Nathan Lee Scott

Tárgy: Nathan Lee Scott Pént. Júl. 29, 2011 10:00 am

Nathan Lee Scott

Név: Nathan Lee Scott
Becenév: Nate – Semmi más
Kor: 17
Születési dátum és hely: 1933. December 3. Anglia
Származás:Aranyvér
Iskolai házad: Mardekár
Évfolyamod: 7. évfolyam
Pálcád: 13 hüvelyk, mogyoró, Kiméra szív-izomhúr
Foglalkozásod: Diák

Édesanyja: Leila Moon/40/Él/Rossz
Édesapa: Theodore Scott/48/Meghalt/Jó volt amíg élt..
Testvér(ek):Meghaltak így már említésre sem méltóak…
Egyéb hozzátartozó(k): Selene Ravenwood/17/Él/Unokatestvér/Kiváló

A Scott család egy jó ideje élő varázsló család, családi hátterüket főként a gazdagság jellemzi. A család tagjai főként sötét varázslók és boszorkányok, de előfordul itt-ott néhány fehér varázsló vagy boszorka. Eredetileg Angliai származék a család, ám néhány évvel ezelőtt kiköltöztek Norvégiába. Majd ebben az évben költözött vissza a családja Angliába. Visszatérve a gyökereikhez.

Általában megvető tekintet, mivel senkiben sem bízik meg igazán. A jó tulajdonságok elenyészőek, ám ő így érzi magát tökéletesnek. Nem adja meg azt a kegyet másoknak, hogy idegesnek lássák, vagy zavarba hozzák. Ideges csak akkor lesz, ha van oka rá, ám akkor szétátkozza az áldozatot, mivel kegyetlenségéről már sokan ismerik. Sosem viselkedik úgy, mint egy tapló, a hölgyeknek kijáró tiszteletet megadja. Persze csak akkor, ha megfelel az elvárásainak a nőszemély. Egyébként pedig tökéletes taplóként működik, amikor nincs kedve udvariaskodni. Ám a neveltetés miatt türtőzteti magát, és megpróbál mindig remek formában lenni modor terén.
Jobb perceiben, kedves is tud lenni bár a kedvességet ki kell érdemelni.

Zafírkék szempár, barna haj, sportos testalkat, kb 183 cm magas. Sármos kinézet, könnyen leveszi a nőket a lábáról. Elegáns a maga módján mégis lezsernek nevezhető, azaz ing nyakkendő nélkül fekete farmerrel és öltönycipővel, ami tökéletesen formálja meg a valódi többoldalú énjét. Egy hosszú tenyerét átszelő égés, amelyet még fiatalkorában szerzett mikor egy párbajban halálos átok a pálcáját találta el és emiatt élte túl.

Az apró fiolából a folyadéknak tűnő anyag finoman keveredik bele a vízbe. Szürkére festve annak felszínét végül pedig egy emlékfoszlányba csöppenünk.

- Avada Kedavra – kiáltja egy dühös hang.
Majd zöld fény suhan, és világítja meg a sötét estét. Aztán hirtelen minden újra sötét lesz, és gonosz kacaj hangzik fel. A kacaj ismeretlen és nem határolható be. A támadó és a sebesültet nem lehet felismerni. A bokrok mögül lassan fények jelennek meg megvilágítva a most már halott és a támadó arcát. A halott egy aprócska sötétbarna hajú fiú szemei tágra nyílva merednek az ég felé és élettelen akár egy fatönk. A támadó nem más, mint egy korban és kinézetben hasonló fiúcska. Arcán kéjes mosoly és elégedettség. Egy nő rohan, oda majd letérdel a tágra nyílt szemű fiú mellé és rázni kezdi. Arcán könnyek és gyilkos mosoly jelenik meg. Végül feláll, és a másik fiú felé sétál, aki továbbra is önelégülten mered a holttestre.
- Mit tettél?! – kiabálja felháborodottan meg lekever egyet a fiúnak, aki végül megragadja a nő kezét és pálcájának hegyét teljes erőből a nő kezébe vájja.
A nő sikít, mire egy férfi, erősen megragadja a gyermeket és elvonszolja onnan. Egy gyilkos átok még azon az estén eltalálta a nőt. Aki holtan esett össze a másik fiú mellé. Azon az éjszakán minden eldőlt, a sors és a végzet is. Átírhatatlan lett a múlt és megváltoztathatatlan. A gyermek azon az éjszakán felnőtt, holott még csak 7 éves volt… Arról az éjszakáról soha nem beszéltek, a történtek után…

