgy viszketegséget kapok az egyenruhától és ha tehetem, akkor mugliruhát hordok. Ezen kívül szeretem az ujjatlan felsőket, a farmergatyát és a színes tornacipőt. Van egy fanyakláncom, amit eddig még nem sűrűn vettel le. Miért? Mert az a kabalám. Amit még hordok, az az órám, aminek világító számlapja van. Kinézetről ennyit.

*függöny szét és egy csinos srác lép be rajta, a közönség meg ünnepel* Jó estét kívánok! Wallace Williams vagyok és az életemet fogom Önöknek elmesélni.
1934.-et írunk, még hozzá október 31.-ét. Ekkor születtem én, csupán két perccel megelőzve Wendellt, így volt mivel szadiznom az évek alatt. Mindketten mugliszületésűek vagyunk (hát, naná… az anyánk és az apánk egy és ugyanaz), egy ügyvég és egy kereskedő gyermekei. Anyám a mindig szigorú ügyvéd nagy általánosságban a haját tépte ikerfiai miatt, mert elég sokszor robbantottunk házat. Ez csak képletes, bár az igaz, hogy én, amikor megjelent a varázserőm, felrobbantottam egy konzervbabot. Na, az vicces volt. Előre szaladtam, akkor tehát hátra arculat és mese! Apánk egy kereskedő, aki ha anyám szavaival szeretnék élni, akkor egy igazi lókötő. Én mondjuk viccesnek mondanám. Tényleg, a fater is olyan, mint mi vagyunk, a házat is képes lenne felrobbantani. Anyám retteg is ettől rendesen, de ilyenkor jön az angyali fejecske és a kiskutyaszem, amiben profi vagyok *a közönség éljenez és virágokat dobnak a lába elé* Köszönöm, köszönöm, ezt nem kellett volna, de hééé… már megint terelve lett a szó. Szóval, amikor megszülettem még egy ártatlan bárányka voltam. Na, nem mintha most nem az lennék… *rászakad a plafon* Bambusz! *kimászik a törmelék alól és lesöpri magát* Szóval, egy ártatlan kisgyereknek születtem, akinek az első szava a trágyagránát volt. *közönség röhög és csóválják a fejüket* Na, ti aztán nagyon tudjátok. Tényleg az volt és ez kedves édesapucikám hibája, aki azokról mesélt. *valahol a közönség soraiban anyuci kókuszon legyinti apucit* Anyaa, ne verd már! Szóval, ezután mondanom sem kell, hogy nem volt megállás és nőttem mint a gomba az öcsémmel együtt. A mugli tanárnénik is a hajzatukat tépték miattunk és soha nem is derült ki, hogy mi dobtunk be az ebédlő ablakát. *-Ahha, most lebuktatok! – ugrik föl a hátsósorok egyikében a már említett tanerő, azonban csak pillanatok kérdése, hogy a mennyezetről lógjon alá elnémítva* Öcsém, a vén kriptaszökevény nem tudja, hogy mikor kell hallgatni… A mugli suliban persze ráleltem első szerelmemre. *elől feláll egy különösen lóképű leányzó.* Nem, nem rád gondoltam, hanem a baseballra. *a lány csalódottan visszaül, a közönség röhög.* Talán innen is jött a későbbi terelői szakmám. 10 körül voltam, amikor az a bizonyos babkonzerv felrobbant. Micsoda szép emlékek… mondtam már, hogy utálom a babot? *a közönség nemet int.* Akkor most mondom. Hányni tudnék tőle. Szóval… 11 évesen egy bagoly felkenődött az ablakomra, én meg kiröhögtem. Ő hozta a roxforti levelünket. Meglepetés felsőfokon, de nem kellett túl sokat győzködni, mert elhittem a dolgot. Ki más tudná zöldre festeni a szomszéd háziártalmat? *- Te pimasz kis… - egy néni feláll, botját fenyegetően lóbálva* Hehe, Csókolom! *kényszeredett vigyor, a néni visszaül* Szóval, így kezdődött pályafutkosásom. A teszlek süveg a Hollóhátba pakolt és lett egy Dömpi nevű vadászgörényem. Jó, mi? Ezen kívül másodikban jelentkeztem hajtónak, pofára is estem, de végül terelő lettem. Most vagyok 5.-es a jó öreg Roxfortban. Elég nagy népszerűségnek örvendünk az öcsémmel, így asszem nincs okunk panaszra. Ennyi az én történetem, köszönöm a figyelmet! Jó éjszakát! *függöny össze, a közönség állva tapsol és virágokat hajigál*

*különleges képesség:Metamorf mágus vagyok. Érdekes, de ez csak nem sokkal a Roxfortba kerülésem után jött elő. Azóta viszont tetszőlegesen tudom változtatni mind a haj, mind a szemszínemet. Azért ezeket, mert ezeket szoktam csak változtatni, látod? *hirtelen rikító sárga lesz a haja*
*amit mindig magammal hordok: a tesóm, Dömpi, a pálcám, a nyakláncom és egy kis nasi.

Szép hétfő éjszaka és Dömpi sehol… A fene egye azt a görényt… Ha megtalálom, én esküszöm, hogy kitekerem a nyakát. Körülnézek a hálóban, Wendell persze szunyál.
- Basszus… - suttogom, miközben a pálcám a kezemben van. – Kedvem lenne telibe spriccelni.
Inkább elvetem ezt az ötletemet, mert ahogyan őt ismerem, itt komoly bunyó lenne. Miután a szobánkban nem találtam, akkor keresem a Klubban a görényemet, de ott sincs. Az agyam eldobom attól az állattól Hirtelen átfut az agyamon, hogy mi van, ha esetleg a lányoknál van. Bátortalanul arra nézek, de végül a saját körletem felé veszem az irányt.
- Dömpi, Dömpi! – suttogom, de az a dög sehol sincs.
Gondolom, majd előkerül, így visszafekszem az ágyba, ami megnyikkan. Állj, nyekken? Felpattanok és Dömpi az ágyamon fekszik.
- A franc megegyen, esküszöm, hogy alsógatyává változtatlak, ha még egyszer ilyet csinálsz. – morgom, mire ő ártatlan szemeket mereszt rám. – Igen, szép rózsaszín gatya leszel.

Tárgy: Re: Wallace Williams Vas. Júl. 24, 2011 10:42 pm

Na te másik jómadár, szóval kedves Wallace,

Imádtam az előtörténeted, mosolyt csaltál arcomra, nagyon jók a poénjaid, mugliivadék létedre. Nincs több mondanivalóm, azt hiszem mehetsz öcséd után és rongálhatod az iskolát! Jó időtöltést.

ELFOGADVA

» Wendel Williams