Szökőkút és padok

Tárgy: Re: Szökőkút és padok Szer. Júl. 20, 2011 3:29 pm

.:Will:.

"Majd megszokod, úgy vártad már rég." Apám szavai zengetek a fejemben.Az iskola falai közt tengődtem, nem volt elfoglaltságom. Már a földszinten jártam, amikor madár dalt hallottam az udvarról.
~Mi lenne ha kimennék? Biztos járnak diákok az udvaron...~ gondolkodtam, közben Griffendéles egyenruhámban kisétáltam a friss levegőre. A Nap fényesen világított a hatalmas kék égbolton. Egy felhőt sem láttam, és egy diákot sem, főleg nem az én csoportomból. Lehangolt ez a tény, így letelepedtem a kőpadra, és varázspálcámmal kezdtem játszadozni. Mivel a többi cuccomat, mint, telefon, sminkkészlet, a szobámban hagytam, csak egy pálca volt a segítségemre az unaloműzés során.
A távolban jól kivehető volt egy Mardekáros diák csoport, úgy ketten hárman voltak. Azon gondolkodtam, hogy szoborrá változtatom őket, aztán...az aztánon nem gondolkodtam. Vagy egy jó Aguamenti bűbáj sem lenne rossz.
-Luu...ezért büntető pont járna, és a proff sem nézné jó szemmel. - oktattam magam hangosan, és véglegesen is elhessegettem a gondolatokat.
Ami azt illeti egy egy Mardekáros igazán megérdemelné, hogy kővé váljon. Na de jobb ha ilyenekre nem is gondolok, még a végén annyira beleélem magam, hogy még a végén megteszem. Aztán lesz nekem futás. Ki az iskola kapuin, talán a sötét rengetegbe.
Fantáziám annyira elkalandozott, hogy észre sem vettem, a pálcám a földön hevert. Lusta voltam lehajolni, így egy csettintéssel magamhoz hívtam.
Remélhetőleg senki sem látta, bár ha a mugli iskolában nem vették észre, itt sem fogják.

Tárgy: Re: Szökőkút és padok Szer. Júl. 20, 2011 3:54 pm

Lucia

- Az az idióta bagoly! - mondom egy kicsit hangosabban a kelleténél és a bagolyház előtt nem egy ember néz engem spontánmód hülyének.
A pálcámmal takarítom az egyenruhámat, mert kedvenc és egyetlen baglyom - akit az imént kvaffnak nézve dobtam ki az ajtón - jó szokása szerint olyan mennyiségű mocskot hagyott a ruhámon, hogy ezért csak szidni tudom. Mivel menet közben nem boldogulok a takarítással, így a Bagolyház melletti kőfalra dobom a cuccomat és nekiállok újra. Jó tíz perc koszhadjárat után végre sikerül egész tisztává varázsolnom a taláromat, így folytathatom az utamat vissza a Klubba, ahonnan egy levél miatt voltam kénytelen kijönni.
~ Ha Ametiszt egyben visszajön, én kinyírom. - még mindig magamban morgolódom, amikor már elég közel kerültem a kastélyhoz. ~ Csak jöjjön vissza.
Hat évi ismeretség után nagyon is jól tudom, hogy az a bagoly nem komplett és ezzel együtt ön és természetesen közveszélyes. Néha kezdek rá hasonlítani...de az is előfordulhat, hogy ő hasonlít rám. Na ne! Ezt a gondolatot jobb ott elvetni, ahol van, mert már mosolygok az egészen. Egy pillanatra megtorpanok, elvigyorodom és utána fejemet megcsóválva tovább megyek. Hatalmas léptekkel közeledek a bejárathoz, ahol egy csapat mardekáros és griffendéles éppen egymást készül zselévé átkozni.
~ Na ne! Ehhez most nincs hangulatom. - ismételten egy fejcsóválás és megyek másfelé.
Az udvar azon részére érek, ahol a szökőkút és a padok találhatók. Elsétálok egy griffendéles lány előtt, aki egy csettintéssel hívta magához a pálcáját. Állj! Csak így? Mint aki falba ütközött, megállok és egy kérdő tekintet kíséretében felé fordulok.

Tárgy: Re: Szökőkút és padok Szer. Júl. 20, 2011 4:24 pm

.:Will:.