3 évvel később

- Már megint mi a jó francot csináltál fiam? – rohan ki egy nő a konyhából dühösen majd a fiú karjához nyúl és végigméri a mély sebeket.
A pálcájával beforrasztja a sebeket, majd összekócolja a fiú haját. A fiú tűri, ám legszívesebben lerázná a nő karját, hogy hagyja békén.
- Igazán elengedhetnél, nem vagyok már kisgyerek – mondja, majd kirántja a kezét a nő szorításából és felcaplat a hosszú lépcsőn.
Majd még dühösen visszafordul, és szinte köpi a szavakat a nő felé.
- Ezt is magadnak köszönheted, ez is a te hibád, mint minden más – mondja majd a nő felé fordítja tenyerét melyen egy égés örök mély sebet hagyott.
A nő arca szomorúságot tükröz, ám nem szól semmit, végül visszasiet a konyhába és hangos szitkozódások közben folytatja azt, amit elkezdett…

4 évvel később

A nő bőröndökkel várja a fiút az ajtóban majd ellentmondást nem tűrően kitessékeli az ajtón. És beszállítja egy autóba majd eltűnnek maguk mögött hagyva a házat és mindent.

7 évvel később

Egy autó jelenik meg az elhagyatott ház előtt, majd kiszáll az autóból egy nő, és egy férfi. A nő néhány varázslatot mormol el majd megindul a ház felé. A fiú csak áll és előre mered majd megindul ő is a ház felé…

Pár nappal később

Egy levéllel a kezében robog el a fiú és a nő ölébe dobja majd meg sem állva vagy válaszolva tovább megy, fel az emeletre összeszedi, a holmiját majd hopp port szór a kandallóba és eltűnik a színes lángok között.

Pár nappal később már a Roxfort expresszen utazik és várja a jövőjét mely már nem is áll tőle olyan messze. Még szerencse, hogy apja halála óta magánál rejtegette a Griggots-i széf kulcsát így volt miből bevásárolnia az iskolára. Nem érzi kihívásnak az iskolát, mivel annyi mindenen túl van már ilyen fiatalon, hogy neki csak egy jó szórakozás lesz, hiszen tele lesz kínozni vagy akár megölni való áldozatokkal. Jó móka lesz az-az egy ami biztos…

*különleges képesség: Animágus, bárhol és bármikor át tud változni egy fekete pumává
*amit mindig magammal hordok: a pálcám és egy doboz cigaretta

Mosolyogva sétáltam le a lépcsőn. Amelie már várt lent a hallban. Karonfogva indultunk meg a kertbe. A szerelmesnek mondható voltam, pedig alig voltam még csak 14 éves. Leültünk a padra majd egymás szemembe néztünk. Elvesztem azokban a csodálatos szürke szemekben. Közben Amelie arcát figyeltem, ajaki ki voltak száradva és zavart volt. Ezért végül megszólaltam, igazi úriember módjára.
- Valami baj van? Segíthetek benne? – kérdeztem majd kedvesen megcirógattam az arcát.
Az érintésre megrázkódott, amitől csak még jobban érdekelt mi lehet a problémája. Szőke állig érő hajával a szél finoman játszott, ekkor egy könnycsepp csordult le rajta.
- Nate, régóta el szerettem volna mondani, csak féltem, hogy kiborulsz miatta – mondta sírva. A könnyektől nem láttam a szemét, és így nem tudtam eldönteni mi is játszódhat le benne most éppen.
- Mi az a nagy probléma? – kérdeztem majd szemöldökömet ráncolva meredtem rá.
- Figyelj, ne legyél ideges, de én nem vagyok aranyvérű, mint ahogy te azt tudod, félvér vagyok, mert anyám sárvérű boszorkány – mondja és már szinte alig kapott levegőt.
- Micsoda?! – háborodtam fel majd felálltam felrántottam a lányt és addig szorítottam a csuklóját, amíg már nem kiabált és esdekelt, hogy engedjem el. Végül a földre rogyott és ott sírt tovább.
Letérdeltem mellé, és kisimítottam egy kósza tincset arcáról, majd a fülébe suttogtam.
- Undorodom tőled, és most takarodj a házamból, háromig számolok és megöllek – mondtam majd felemelkedtem és hangosan kezdtem el számolni. A lány felpattant és meg sem állt. Igazából nem akartam megölni. De gyűlöltem, azért ami valójában volt. És ennél rosszabbat és undorítóbbat elképzelni sem tudtam, mint hogy egy fél, vagy akár egy sárvérű boszorkánnyal keveredjen. Dühtől tépázva és idegesen sétáltam be a lakásba és nem jöttem ki onnan hosszú hónapokig, amíg végül vissza nem költöztünk Angliába. Aztán felvettek a Roxfortba, hogy az utolsó évemet ott tölthessem. Ezek után kezdődött az a gondolatmenet, hogy jobb lett volna megölnöm a lányt, de már késő volt, elengedtem…

Tárgy: Re: Nathan Lee Scott Pént. Júl. 29, 2011 11:13 am

Kedves Nate!

Igazi kegyetlen, "vérmániás", rideg, Mardekáros karaktert sikerült összehoznod! Pontosan ezért imádtalak olvasni. Nagyon remélem, hogy gyakran fogunk összetalálkozni a klubhelyiségben!

ELFOGADVA