Tisztás a rengetekben

....

Ez a nap amikor lehetne meleg is igazság szerint csak komorabbá teszi a kedvet is. Ezért sétálok végig a Rengetegben, farmernadrágban és fekete póloban ki érve a tisztásra ahol senki nincsen és azon gondolkozom, hogy talán jó lehetne itt picknikezni. Na a piknik amit régebben rühelltem. Hátamon a gitár az utóbbi időben sokat használom, imádom a zenét nem hiába, hogy apám lévén zongorázni is megtanultam. A tisztáson egy kis rést megtisztította majd leültem a fűbe és a tartóból elővettem a gitárt. A nyakamba vettem, majd pengetni kezdtem és utána énekelni.
- I see you standing here... But you're so far away... Starving for you attention you don't even know my name.. - Csak gitározok és az égre felnézek a szemeimmel és követem a felhőket a tekintetemmel már ami látszik, és úgy nézek körbe a tisztáson. Most nem igazán van kedvem sem szókimondó Griffendélesekhez, sem pedig gúnyos pofájú Mardekárosokhoz akiket köszönöm szépen, de majdnem mindennap látok főleg a nővérem lévén is. Mindenesetre, hogy múltkor azért kellett büntetésre menjek amit teszem hozzá utoljára 4 éve, hogy kaptam az is Mardekáros miatt volt, mert meg mertem védeni egy csomó elsőst konkrétan amit, az egyik ötödéves művelt az egyik diáklánnyal rám kente. Hogy töröltem az emlékeit, és lefeküdtem vele.. Ch.. ki nem tenne ilyet manapság ez már megszokott dolog.. és ha azt nézzük a suliban lassan mindenki csinálja hiába ez már ilyen.

Csak az égre pillantottam fel igazából a mai estén jó kint lenni legalább is mielőtt el ered újra az eső, de hát most történetesen kicsit ki is kapcsolódok. Hogy gitározok? Igazából 3 hónapja kezdtem el tanulni, egyik haverom által és annak a tudatában tényleg jól állt a kezemben is a gitár.. Mint minden más, amit az user nem fog ecsetelni a játék téren. A női hangot mögöttem meghallottam és csak énekeltem tovább. A szürkés kék szemeimmel a hölgyeményre pillantottam majd egy barátságos mosolyt küldtem felé, és ahogy befejeztem csak néztem rá.
- Köszönöm. Pár hónapja kezdtem el eddigi pálya futásom során azt hiszem a harmadik legjobb döntésem az életemben... - Mondtam a Griffendélesnek hiszen biztos nem Mardekáros azokat már nagyon hamar kiszagolom és a Hugrabugrosokat is. Felvontam a szemöldökömet, aztán megnéztem magamnak azt a vörös toppot. Habár jobban érdekelt mi van a top alatt mint a lány. Elméletben. Gyakorlatban, mindjárt kiderül a dolog.
- Te nem lehetsz Mardekáros.. Azok túl egoisták lennének és a köszönésük teli gyűlölettel főleg aki nem aranyvérű.. - Szemeimet megforgatom és közelebb ültem mellé.Igazából, szimpaikusnak tűnik, sok ilyennel találkoztam de mintha kicsit naiv is lenne.
- Egyébként, Anton Hollóhátas hatodik évfolyam.. Kit tisztelhetek benned kislány? - Kérdeztem meg mézes mázos hangon aztán egy újabb akkordba kezdtem bele közben. - A kislánynak biztos van neve főleg aki bátor és leül egy nála idősebb ifjú mellé. - Mondtam neki kötöszködve, és most bevallom jó volt itt lenni jobb mint Roxmortsban ahol leisszák magukat a haverok a sárga földig.

//Bocsánat drága nem volt net rosszul voltam és még lassú a net gyorsan megírtam a hsz-t mielőtt elmenne...//

