Aaron Snow
Hugrabugos diák
Hozzászólások száma : 36
Join date : 2011. Jul. 22.
 |  Tárgy: Aaron Dylan Snow  Pént. Júl. 22, 2011 7:34 pm | |
| Aaron Dylan Snow
Név: Aaron Dylan Snow
Becenév: Aaron, Ron
Kor: 17
Születési dátum és hely: 1933. 08. 08, Anglia, West Sussex, Chichester
Származás:Sárvérű, de ez egy elég lealacsonyító és ronda szó… maradjunk a Mugliivadéknál
Iskolai házad: Hugrabug
Évfolyamod: 7
Pálcád: Tiszafa pálca, 14 hüvelyk, sárkányszívizomhúr
Foglalkozásod: Diák
Édesanyja:Margareth Snow (szül.: Wilson)/Él/40/Jó kapcsolatban vagyunk
Édesapa:Toby Snow/Él/40/Jó a kapcsolatunk, együtt járunk nyaranta horgászni
Testvér(ek):Sebastian Snow/Él/20/Jó kapcsolatban vagyunk, bár keveset látjuk, mert Spanyolországban lakik
Gabriella Snow/Él/18/Jó a kapcsolatunk, egyetemista
Egyéb hozzátartozó(k):Dylan Snow/Nem él/Az apai nagyapám, 24 éves volt, amikor meghalt az I. világháborúban. Az ő nevét viselem második névként.
Végülis van némi családtörténetünk, ha nem is olyan nagyon sok, mert egy nemesi mugli családból származom. Felmenőim között jegyzünk grófokat is, de az első illetve második Világháborúban többen magas rangú tisztként szolgáltak. Anyám ága a nemesi ág, apámé az egyszerű polgári. Anyám ága az 1500-as évek elejéig nyúlik vissza és tart egészen napjainkig. Székhelyük mindig West Sussex volt, ahol van egy nagyobb birtokunk. Apám ágáról több jó hajóépítő ács került ki és az apám is ácsnak tanult.
Csendes fiú vagyok abszolút átlagos teljesítménnyel. Soha nem voltam semmiben igazán kiemelkedő, bár jól focizom és lovaglok. Ez utóbbiból még érmeim is vannak, az előbbi pedig a hobbim. Mugli családban nőttem fel, így a Kviddics mindig is hidegen hagyott, viszont a varázslóknak magyarázni a foci meg a krikett lényegét, az mára a hobbim lett. Szeretem a nyugalmat, kerülöm a konfliktusokat, de ezen kívül elmondható rólam, hogy vicces vagyok és kitűnő az igazságérzetem. Kilométerekről kiszagolom, ha valaki valami olyat tett, ami az igazságtól olyan távol áll, mint én a Mardekár háztól. Kifejezetten utálom, hogyha Sárvérűnek hívnak, ilyenkor rendszerint kiengedem a hangom és pálcát rántok. Ez az egyik, amivel fel lehet bosszantani. Ilyenkor általában csak annyit mondok, hogy érek annyit, mint bármelyik aranyvérű. Tanulmányi eredményeim átlagosak, büntetésmutatóm viszont igen magas. Hogy miért? Szeretek néha egy-két kisebb csínyt elsütni, de hát erről már csak nem tehetek? Vagy igen? Hobbijaim a már fentebb említett dolgok, valamint a gitározás és a varázslósakk. Mibe ne fogjak bele soha az életben? Jóslástan… Miért? Mert az első órát azzal kezdtem, hogy elaludtam. Rossz szokásom? Varászlat előtt mindig megpörgetem a kezemben a pálcámat.