Vicces és kártékony gondolatok közepette, pálcám földet ért tudtom nélkül, én pedig lustaságomra hivatkozva, egy csettintésre a pálcámért nyúltam.
~Luu bebuktad ezt meglátták, és most kísértetet látó szemmel néz rád. ~ súgta a megérzésem ami immáron be is bizonyosodott. A szőke lány, aki egy Hollóhátas volt, kérdően meredt rám.
-Új autoimmun betegség, lustaizmus. - nevettem. Humoromat apámtól örököltem. Ő volt a vicc mester a családban. Tőle tanultam az apróbb trükköket a varázslásban, amit felszoktam használni a család, öccs, és ellenségek bosszantására.
Végig néztem a lányon. Szőke, mint már észrevettem Hh-s. Ruháján, kisebb foltok voltak...tippelek bagoly.
Ezt a tényt meg is osztom vele...
-Csak nem a házi madarad csinálta? - néztem kérdően a ruhájára. Közben mutattam, hogy üljön le mellém. Legalább lesz társaságom. Ha a madár tette, megértem a ruha gondot. Én is jártam így Rufus-sal. A fekete bagoly kissé ellenszenves, egoista, és harcias, pont mint én. Miután válaszolt, bemutatkoztam neki.
-Lucia Develope, de csak hívj Lu-nak. - mosolyogtam kedvesen. Kezet nyújtottam, hátha elfogadja. Reméltem, hogy ő is bemutatkozik, csak nem olyan bunkó mint a zöld kígyók csapata.[/size]

Tárgy: Re: Szökőkút és padok Szer. Júl. 20, 2011 4:46 pm

Lucia

~ Öhm... na, nem sok ilyesmit látni, még itt sem. - magyarázom magamnak az előbbi mozdulatot, amit a griffendéles lány két pillanaton belül meg is magyaráz. ~ Lustaizmus? Ez jó.
A dolog miatt én is elnevetem magam, azután a ruhámra tett tippje miatt ismételten végignézek magamon.
- De, igen. A baglyom volt az. - válaszolok, miközben pálcámat előkapva letelepszem az általa felkínált helyre a padon. - Ha visszajön, megfolytom.
Azt ugyan nem mondtam ki, hogy az a dilis jó egy hónapig nem fogja errefele dugni a csőrét, vagy azért, mert megsértődött a kidobás miatt, vagy nagyon jól tudja, hogy én vagyok rá iszonyúan dühös. Esetleg ennek a kettőnek az egyvelege. Ismételten végigporszívózom a ruhámat, a mai napon már sokadszorra.
~ Komolyan... talártisztítót kellene nyitnom. - forgatom meg a szemem, miközben ismételten végigmértem az immáron nagyjából tiszta taláromon.
A padtársam ekkor mutatkozott be és nekem most volt először érkezésem végigmérni őt. Ami először leesett, az az volt, hogy Griffendéles, a második pedig, hogy hasonló hajszínnel rendelkezett, mint én.
- Wilhelmina Goldhawk. - mutatkoztam be én is és elfogadtam a felém nyújtott kezet. - De csak Will... a teljes nevemet nem igazán szeretem.
Na, igen... édesanyám volt oly kedves így nevezni... köszi anyu...
- Csak nem délutáni semmittevés kellemes percei? - kérdezem mosolyogva.

Tárgy: Re: Szökőkút és padok Szer. Júl. 20, 2011 5:14 pm

.:Will:.

Örültem, hogy nem néz sült bolondnak. Ő is nevetett a viccemen. Mikor kiderült a baglyos tippelésem telibe talált, együtt érzően néztem. Hisz Rufus sem volt más.
-Veled vagyok a bagoly ügyben. Az enyém egy egoista, olyan mintha neki is bagolypostát kéne küldeni...sokat képzel magáról az a madár. - mondtam együtt érzően. Senkinek sem jó ha rossz baglyot kap. Néha ezek a madarak az őrületbe tudnak kergetni.
A lány, nevét még nem tudom, ruháját porszívózgatta. Megmosolyogtam, ha friss a kosz, még tisztíthatja egy darabig, bár jobb mint az én tavalyi bagoly köpetes ballagó ruhám. Na igen...rosszat ehetett a madár...
-Szóval Will...- mondtam ki a nevet, miközben kezet ráztam vele. Én szeretem a nevet, de ha például ha én is ilyen hosszú nevet kaptam volna, akkor rövidítenék, ahogy Will.
-Élvezem az utolsó napokat a nyárból...hamarosan megnyitó...de az eszemben volt, hogy pár Mardekárost lefagyasztok, vagy a levegőbe repítem...unalom űzésnek megfelelő tevékenység. - nevettem. Reméltem, most sem néz gyagyásnak, de ha így, van, hogy ki nem állok őket. Sőt még ülve és fekve se bírom őket. Egyszerűen...zöld kígyók.