Szokásomhoz híven most is egyedül érkeztem a Rengetegbe. A szó, hogy Tiltott számomra nem létezik, hisz mi olyan félelmetes akastély parkjában?? Dipet igazgató úr, sőt szerintem a többi tanár sem kívánna olyan dolgot elhelyezni egy erdőben ami könnyen betörhet a park, illetve a kastély területére.. És én mitől féljek?? Van pálcám, tudom használni! Nem riaszt vissza se egy kentaur, se egy unikornis, vérfarkasok meg nem hiszem, hogy relytőznének itt!
Nem is értettem, hogy mostanában mi vonz errefelé, mért érzek halaszthatatlan vágyat, hogy felfedezzem az erdőt. Egy árva lélekkel nem találkoztam itt, pedig letértem a kijelölt ösvényről, de egy Bólintért se láttam, sőt még egy baglyot se. Csak a fák, és valami csobogás, talán forrás, vagy egy kis ér csobog itt el..
Annyira vágytam rá, hogy találkozzak egy varázslénnyel, hogy már minden nap ide jártam ki. Függő lettem.. azt hiszem, de valószínűleg tanácsosabb éjszaka keresni a varázslényeket, talán majd éjszaka kiszököm, és újra itt fogok bolyongani, de addig is meg keresem azt a forrást..
Próbáltam a lehető legkisebb zajt csapni, lassan menni, figyelmesen lépni, de így is néha-néha megcsikordult egy kő a lábam alatt, megreccsent egy száraz kis faág a súlyom alatt..
Nem sok mindent láttam, a fák lombkoronái eltakarták az eget, félhomály telepedett a rengetegre. Előhúztam a kezem amiben ott pihent a pálcám, mint általában.
~ Lumos!~ Nem akartam akkora feltünést kelteni, ezért csak egy apró kis lángot gyújtottam a pálcám végén, hogy ellássak valameddig.
Megtorpantam. Mintha reccsenő faágakat hallottam volna magam mögül, de mikor megálltam semmi nem hallatszott. Be tudtam annak, hogy ezeket a zajokat én keltem, tanácsosabb lenne az ösvényen menni. Körbenééztem. Az ösvény mellett bokrok sorakoztak, nem volt nehéz megpillantanom. Ígyekezve tértem rá a kijelölt útra, és ott haladtam tovább. Megláttam. Megláttam a zöld fűvel körülvett tisztást, sietősebbre fogtam lépteim, bár még mindig úgy éreztem, hogy követnek. Megálltam a fák szélénél, és onnan figyeltem a fénylő patakot, ahogy színesre festik a nap utolsó sugarai. Szürkül.
Teljesen a gondolataimba meredtem, és mikor meghallottam a vékony hangot a hátam mögül, ahogy a nevemet szólítja, ledermedtem. Iszonyat lassan fordultam meg, a pálcám rászegeztem. Egy pillanatig azthittem, hogy megátkozom, de mégse tettem meg, lassan leeresztettem a pálcám, és félre billentett fejjel néztem a szemébe.
- Lucia, olyan rég találkoztunk már!- A hangom olyan volt mint az olvasztott méz, emelett nagyon behízelgő.

A szemem a lányon tartottam. Tudom, hogy nem tudna ártani nekem, de nem bízom meg benne, pedig szemmel láthatóan nem akar megtámadni, még kedvesen is viselkedik. Brrr.. mi ütött belé?? Talán valamit löttyentettek a töklevébe, vagy napszúrást kapott??
Nem akaratm rosszabra gondolni, mert akkor biztosan nem teszem el a pálcámat, de azért nem tagadom, hogy olyanok futottak át az agyam egyik elvont felén, hogy imperius átokkal súlytották a szőkeséget. Valaki olyan küldte rá a tiltott átkot aki kémkedni akar utánam, hogy általa sok információt szerezzen. Nem akartam erre gondolni ezért mélyen elzártam magamban, de a kétségeim nem tűntek el. Hidegen méregettem. Nyugtatott a tudat, hogy még mindig meg tudom átkozni, mondjuk egy erős Cruciatus-t küldhetek rá és bevallathatom vele, hogy ki küldte ide. Döntések...
Mondjuk lenne sokkal fonotsabb dolgom is, mint, hogy itt cseverésszek.. elősször is valami félelmetes dologba keverednék, ahol gyakorolhatném a főben járó átkok valamelyikét... és meg kéne keresnem Naginit. Rég találkoztam már vele.. nagyon régen, de van egy olyan selytésem, hogy annka a kígyónak nem lesz nehéz megtalálnia. A múlt évben láttam utioljára, akkor valamilyen különös módon, szükségem volt rá és itt termett. Valakinek csak el kellett mondanom, hogy meggyilkoltattam egy Baziliszkusszal egy sárvérű söpredéket.. Sok varázsló szerintem skizofrénné válna, ha kígyókkal beszélgetne, ha kígyókat küldene gyilkolni... De nekem különösen tetszett a dolog. A titkolozás, a tettetett riadalom, és éjszakánként a mosdóból eljutni a kamrába, ahol hossza eszemcserét folytattam a kígyóval, ahol meséltem a terveimről, ahol tanultam, és ahol elküldtem őt, hogy szerezzen valami élelmet.. Először fogalmam sem volt, hogy mit csinálok, nem tudtam, hogy meg fog ölni egy lányt, és amikor igyekeztem, hogy meglátogassam az állatmat, és megláttam azt a lány a földön feküdni, holtan.. meglepődtem. Tudtam, hogy nem mehetek le többet hozzá, d még egyszer utoljára, hogy bezárjam le kellett mennem, persze hamarosan más is megtalálhatja a lányt. Nem tehetttem mást be kellett lebegtetnem az egyik fülkébe, és akkor utoljára meglátogattam a kígyómat, amit maga Mardekár Malazár relytett el odalent, hogy majd a méltó utódja kiszabadítsa onnan. nem tudtam leplezni örömömet és a scalódottságomat. Harcot vívtak bennem az érzelmek, leszidtam, hogy megölte, de meg is dícsértem, és elküldtem hosszú álmot aludni. Még órákig boloyngtam lent a titkok kamrájában, de aztán visszatértem, persze egy másik úton a kastélyba és rávettem egy lányt, hogy mennyen be abba a mosdóba. Másnap jött a hír.. meghalt egy mugliszületésű lány...
Az emlékeimből, az utasítása ragadott ki. Felhúzott szemöldökkel néztem rá, de nem engedelmeskedtem. A pálcám még mindig a kezembe nyugodott.
-Nem! Csak azért jöttem ide, hogy a lemenő napot csodáljam...- Néztem rá hidegen, pedig a szavaimból csöpögött a gúny.
-Mit akarsz itt??- Váltottam át egy goromba hangsúlyra, majd hosszú léptekkel közelebb kerültem hozzá..
-Gyere mutatok valamit!- Fordultam el és beljebb haladtam az erdő mélye felé. Persze nem mondtam el neki, hogy csak játszani szeretnék vele, hogy addig megynk míg sötét nem lesz, hogy elbújok egy fa mögé, és csak hallgatom a remegő hangját, mikor elő jönnek a szőrnyű eremtmények, aztán persze majd megjelenek és leszidom, hogy mért tünt el.. igazi jó móka!

