~.Ösvény.~

...

*A kastély mentén sétálgattam egy délutáni órában. Nem volt rossz idő annak ellenére sem, hogy a nap nem sütött. Hétvégente mindig jobb idő van, a diákok legnagyobb örömére. Mindenki a parkban volt, és kihasználta a szabadságát. Judie a zsebemben ficánkolt, így kivettem, letettem a földre, hisz rég volt már a fűben, a szabadban. Sétálás közben csak a lábaim körül csúszkált, majd gondolt egyet és a rengeteg felé ment. Futólépésben követtem az elszabadult kígyót az erdőbe. Legnagyobb szerencsémre az ösvényen ment végig, hisz nem szívesen mentem volna a gazban. Főleg hogy diákoknak tilos a bemenet, ráadásul még olyan lények élnek itt, amik egy pillanat alatt végeznének velem, leszednék a fejemet.
Miközben irdatlanul rohantam, az orrom elé sem figyeltem, így azt a farönköt sem vettem észre, amiben elestem. Az már részlet kérdése, hogy hogyan és mikor, de ráestem valamire, vagy valakire. Behunytam a szemem, és amikor kinyitottam, egy Hugrabugos 7.-est találtam magam alatt, és abban a pillanatban le is szálltam szegényről... Nincs nagy súlyom, de amilyen hirtelen jöttem... *
-Jaj szörnyen sajnálom nem figyeltem...
*Szuszogtam bocsánatkérő mosollyal, majd egy pillanat múlva ismét a földet pásztáztam. A kis kígyó megbújt egy gödörben... *
-Ugye nem fáj semmid?
*Kérdeztem homlok ráncolva Aarontól. Igen, tudom ki a srác, hiszen egy házba járunk... *

*A rövid csendet csak a bagoly huhogása és csipogása törte meg. Felnéztem az állatra, ami a fejünk fölött repkedett, majd a gödörben megbúvó kígyóra. Gyorsan a kis siklóm után nyúltam, majd a kezemben tartottam védelem alatt... Ki tudja, talán az a bagoly lecsapott volna rá, vagy Jud támadta volna meg, ha leszáll a földre vagy egy rönkre. Körbepillantottam még egyszer, de most nem kerestem semmit, csak arról győződtem meg, hogy senki sem figyel, vagy hogy nincs-e valami lény a közelben. Nem láttam és nem hallottam semmit, így nyugodtan álltam szemben Aaron-nal. *
-Igen, Heather vagyok, te pedig Aaron.
*A Finnigan-en felvontam a szemöldököm, majd újra elmosolyodtam, amikor kijavította magát. Leginkább a Mardekáros népség Finniganez, meg Robbantósozik le, a többi házba tartozó diák általában a nevemen szólít. *
-Oh, rendben... Én is jól vagyok, hisz puhára estem...
*Örültem magamnak, vigyorogtam, de végül leeset mit mondtam, és kezemet a szám elé kaptam. Végül is tényleg puhára estem, de amikor a baglyára kiáltott, kétszeresére tágult szemeket meresztettem rá, de végül úgy döntöttem ejtem a témát. *
-Na és mi járatban erre felé?
*Ismét magamra varázsoltam egy mosolyt, miközben a baglyot tanulmányoztam. Jud nyugtalanul ficánkolt, ezért megint a zsebembe mélyesztettem a mozgolódó állatot, de most behúztam a zsebem. *

*Nem szívesen álldogáltam az erdő kellős közepén. Éppen ezért ahhoz a tönköz sétáltam, amiben egy perccel ezelőtt elestem. Lábammal egy fához gurítottam, és ráültem. Nem volt éppenséggel kényelmes, de erre szívesebben ülök, mint a földre. *
-Naná... Hisz egy házba járunk... Az lenne az érdekes, ha nem.
*Jelentettem ki mosolyogva, miközben kényelmesen elhelyezkedtem a kevésbé kényelmes ülőhelyemen. A nap szórtan sütött át a fák levelein, így nem volt túl világos az erdőben. Picit ijesztőnek találtam...
Nem tudtam mit szólni, még mindig a saját hülyeségem hatása alatt álltam... Puhára estem...*
-Én a kígyómat üldöztem... Judie, elszabadult, ezért követem hogy elkapjam...
*Bizonytalan válaszán felvontam a szemöldököm. Nem igazán biztos a dolgában... Utána elővettem a kis szökevényt a zsebemből, és megmutattam Aaronnak. Jud lustán tekergett ujjaim között. *
-Na és hogy hívják a baglyod?
*Kérdeztem mosolyogva, miközben kíváncsian szemléltem az állatot gazdája vállán. Az előbb rendesen rászólt Aaron, azt nem tudom hogy miért, de az sem esett le hogy a bagolynak mi oka volt ennyire rikácsolni.. *