Tárgy: Re: Szökőkút és padok Szer. Júl. 20, 2011 5:42 pm

Lucia

Ahogy hallom, nem csak nekem van pechem a baglyokkal. Ametiszt majdnem egyenlő egy kisebb apokalipszissel, tekintettel arra, hogy bármerre jár, ott mindig pusztítás marad utánna. Ez jobb esetben a Bagolyház, rosszabb esetben a Nagyterem, a Háló illetve a Hollóhát Klub. Mindent lelök és összetollaz. Már 6. éve megkapom, hogy neveljem meg azt a madarat, de ami lehetetlen, az lehetetlen. Meg sem éri próbálni.
- Ametiszt a pusztítás koronázatlan királya. - jelentem ki nagy egyetértéssel. - Egy valódi istencsapása.
Ahogy hallom, nem csak nekem vannak ellenérzéseim a mardekárosok iránt. Soha nem voltam az a megkülönböztetős típus, de a legtöbbjük eléggé rászolgált már egyszer-kétszer. Értem ez alatt a Kviddicset is, ahol ha a Mardekár ellen játszunk, akkor rendre azon gondolkozom, hogy odaragasztom magam a seprűnyélhez, nehogy véletlenül lelökjenek.
- Mardekáros átkozás? Gyakorlásnak végülis jó dolog. - jegyzem meg nevetve. - Mondjuk én sokkal jobban szeretem őket egy esetleges Kviddics-meccsen lealázni. Jó érzés, amikor a tehetetlen dühükkel nem tudnak mit csinálni és átkozni sem mernek. Bár az igaz, hogy meccs közben bármi megtörténhet.
Ez utóbbi kijelentésemnél szépen elhúzom a számat. Három éve játszom a Hollóhát csapatában, de nem egyszer kötöttem ki a Gyengélkedőn egy gurkó, vagy egyéb más miatt. Kaptam már púpokat rendesen.

Tárgy: Re: Szökőkút és padok Szer. Júl. 20, 2011 6:06 pm

.:Will:.

Isten csapása..ismerős...akkor a bagoly hasonlít az öcsémre, bár őt szeretem.
-Akkor Ametiszt olyan mint az öcsém, csak őt Ördög kegyeltyének kell becézni, mert ha bármit eltör, akkor nem kap semmit..v.agy én mentem ki a csávából...bár egy baglyot kimenteni a bajból...azt nem is tudom... - morfondíroztam. Ha nem lehet megnevelni, akkor veszett az ügy. Will a zöld kígyós megszólalásomon is nevetett. Szimpi a csaj, nem vitás, ha így folytatja a barátomnak mondhatja magát.
-Nem csak gyakorlás, de szórakozás is. - nevettem. Olyan vicces volt, mikor valakit görénnyé változtatok a zöldek közül.
Beszélgetésünk átterelődött a kviddicsre, ahogy megtudtam Will is ott játszik, ott veri porba a Mardekárt.
-Apám is játszott...asszem terelő volt...de én nem folytatom a hagyományt, inkább erősítem a szurkolókat. Hajrá Griffendél. De ne vedd sértésnek, mindenki a saját házánka szurkol. - mosolyogtam. Apám sokat mesélt a suliról, az ódon falakról, vagy éppen a benne folyó életről. De főleg a meccsekről. SZívesen hallgattam, ahogy mesélte a győzelmeiket.
-Will nem tudod mikor kezdődik a szezon...nem vagyok benne jártas. - néztem rá kíváncsian. AMin lehet élőben is megnéznék egy meccset.

