Wesley Jay Farrell

Tárgy: Wesley Jay Farrell Pént. Júl. 29, 2011 7:01 pm

Wesley Jay Farrell

Név: Wesley Jay Farrell
Becenév: Wes, Wesley, Lee, Jay
Kor: 15 év
Születési dá1tum és hely: 1935. július 1., Anglia, London
Származás:Félvér
Iskolai házad: Griffendél
Évfolyamod: 5. évfolyam
Pálcád: 15 és ¼ hüvelykes rózsafa, sárkány-szívizomhúrral
Foglalkozásod: Prefektus

Édesanyja: Jin-Kyong Farrell / 38 év/ Él, a kapcsolatunk nagyon jó, bár nem tud angolul
Édesapa: Joseph Farrell / 40 év / Már nem él, de a kapcsolatunk nagyon jó volt
Testvér(ek):Nincsenek
Egyéb hozzátartozó(k): Túl sok van

Családtörténet? Hajjaj… ez fogós kérdés… Apám ágáról a Farrell család, akik egy angliai aranyvérű család, de azzal az ággal nincs kapcsolatunk, tekintettel arra, hogy miután apámat kitagadták, azóta megszűnt mindennemű kapcsolat és ez a halála óta sem változott semmit. Bővebben a családról? Aranyvér mániások, bár az is igaz, hogy elég kis család, de annál nagyobb a szájuk. Mit is akarok ezzel? Maradjunk annyiban, hogy hirdetik a nézeteiket úgy rendesen. Egyébként a nagy részük a Mardekárban végezte, apámat is beleértve, de ő volt egyben a család utolsó reménye is. Ő viszont egy muglit vett el feleségül, így van egy gyanúm, hogy a családra keresztet vethetünk.

Félelmeim? Legfőképpen a családom elvesztése és a patkányok. Ez utóbbi miért? Kisebb koromban összeakadtam egy nagy csoporttal.
Miben vagyok jó? Jó vagyok a párbajban, ami az egyik hobbim és a szabálykövetés. Ütközik? Semmi baj, én már csak ilyen ellentétes személyiség vagyok. Jah és el ne felejtsem a mardekárosok folyamatos terrorizálását. Specialitásom.
Mihez ne fogjak hozzá soha? Kviddics… Ön és közveszélyes vagyok. Röviden és tömören ennyi, tekintettel arra, hogy amihez fogok, az mindig sikerül.
Mit szeretek? Csoki, vajsör, csoki, SVK, csoki, párbaj, csoki, Griffendél, csoki, család azon része, akikkel beszélek, csoki, Roxmorts, csoki, jó viccek ééés végül a csoki.
Mit nem szeretek? Aranyvér mánia, ha szekálnak a származásom miatt, tekintettel arra, hogy ezt kétféleképpen lehet megtenni. Egy, azzal, hogy félvér vagyok, kettő, hogy én félig koreai vagyok, így a szemeim is húzottak. Ember, nem érdekel, hogy ilyen vagyok, sőt, büszke is vagyok rá. Minden macskástól elnézést, de allergiás vagyok rájuk.
Jellemem? Vicces vagyok, bohóc vagyok, de mégis tisztelem a szabályokat. Ez a kettő hogy is férhet össze? Sehogy, de mégis. Összetett személyiségemnek hála kapható vagyok egy-egy éjszakai sétára, de közben garantáltan attól fogok rettegni, hogy elkapnak. Bármilyen őrült dologba belemegyek, a végére maximum megbánom, de általában nem. A párbaj a hobbim és fejest ugrok bele akkor is, ha túlerő van. Egoista vagyok, nem is kicsit. Jelmondatom, hogy szép vagyok, okos vagyok és persze szerény. Azt hiszem, ezzel el is mondtam mindent.

Fekete hajam van és láss csodát, fekete szemem, ami enyhén húzott. Na, tehetek én róla, hogy az egyik ősöm koreai?! Na, mondjuk nem is bánom, mert így legalább különleges vagyok. Magasságom… hmm… mindössze 186 centi magas vagyok, tehát nagyi, én igenis elérem azt a lekvárt varázslat nélkül. Kisportolt testalkatom van, de csak azért, mert minden reggel futok, illetve éjszakánként a járőröző tanerők elől. Kedvenc színem a piros és ez nem feltétlen attól van, hogy a Griffendélbe pakolt az a molyrágta… elnézést, Süveg.

Nos akkor… Teljes neve?
Wesley Jay Farrell.

Háza?
Mi más, mint a Griffendél. – horkantok fel egy kissé sértődötten.

Mikor és hol született?
Kérem szépen 1933 júliusának első napján, amikor még Angliához képest is száraz volt az időjárás.