Hol is kezdjem? Talán az elején, vagy mondjam azt, hogy a tetején? Na, szóval… Szőkésbarnás hajam van, ami hol ilyen, hol olyan, tekintettel arra, hogy amióta tudok varázsolni rendszerint változtatom azt. Hogy miért? Passz, nekem jól esik. Ugyanakkor hajzatom fésűt nem sokszor látott és köszöni szépen, nem is akar. Anyám erről máshogy vélekedik, de akkor nekem valami sürgős és felettébb halaszthatatlan dolgom adódik, ergo lelépek. Közel 190 centis magasságommal köszönöm, de nem szeretnék nagyobbra nőni, mert már így is folyton beverem a fejem a klubba menet. A sok mugli sportnak köszönhetően jó kondiban vagyok és ha tehetem, egy focilabdát a Roxfortba is magammal viszek. A szemem világoskékes és szeretem az ehhez hasonló színeket. Általában farmert hordok, mert mindenféle egyenruhától egyszerűen vakarózhatnékom van. Ékszernek csak egy aranykarkötőt viselek, amin a monogramom van.
Az 1933.év augusztusának nyolcadik napján születtem egy west sussexi kórházban a Snow család 3. és egyben legkisebb gyermekeként. Egy igen jó módú családba születtem, bár az I. világháború korán elvette tőlünk a nagyapámat, akiről a második nevemet kaptam. Hát, nem mondom, de még mindig jobban jártam, mint a bátyám Seb, aki a Tobyt kapta második névként. Ha bosszantani akarom, akkor mindig Tobynak hívom. Boldog gyerekkorom volt, a bátyámmal és a környékbeli kölykökkel sokat fociztam, általában engem raktak a kapuba, de soha nem is bántam, mert jó is voltam. Nagybirtokon éltünk, lovaink is voltak, így én is megtanultam és rá is jöttem, hogy ebben profi vagyok. 7 éves lehettem, amikor az első érmemet nyertem. A szüleim persze iszonyú büszkék voltak rám. Apámmal minden nyáron elmentünk horgászni, ilyenkor csak apa-fia voltunk, mert általában az etikett miatt otthon magáznom kellett. Idegesítő szokás, bár ezt csak akkor alkalmaztuk, amikor vendég jött. Ilyenkor szép ruhák és természetesen fésülködés, ami nálam és anyámnál háborúszámba ment. Mind nekem, mind a bátyámnak és a nővéremnek előre kijelölték a jövendőbelit, de bátyám ezt a spanyolországi-, a nővérem pedig az egyetemi tanulmányával védte ki. Nekem az indokom az, hogy varázsló lettem. Ez persze csak olyan 9-10 éves korom környékén derült ki, amikor furcsa dolgok történtek körülöttem. Az első műveletem akkor volt, amikor egy pár gyerek a városból meg akart verni. Nagyon megijedtem és elkezdtem futni, de sajnos láttam, hogy utol fognak érni. Azt kívántam, hogy bár otthon lehetnék és láss csodát… hát nem haza értem? Ezek után folyamatosan voltam ilyen műveleteim. Nem sok kellett és 1940-ben, amikor 7 éves voltam, kitört a második világháború. Ekkor költöztünk a skóciai birtokra, ahol ezek a borzalmak nem értek el minket. 11 éves koromban aztán furcsa dolog történt. Egy bagoly, ismétlem, egy BAGOLY levelet hozott nekem a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző szakiskolából azzal, hogy felvettek. Először viccnek gondoltam az egészet, de miután eljött hozzánk egy ember és bebizonyította, hogy mégsem, igencsak meglepődtem. Ez az ember kísért el Londonba az Abszol útra, ahol megvettem a roxforti holmijaimat. Szeptember elsején édesapám kísért el a Kings Crossra, anyám sajnos nem jöhetett. Az iskolába érve elámultam. Egy szót tudtam csak kinyögni: Hatalmas. Elérkeztünk a beosztási ceremóniához.
- Snow, Aaron Dylan.
Az járt a fejemben, hogy hűha, kidobom a taccsot, vagy minimum elájulok az egész Nagyterem előtt, de végül egyik sem történt meg és kitámolyogtam a Süveghez, ami alig ért hozzá a fejemhez, máris egy szót ordított.