Tárgy: Re: Szökőkút és padok Szer. Júl. 20, 2011 6:46 pm

Lucia

- Van egy öcséd? - kérdezem és azon gondolkodom, hogy milyen szerencsés. - Vagy több tesód is van?
Na igen, nekem egy sincs, amit sajnálok, mert a háztársaimtól hallom, hogy milyen jó is az. Sikerült ismételten az egyik kedvenc témámra terelnem a szót. Igen, elismerem, hogy Kviddics mániában szemvedek, ami néhanapján már a tömény fanatizmus alját súrolja.
- Nálunk senki sem játszott rajtam kívül. - kezdem el mesélni a szüleim és a seprű történetét, ami elég vicces. - A szülei eléggé földhözragadottak ebből a szempontból a többi rokonnal együtt. Úgy értem, hogy képtelenek lennének ráülni úgy, hogy leesnének róla, az elindulásról meg inkább nem is beszélek. Meg is lepődtek úgy rendesen, amikor otthon bejelentettem, hogy Hajtó lettem a csapatban.
Még mindig emlékszem rá, hogy 3.-ban nem akartam levélben megírni, így karácsonyi szünetben mondtam el. A szülei nem akadtak ki, sőt... örültek is neki, de a nagyanyámék... " A Kviddics nem nőknek való. " Na, ő aztán nagyon tudja, tekintettel arra, hogy fél még attól is, ha kiejtem előtte a seprű szót. Ilyenkor legszívesebben a falat fejelgetném, hogy ilyen felmenőim is vannak.
- Végülis igaz... mindenki a saját házának szurkol, a játékosok meg annak, hogy az ellenfél valamilyen úton-módon essen le. - itt elfintorodom. - Vagy azért, hogy ne lökjék le.
Kellemes érzés leesni a seprűről, plána ha nem magasról esel és érzed amikor padlót fogsz... Au!
- Hogy mikor kezdődik az idény? Azt sajnos még én sem tudom, de szerintem hamarosan kell lennie valaminek.

Tárgy: Re: Szökőkút és padok Csüt. Júl. 21, 2011 7:32 am

.:Will:.

-Egy bőven elég. - nevettem. - Jackson olyan mint egy színész, meg egy tudós összegyúrva. Kínszenvedést tud eljátszani, miközben [a kvantumfizika egyik egyenletét magyarázza. - mondtam öcsémről a fontosabbakat. Lehet, hogy félig szerencse félig nem az, de egy kicsit jó, hogy ő mugli. Bár ő mondta, hogy egyszer el kell hoznom ide, meg az Abszolútra. Ha ide jönne az iskolába, új iskola első választás lenne.
-Engem próbáltak rá venni...de engem a párbajban hajt a versenyszellem. - mosolyogtam.
-Az én nagyszüleim maradiak. Azt hiszik úgy kell mindent csinálni mint a középkorban. Előre eljegyeztetni az embert, megtartani a tiszta vért...még jó, hogy anyukámat szeretik...különben én már kitagadott lennék. - nevettem. Nagy szüleimet szeretem, csak azt nem , hogy mindig mindennek tökéletesnek kell lenni, ez az egy volt a kiállhatatlan bennük.
-Hát tényleg kényelmetlen érzés lehet, 30 méter magasból lezuhanni, egy kis homokos talajra, utánna meg mehetsz a gyengélkedőre, töklevet inni. - fintorogtam. Hallottam én híres tökléről...az íze biztos..."mennyei".
Sajnos nem tudtam meg az idény kezdést, de reméltem minél hamarabb lesz, már vártam pár győzelmet a háztól.

Tárgy: Re: Szökőkút és padok Csüt. Júl. 21, 2011 7:01 pm

Lucia

- Biztos jó lehet, nekem mondjuk nincs egy se. - egy pillanatra leragadok a kvantumfizikánál, amiről foggalmam sincs, mi lehet, tekintettel a származásomra, amit viszont nem reklámozok. - Reméltem, hogy nem csak az én nagyszüleim élnek a középkorban.
Na igen, a középkornak vége, könyörgöm... 1950-et írunk és még mindig ott tartanak, hogy tervezzük meg, kivel is élje le az a szerencsétlen gyerek az életét.
- Előre tervezni. - fújtatok egyet, mint egy jól nevelt macska. - Elég nagy hülyeség.
Időközben azon kezdek el gondolkodni, hogy mikor lesz már végre egy jó meccsünk. Kezdek berozsdásodni és az nálam soha nem jelent jót, mert Merlinre is, utálok veszíteni.
- 30 méterről lezuhanni? Az komolyan mondom, hogy a világ legkellemesebb dolga. - egy kis irónia, de Will... nehogy elkezd már részletezni, milyen kellemes szoros barátságot kötni a talajjal. - A töklé pedig... Összességében nem olyan rossz, de ha tehetem, akkor inkább nem nézek felé. A vajsör sokkal jobb.
Roxmorts... le akarok menni a faluba. Ez most hogy jött ide? Gőzöm nincs. De hogy Lumpi házija is hogy jött ide... Azt is meg kellene írnom, de ha őszinte akarok lenni, nincs kedvem hozzá. Bár pontosítanék... inkább idegrendszerem nincs ilyenekhez.
- Nálunk is megy már a tippelgetés, hogy mikor lesz az első meccs. - válaszolom. - Meg az is, hogy kit csap le az első gurkó. Bár én szívesebben tippelek arra, hogy melyik mardekárost gyújtja fel Hóborc.
Kis, kaján vigyor. Néha annyira nem tűnök hollóhátasnak.