Mesélne egy kicsit a gyerekkoráról?
Persze. – válaszolom, majd lassan belekezdek. – Mint már egyszer mondtam, Londonban születtem és ezen város Morden nevű kerületében éltem az apámmal, anyámmal és a nagyszüleimmel, akik egy kukkot nem tudtak angolul. Anyám sem, de azóta már megtanult úgy nagyjából, merthogy kereskedő. Boldog gyerekkorom volt. Két nyelvű család lévén beszélek angolul és koreaiul anyanyelvi szinten, bár sajnos édesapám elég korán elhalálozott.

Akkor megkérhetném, hogy meséljen az apjáról is?
Esetleg. – felelem unottan, azután sóhajtok egyet és nekikezdek. – Mindössze 8 éves voltam, amikor elveszítettem az apámat. Ő, tudja auror volt és egy összecsapás során sérült meg. Még aznap meg is halt.

Sajnálom. Nos, mit szólt a roxforti leveléhez?
Őszintén? Akkorát ordítottam örömömben, hogy a szomszéd veterán bácsi azt hitte, hogy jönnek a németek és egy szál alsógatyában kikommandózott az utcára.

Felettébb felemelő látvány lehetett.
*furcsán nézek rá* Hát, ha maga szerint egy vén kukamuki feszes naciban érdekes, akkor egészségére.

*megcsóválja a fejét* Nos, öhm… visszatérve a kérdésekre. Mit szólt hozzá, hogy a Griffendélbe került?
Örültem neki, mert szeretem a piros színt.

Ennyi?
Neem, sokat hallottam még kiskoromban arról a házról és igen szimpatikussá vált.

Hogy áll a baráti köréhez?
Jól, köszi. Beleillek és ők is passzolnak hozzám. Viccet félre téve, most éppen ülök. – felelem nevetve. – Szóval, nem is kevés barátom van, és azt hiszem, hogy nem egy mardekáros ismeri a nevemet.

Tehát?
Lazán kiátkozom őket a nadrágjukból.

Akkor mégis hogyan lehetett prefektus?
Gőzöm nincs, bár ennek ellenére eléggé szabálytisztelő vagyok. Komolyan, néha olyan, mintha skizofrén lennék… Egyszer ilyen, egyszer olyan.

Tanulással hogy áll?
Inkább ülök, de átlagosnak mondanám magamat.

Kviddics?
Hehe… Mond magának valamit az, hogy ön és közveszélyes?

Igen.
Na, én pont olyan vagyok.

Utolsó kérdés. Vannak jövőbeli tervei?
Persze… Túlélni az RBF évet.

Azon kívül?
Átoktörő szeretnék lenni.

Köszönöm. – nyújt kezet.
Nem, én köszönöm. – elfogadja és kezet ráznak

*különleges képesség:Jó reflexek, kitűnő humor és tudok koreaiul és ennyi.
*amit mindig magammal hordok:Pálcám, csoki, csoki és még több csoki. Függő vagyok.

Hozott példa!

Mondtam már, hogy utálom a hétfőket? Nem? Akkor ezt most be is pótolom, bár nem csak a hétfők iránt vannak ilyen negatív érzeteim, hanem az egész RBF év iránt. Meglepő lenne? Na, azt erősen kétlem. Hulla fáradtan csoszogok fel a klubhelyiségbe, hogy azután félúton a fejemre csapjak és nekidőljek a falnak. Már reggel terveztem, hogy elküldök egy levelet a szüleimnek, tekintettel kedves öcsém tegnapi hülyeségére, ami miatt valószínűleg holnap én kapok rivallót és nem is ő. Megéri ez nekem? Nem... Akkor meg miért is csinálom? Azért, mert már jó két hete nem írtam vissza apám levelére és ahogyan őt ismerem, azt hiszi a végén, hogy belefulladtam a tóba, vagy megevett valami Legendás Lények gondozásán. Hirtelen elnevetem magam és hatalmas léptekkel elindulok kifelé a kastélyból. Ahogy végignézek a szembe jövő diákokon, eszembe jut, hogy még át sem öltöztem és én még csodálkoztam azon, hogy miért van ennyire melegem. Fenébe. Nem probléma, egyszerűen átvágtatok a kastély udvarán, majdnem elnyalok egy kőben... Valaki rosszat kívánt volna nekem? Nem érdekel. Kettesével szedem a lépcsőfokokat és a Bagolyház ajtaja elé érve elordítom magam.
- Kupac! Lenne egy kis meló! *ezután sikerül észrevennem, hogy nem vagyok egyedül, kedves baglyom meg mintha kiröhögött volna, olyan hangot hallat és a vállamra repül.*
~ Adam, ez szép volt... *jegyzem meg magamban.*
- Bocs, nem láttam, hogy van idebent más is.

Tárgy: Re: Wesley Jay Farrell Pént. Júl. 29, 2011 9:38 pm

Kedves Wes, tetszett az előtörténeted így Elfogadlak!

-_^^-_^^-_^^-_^^-_^^-_^^-_^^-_^^

(A sorminta ötletét Lúnak köszönöm) A képed nyúzott a karilapon, javítsd, foglald le az avatarod, és söpörj éjszaka mászkálni a folyosókon. Very Happy