- HUGRABUG!
Örültem a fejemnek, hogy túléltem és azt is, hogy nem ettek meg élve. Ez utóbbit rejtély, hogy honnan szedtem, de meggyőződésem volt. Másnap a gyöngybaglyommal, Elliottal küldtem haza egy levelet, amiben mindent részletesen leírok. Másodéves voltam, amikor végetért a háború és visszaköltözhettünk West Sussexbe. Nagyon örültem, amikor anyám ezt megírta nekem. Háztársaimmal jól kijöttem, néha egy-két disznóságot csináltunk és csinálunk a mai napig is. Szeretek gitározni, a klubhelyiségben és a folyosókon, valamint rendszeresen belógok a konyhára is, ahová csak kevesen ismerjük a bejárást. Elliotról szépen kiderült az évek során, hogy ritka perverz madár, mert valami miatt állandóan a lányoknál köt ki. Még ilyet… pedig nem is tanítottam efféle dolgokra. Amúgy olyan, mint egy kiskutya, hiszen vissza tudja hozni a színes kötéljátékát, amit rendszeresen dobálgatok neki. Javarészt V-s RBF-eim lettek, egy K-t kaptam Átváltoztatástanból és Jóslástanból úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, megbuktam. Nem sokkal RBF előtt kezdtem el animágiát tanulni, amit mára már sikerült kifejlesztenem és ki tudja, hogy miért, de egy kék szemű sarki róka alakját veszem fel. Hát mit ne mondjak, a zöldben csak úgy virítok. Terveim között szerepel egy esetleges Átváltoztatástan tanári állás, vagy egy aurori pálya.
*különleges képesség:Bejegyzetlen animágus vagyok, és egy sarki róka alakját veszem fel.
*amit mindig magammal hordok:A pálcám, a monogramos karkötőm és a gitárom, amit ha tehetek magammal viszek.
Szombat délután van és odakint szakad az eső. Na, remek… nekem persze kedvem lett volna kimenni egyet Elliottal játszani, de így most idebent kuksolok. Apropó, merre van megint az a szédült bagoly? Van egy két tippem és remélem, hogy nem a lányok hálókörlete lesz az, mert akkor kap a fejére, meg persze én is. Most nincs más hátra, mint varázslósakkozni a legjobb barátommal.
- Bástya a K 2-re. – mondom vigyorogva, miközben már a zsebemben érzem a győzelmemet. – Sakk, ebből vágd ki magad.
Barátom arca eltorzul a megfeszített koncentrációtól, de egy pillanat elég hozzá, hogy ő is és én is kiessek belőle. A pillanat alatt egy olyan éles és magas hangot értek, amitől a megmaradt futóim egyike spontán módon a másik nyakába ugrik, nekem pedig kikerekednek a szemeim.
- AARON! – az én nevemet ordítják, ráadásul a lányok körlete felől.
Úgy látszik, hogy sejtésem itt és most beigazolódni látszik, hiszen az egyik évfolyamtársam lépked felém a kezében a kissé vizes Elliottal. Már ott küldök a bagoly felé egy sötét pillantást és várom, hogy bekövetkezzem, aminek jönnie kell.
- Mit gondolsz, hogy hol volt? – kedves évfolyamtársam is igen gyér öltözetű, hiszen csak egy fürdőköpeny van rajta. – Tájékoztatlak, hogy a női mosdóban volt. Ott ölt és engem nézett. Neveld már meg végre ezt a perverz baglyot.
Egy gyors mozdulattal a kezembe dobja a vizes állatot és jól fejbe vág a mellettem heverő Prófétával, majd sarkon fordul és elmegy. Én csak megcsóválom a fejem és leteszem az asztalra a madarat, valamint egy gyilkos pillantás közepette megszárítom.
- Csak tudnám kitől tanultad ezt. Viselkedj! – utasítom Elliotot és egy kis suhintással fejbe csapom. – A perverz fajtádat. | |
|