Tárgy: Re: Szökőkút és padok Csüt. Júl. 21, 2011 7:31 pm

.:Will:.

-A kvantufizikánál én is leragadtam...nem értem, hogy tudhat ennyit az öcsém. De ha kell egy nyárra kölcsön adom... - nevettem. Néha jó volt kicsit etykének lenni, de ha így belegondolok, kicsit hiányzik Jackie fiú...na jó..el ne follyak már tőle. Ő volt az a személy a családban akit szerettem, meg néha idegesített. De talán kezdem megszokni, hogy ő is tini.
-Maradiság...közelebb vissza a halálhoz azt mondom...nem jó előretervezni...a meglepetések a legjobbak az életben. - állítottam. Ezzel velem senki sem szállhat vitába. Igazam van, vagyis a részemről. Sohasem jó ha valakit azzal jegyeznek el akit te nem szeretsz...vagy talán nem is fogsz.
-Fájdalom és matematika a két kedvencem...főleg ha egy Mardekáros zuhanórepülésben közelíti a földet. Aztán a finom töklevet lefetyeli. - elképzeltem a jelenetet, ahogy a seprű kettétörik...nevetéstől majdnem leestem a padról. Igaza volt Willnek... mindig jó egy mardis szenvedése.
-Hóborc...az egy külön személyiség...itt sztár ha valakinek van egy rossz akarója. Tavaly emlékszem egy Hugrabuk-os fiút akasztott az egyik fára...szép látvány volt. - meséltem a történetet. Stanly alsógatyájával lógott a fán, egy törékeny ágon. Mielőtt leszedték volna lesett...nem szólt másról sem a másnapi próféta.

Tárgy: Re: Szökőkút és padok Csüt. Júl. 21, 2011 9:04 pm

Lucia

- Kvantumfizika... - olyan fura... milyen szó ez? - Érdekes lehet.
Rájöttem az évek alatt, hogy a mugliknak egy csomó érdekes cuccuk van. A nagy részük olyan, mint nálunk, csak másképpen működik, vagy ha beüt valami gikszer, akkor sehogy, bár ez a varázsvilágban is előfordul. Pédául ott van a... az mégsem. Inkább hagyjuk, mert még saját magam előtt is leégetem magamat.
- A maradiság meg szerintem egyidős az emberrel. - lazán megvnom a vállam. - Mindig is volt, van és pechünkre lesz is.
A mardekáros poénon én is elnevetem magam. Szereztem már meccseken egy-két törést és zúzódást miattuk, tehát ez a fajta sajnálat már rég kiveszett belőlem. Felnézek a felhőkre és a legközelebbi hollóhátasokhoz maximálisan nem illő műveletemen kezdek el gondolkodni. Vajon mikor lettem ilyen? Kezdem azt hinni, hogy a süveg nem kicsit nyúlt mellé, bár a tudásszomjam néha már a beteges kategóriába esik.
- Hóborc inkább maga a megtestesült pusztítás. - eéfintorodom ismételten, mert eszembe jutott egyik igen necces merénylete, amiben én magam is benne voltam, a sűrejében persze. - Gonosz kis dög... Elsős koromban a toronyhoz közeli folyosók egyikéből csinált ragacsos tócsát. Mi persze mit sem sejtve belegázoltunk, utánna meg csak lestünk, hogy nem tudunk kimászni onnan. Az a szemétláda meg ott röhögött és leöntött minket színváltós tintával. Komolyan mondom, hogy ebben az egész helyzetben az egyetlen pozitívum az volt, hogy két negyedéves mardekáros is ott szívott velünk.
Nosztalgia felsőfokon. Ha jobban belegondolok, ennek már 5 éve. Anyám, de gyorsan repül az idő...
- Amúgy te hányadik évfolyamba jársz?

