Potter kúria

Hamarosan.

Idegesen rúgtam ki a kúria kapuit tegnap éjjel fél háromkor. Nem is értem miért maradtam eddig, már régen nagykorú vagyok, és nem is kedvelem annyira a családom társaságát, hogy önként és dalolva maradjak velük egész nyárra. Nem vagyok mazochista.
Újra képbe került a házasság téma. Amúgy nem szoktam magam felidegesíteni, de most odáig mentek, hogy az esküvő napját is kitűzték, a tudtom nélkül! A ládámat magam után húzva és a pálcámat idegesen markolva rohantam végig a birtokon. Alig várom hogy elhopponálhassak erről az istenverte helyről... de a nagyapám nem átallott utánam jönni, és a "lelkemre beszélni" a vége az lett, hogy sóbálvánnyá dermedve hever valahol az erdő közepén.
A kis incidens után azonnal Charlus-hoz mentem, akiről tudtam, hogy még az éjszaka közepén is zavarhatom...
Délután kettőkor másztam ki a szobámból, és a szememet törölgetve egy szál farmerben indultam megkeresni Char-t. A hajam kócos, a szemeim vörösek, látszik, hogy két perce ébredtem...a szobalány mivel ő nem tudott az érkezésemről, paprika rontást küldött rám, amit én egy hangos ordítással nyugtáztam. Úgy éreztem a szemeim kifolynak a helyéről, könnyeztem, üvöltöttem felváltva, és a csaj kérdéseit próbáltam megérteni, de azt hiszem jelenlegi állapotomban senki nem dörgöli az orrom alá a harcképtelenségemet.

*Nagy ordítást hallok, és a szobalány hangját amit varázsol. Azonnal kifutok a kertből, átugrom a pici kerítést, és a bejárathoz igyekszek.*
-Capitulatus! *Szórom rá a szobalányra a lefegyverzést.* -Rictusempra! *Ettől legalább röhögőgörcsöt kap, és elterül a földön. A pálcámat Sepre szegezem és egy kis vizet eresztek ki belőle a szemére. Meg valami gyógyítóbűbájt, amitől nem érzi a csípést.-
-Haver, máskor a szobalánynak mondd, hogy jössz. Mert ez lesz. *Nevetek fel halkan, és odalépek a szobalányhoz, visszaadom a pálcáját, és leveszem róla a rontást.*
-Gyere, igyunk valamit. Mondjuk egy Lángnyelv whiskey? *Teszem fel a kérdést.*

"Ki maga? Mit keres itt?" kérdésekre próbálok választ találni, de tulajdonképpen pont ez a két információ nem áll a rendelkezésemre. Minden idegszálam ezerrel ordít a fájdalom miatt, és minden mindegy alapon én is üvölteni kezdek. Pár perc múlva tompán érzékelni kezdem, hogy valaki elvette a lánytól a pálcáját és a kép is tisztulni kezdett. Már nem éreztem szükségét a kiabálásnak, így vörös szemekkel bámultam körbe kábán. Tekintetem Charlus-on akadt meg.
- Jé...látok. Tök fura újra hozzászokni.- jegyeztem meg. Nem merek pislogni... mi van ha elsötétül minden és úgy maradok?
- Menjünk.-bólintottam és elindultam az ajtó felé. Ám egy kicsit elvétettem az irányt mivel telibe a falnak rontottam neki... ezt még gyakorolni kell.

*A szobalány persze rögtön ordibálni kezd velem, hogy én ezt mégis hogy képzelem hogy lefegyverzem, és még le is támadom. Ráordítottam hogy takarodjon a szemem elől. Nem akarom ma többet látni. Várom, amíg Septimusnak kitisztul valamennyire a látása.*
-Bocs a szobalányért. Harcias temetés.. És úgy viselkedik mintha valami nagy úrnő lenne itt. Pedig nem az. Amúgy korábban jöttél. Megint a szüleid? *Kérdezek rá, és csettintek egyet.* -Ordas. *Megjelenik az egyik házimanó.* -Menj el Weasleyékhez és hozd el Septimus bőröndjeit. Halkan intézkedj. *Adtam ki az utasítást, mire a manó már itt sem volt.*
-Ajjajjaj. *Ráteszem a vállára a kezemet és úgy irányítom.* -Na ha kitisztul a látásod rázd le a kezemet. *Vigyorodok el, és úgy irányítom befelé, a kúriába. Be is érünk a csarnokba. A szobalányok azonnal jönnek.*
-Magda, kérem, hozzon fel a jobb szárnyba egy tálcán egy üveg Odgen féle Lángnyelv - wiskeyt, és két poharat. *Levettem a kezem Sep válláról. Már biztos lát.*

- Mit vársz?- kérdeztem morogva- Vedd feleségül, tisztességes lány, makulátlan a vérvonala, ha nem teszed kitagadunk.- utánoztam anyám magasan sipító hangját.- Elhiheted, ezzel csak nekem tesznek szívességet.- jegyeztem meg, és a hangulatomon erősen érzékelhető változás történt. Nem a szobalány volt az oka, hanem a gondolat, hogy megint mire akarnak rávenni az ősök...
Homályosan érzékeltem a külvilágból elmosódott foltokat és hála Cher igéjének a kép rohamosan javulni kezdett, míg végül annyi vizuális problémám maradt, hogy mindenből legalább kettőt láttam, de ezt a whisky majd helyrepofozza.
- Az jó lesz, remélem sikerül valamennyire lefaragni a gyilkos szándékról, ami most a szüleim ellen munkál bennem.- vigyorodtam el és felsóhajtottam. Szeretek itt lenni, mert Char élete úgy ahogy rendben van, és nem kell folyton vitázni mindenkivel... nyugalmas itt.

Ehh... Igen, anyád már csak ilyen. Bár az enyém is tud ilyen lenni, Malfoy vér csörgedezik az ereiben hiába. Bár ő abba nem szól bele hogy kit vegyek el, de másba sem nagyon. *Csak nagyon apró dolgokba, de nem engedném hogy irányítsa az életemet.*
Ha kitagadnak, akkor itt mindig van egy otthonod. *Vigyorodok el és hátba veregetem a haveromat.*
Jól berúgunk ha csak úgy sikerül lefaragni. *Vigyorodok el, és amint felhozták a whiskeyt, töltök egyet Timnek és egyet nekem.*
Na akkor. Isten-Isten! *Tartom a poharamat hogy koccintsunk.*