-Á, elsősöket én sem ismerek.. Leginkább csak az ötödéveseknél idősebbekkel vagyok tisztában...
*Mondtam mosolyogva. Nem szoktam törődni a fiatal népséggel, pedig szerintem elég híres vagyok arra fele... A robbantós lány, Finnigan, Piromániáska... Kaptam egy pár nevet tőlük, de a nagy része a Mardekárosoktól származik... De mostanában nem olyan nagy a szájuk, hogy felrobbantottam az egyiket, persze nem igazából, de egy-két égési sérülése lett. Hát igen, ez van ha nem hagynak békén, vagy esetleg csúfolnak... Nem veszem jó néven, de még azt *
várják, hogy megköszönjem...*
Elővettem a pálcám, és a kis kígyónak egy gömböt varázsoltam, ami kívülről behatolhatatlan. Sokszor tettem már meg vele, és ha elkóboról, akkor egy Inviróval sikeresen visszahívhatom.
Rápillantottam a bagolyra, és végül leesett a szóbeszéd... A bagoly, aki folyton a fürdőkben kukkol.. Szerencsére még nem volt dolgom vele.*
-Á, már hallottam róla.. A Griffendélesekhez is belopózott már, egy barátnőmtől hallottam...
*Felkacagtam az emléken, amikor rohant velem szembe a fürdőből, és azt újságolta hogy egy bagoly megleste. Beledobta a vízbe, és elrohant... *
-Pedig aranyos bagoly.
*Elliot-ra mosolyogtam. Majd tudom, hogy mire és kire számítsak ha zuhanyozni megyek... Esetleg majd függönyt kell varázsolnom az összes égtáj felől...
Ekkor megreccsent egy ág valahol a közelünkben, összerezzentem, és felálltam. *
-Hallottad?
*Hangom megremegett, érezhető volt rajta a félelem, pedig halkan suttogtam. Pálcámat magam elé szegeztem, és körbeforogtam. *

*Pár elsőéves azért van, akivel jóban vagyok, mint például az unokatesóm és pár haverja, de nem igazán szimpatizálok egyikkel sem... Mindegyik szemtelen és nagyképű... *
-Á, nagyjából én is hasonlóra használom Őket... Kastélyon belüli baglyoknak is elmennek...
*Aaronnal együtt nevettem. Az egyik kis szőke kislány mindig engedelmesen hozza-viszi a leveleimet, és olyankor nagyon boldog hogy hasznossá teheti magát. *
-Oh... Akkor nagyban vadászik...
*Nem tudtam visszafojtani a nevetésemet, de rövidre fogtam. Szegény srác... Elege lehet, hogy a csajok szinte minden nap hozzá vágják a baglyot... Egyszer kétszer láttam, de sajnos sosem hallottam, miről van szó. *
-Áh, nem húzom fel magam ilyen dolgokon... Maximum kihajítom vagy bekötöm a szemét Obscuro-val.
*Mosolyogtam a bagolyra nézve, aki félő pillantással nézett vissza egy másodpercig. Nem tudtam, mit reagáljak, ezért ismét felkacagtam. *
-Nézzük meg, mi az!
*Csillant fel a szemem a kihívás hallatán, és eszetlenül megindultam a semmibe. Pálcámat magam előtt tartottam, és a nyelvem hegyén tartottam a Stupor és a Capitulatus varázsigéket, hogy ha kell, minél hamarabb reagáljak. Várakozóan hátrapillantottam, és megnéztem, hogy Aaron jön-e. *

-Au, az nem lenne kellemes...
*Egyenesen elképzeltem a helyzetet, hogy a bagoly a mardekárba megy, ott meglátja az egyik pszihopata liba, elkapja és lepuffantja... Már csak az hiányozna szegény Aaronnak...*
-Áh, megvannak a módszereim, szerintem nem lesz gond...
*Igen, a függönyög elmélet biztos bejön majd, főleg ha majd felrobbantom magam, amikor majd elkészítem a függönytartót. Pompás, már pálcát fogni is alig merek, de mégm mindig nem jöttem rá, miért vannak baleseteim... Talán a pálcával van a gond, vagy velem? Ki tudja...
A fák sűrűiből gyakran pillantottam hátra Aaronra. Lelassítottam a lépteimet, hogy beérjen, hisz nem lenne jó szétszakadni, főleg hogy hamarosan már alkonyodik. Éjjel az erdőben egyedül? Az ember olyankor már elkezdheti írni a végrendeletét... *
-Hát csak akkor mikor Jud meglép vagy esetleg kilóméter hiányom van, egyébként nem.
*Válaszoltam szelíd mosollyal, majd hirtelen megtorpantam. Pár fával arrébb egy bokorban mozgolódást hallottam. Elmormoltam egy Lumost, és a pálcámat a hang irányába szegeztem. Legalább hadd lássam, mi tép le az okos ki fejemet... *
-Ott van...
*Szinte meg sem szólaltam, csak a betűket formáltam ajkaimmal.*