Tárgy: Re: Szökőkút és padok Pént. Júl. 22, 2011 5:10 pm

.:Will:.

Azért jöttem ki, hátha találok valakit, vagy valamit amivel elüthetem az időt. Erre, pont Will-el találkozom. Vele legalább lehet beszélgetni. Eddig olyan jó témákat találtak, szinte mindegyiken nevettek. Itt volt a család...igen a család és a középkori élet a nagyival...tök egyforma...Meg az öccs, aki mugli és hiper okos. Meg a kviddics, ahol én jelenítem meg a szurkoló, Will pedig a játékos. Két szemszög, ahogy a játékot látjuk.
Még a Mardekárosokkal is egyetértünk...vagyis, hogy nekik lehet lezuhanni a seprűről nyugodtan.
-Hóborc hatalmas poén mesternek érzi magát...de ha nem velünk csinálja akkor vices. - nevettem. De az, hogy ragacsba jutatta Will elsőben, az igazán szemétség volt. Kár, hogy őt nem lehet cselbe húzni..olyan mint egy poloska...folyamatosan mögötted van, és kiteszi a lábát, hátha átesel rajta. Kis gonosz.
-Hatod éves vagyok. Gondolom te is. Már láttalak, csak nem igazán beszéltünk. - mondtam kedvesen. Milyen furcsa, hogy csak pár embert ismerek, pedig itt vagyok mióta. De legalább a griffesek nem újak számomra...legalább a házadhoz tartozókat ismerd.

Tárgy: Re: Szökőkút és padok Pént. Júl. 22, 2011 10:45 pm

Lucia

Élveztem itt ülni és beszélgetni Luval. Néhanapján jó kiszakadni a már megszokott környezetünkből és egy másikba csöppenni.
- Mókamester, na igen. - jegyzem meg, azután kis híján elnevetem magam.
Nem vagyok őrült, csak ha valami eszembe jut, akkor az néha az arcomra is kiül. Illetve ebben a pillanatban jó, hogy az ég nem szakad rám, akkorát hazudtam. Igenis, hangulatember vagyok.
- Tényleg! - szépen homlokon vágom magam, amikor a 6. évfolyamot mondja. - Igen, én is láttalak már. Azért néha nem árt megismerni az évfolyamtársainkat, hátha.
Én is javarészt csak a hollóhátasokat ismerem, a többieket nem igazán. Persze a Mardekár ez alól kivételt képez, mert őket nem is akarom megismerni. Na, hogyne... defektes, vérmániás bagázs hatalmas egóval. Egojuk nagyobb, mint az agyuk.
- Kivéve a jó öreg mardisok. Őket csak egy átok erejéig érdemes. - vigyorodom el, azután felmerül bennem egy érdekes kérdés. - Te mi szeretnél lenni, ha végzel a suliban? Van már terved?
Ilyenkor kell ismételten a nagy álmomat az eszembe juttatnom? Soha nem is szégyelltem, hogy mi szeretnék lenni, sőt... néha még ingyenreklámot is csinálok neki. Én már csak ilyen vagyok.

Tárgy: Re: Szökőkút és padok Szomb. Júl. 23, 2011 4:15 pm

.:Will:.

-Remélem Hóborc nem jár erre, képes leszek kitalálni valami szellem csapdát, hogy elkapjam. - nevetem. Szép lett volna, ha a saját trükkje, rajta hat ki. Megnéztem volna a képét.
-Hát igen, sohasem beszéltünk nagyon a többiekkel. A Mardekárt kerülöm messziről. Talán órán találkozok velük, onnan is azt a Malfoy kölyköt ismerem. Képzled beszökött az 5. emeleti lány mosdóba, én meg elég gyéren voltam felöltözve. - az undor kisétálgatott az arcomra. Szegény gyerek tudja, hogy mennyien utálják, és nem csak a háza miatt...
-Talán a Mágiaügyi Minisztérimban fogok munka után nézni, de az Abszol úton is néztem egy üres üzletet, ott nyithatok egy tanácsadást, de ha nincs más, akkor ügyvéd leszek a mugliknak. - mondtam munka terveimet, de az Abszol utas tetszett a legjobban, mindig is vágytam egy saját vállakozásra.
-A te terveid? Merészek, vagy kis gyenge szárnyon szárnyalnak? - kérdeztem mosolyogva. Kívácnsi voltam rá, meg sem lepődnék, ha lenne köze kicsit a kviddicshez.

Tárgy: Re: Szökőkút és padok Hétf. Júl. 25, 2011 6:27 am

Lucia

- Elkapni Hóborcot? Erre még soha nem gondoltam. - nevetek fel hirtelen. - Felgyújtani, átszínezni már igen, de ez eddig soha.
Már megint abszolút nem hollóhátas mivoltomat mutogatom. A végén még rám sütik, hogy a Süveg mellé osztott. Lehet, bár erősen kétlem.
- Nem is csodálkozom. - vonom meg a vállamat. - Amekkora arca van, bármit megengedhet magának. Legalábbis ő azt hiszi.
Na, mondjuk ez igaz az összes többi mardekárosra. Nem vagyok róluk jó véleménnyel és valószínűleg nem is leszek soha. Hogy miért? Ez bennem van.
- A Mágiaügyi Minisztérium? Érdekes, bár a saját bolt az Abszol úton sem semmi. - mosolyodom el. - Az én szüleim azt akarják, hogy a Minisztériumban dolgozzak, bár nekem egészen más terveim vannak.
Már megint kezdem... Ki kéne kúrálnom magam ebből a mániámból, de ezt egyszerűen nem tudnám, legalábbis képtelen lennék rá.
- Én kividdicsező szeretnék lenni, bár tudom, hogy ez elég hülyén hangzik. - húzom el a számat. - De szerintem lenne esélyem, úgy értem, hátha. Ha meg mégsem, akkor aurori munka.

Tárgy: Re: Szökőkút és padok Szer. Júl. 27, 2011 9:01 am

.:Wil:.

-Will, biztos, jó helyre osztott be a süveg? Ilyen üldözési kedvvel talán a griffesekhez tartoznál. - nevettem. Az okos Hollóhátasok, akik mindent tudnak, és a tudásrét vannak...bla bla bla...a süveg néha elrotnja a dolgokat én úgy érzem. A hollósok nem szoktak ilyen vakmerőek lenni, kivéve az ikreket. Ők a kivételek...meg talán Will.
-Malfoy ki lesz végezve, ha egyszer pálcát fogok rá. - mondtam teljes átélléssel, miközben ökölbe szorult a kezem. - Nem éli meg a következő jóslástan órát.
-Én a Minisztériumba azért készülök mert ügyvéd akarok lenni, de ha nem jön be, akkor marad a bolt. Legalább ott varázsolgathatok. De addig is változni fognak az idők. - utolsó mondatomban biztos voltam. Amilyenek a mai diákok, bármi megtörténhet.
-Szerintem menni fog, hisz jó játékos vagy, és ha te is úgy gondolod még jó hogy menni fog - bíztattam. Jól tudom ha valaki nem bízik magában akkor semmilyen téren nem lesz esélye.

Tárgy: Re: Szökőkút és padok Szer. Júl. 27, 2011 10:26 pm

Lucia

- Ez egy jó kérdés, már én is gondolkoztam rajta, hogy egy kicsit mellényúlt. - nevetek fel, ha arra gondolok, hogy miket tudok gondolni és művelni néhanapján. - De a Hollóhátban nem én vagyok az egyetlen ilyen. Van nálunk egy ikerpár, akiknél meg pláne. Amúgy jó fejek, bár még nem sokat beszéltem velük. Csak annyit, hogy egy csapatban vagyunk.
A Süveg néha nagyokat tud alkotni és erre sok házban van példa. Azok, akik nem feltétlen oda lennének jók messzire kivirítanak onnan.
- Kivégezve? - kérdezem, majd el is fintorodom. - Nem éri meg... Érte is ugyanannyit adnak, mint egy rendes emberért.
A kivégzés gondolata nekem is megfordult a fejemben, bár én inkább azért szurkolok, hogy leessen a következő meccsen. Akkor valószínűleg ki fogom röhögni... Jó hangosan.
- Hát, akkor sok sikert a leendő munkádhoz. - mondom neki mosolyogva, amikor az én munkámra kerül a sor. - Köszi. Vannak, akik nem sok esélyt látnak benne, de hol vannak ahhoz, hogy ezt megszablyák? Szerintem, nincs elérhetetlen munka, csak akarni kell.