Az angol királynő?? Felhúztam a szemöldököm. Ha-ha ez nagyon viccesre sikeredett. Egy pillanatig farkas szemet néztünk, utánzott engem. Összeszűkített szemekkel néztem az íriszeibe, majd fogtam magam és elfordultam. Csak mentünk. Direkt úgy intéztem, hogy ne maradjon le, lassan haladtam, a pálcám fénye pedig kihunyt, így csak az érzéseinkre támaszkodhattunk. Még látni lehetett a tisztás környékén a fák barna törzsét és a bokrok zöld leveleit, de ahogy egyre beljebb haladtunk a sötétben, egyre kevesebb részletet pillanthattunk meg. Nem szóltam hozzá, és ő sem hozzám. Néma csendben haladtunk, csak az apróbb gallyak reccsenése törte meg a csendet. Az erdő egyre sötétedett, már szerintem a nap is lement, és a csillagok jöttek fel az égre. Egy bagoly röppent fel az ágról, de ügyet sem vetettem rá, csak monoton mentem előre. Eszembe jutott, hogy igazából azért jöttem, hogy valami varázslénnyel találkozhassam, de ez a rögtönzött kitaláció sokkal hivogatóbb volt számomra. Elég mélyen vagyunk az erdőben én is csak két lépésre látok el. Gyorsítottam a lépteimen, de csak a sajátomét hallottam. Visszanéztem, nem láttam őt, csak sejteni tudtam, hogy hol lehet. Megbújtam egy fa mögött, és az égre néztem. Telihold. Nem voltam benne biztos, hogy nincsenek itt vérfarkasok, de ha vannak akkor.. nagy bajban vagyunk, mert olyan mélyen vagyunk az erdőben, hogy nem tudom jobbra vagy balra kéne szaladnunk... És különben is a vérfarkasok tudnak fára mászni?? Malazár... *sóhajtottam mikor meghallottam a vonyítást és a hang irányába fordultam.. Nem tudom milyen messze lehet, de simán kiszagolhat minket, a kutyáknak nagyon jó a szaglásuk.. akkor egy vérfarkasnak??
-Lucia?? - Suttogtam és tapogatóztam a sötétben, fák érdes törzsei.. aztán valami puha. Ez biztos a felsője...
-Én vagyok az.. Tom..- Súgtam közel hajolva hozzá.
-Mennünk kell.. a vérfarkasnak nem tart olyan sokáig ide jönni mint nekünk..- Suttogtam, majd füleltem. Egyenlőre nem hallottam semmit, de csak idő kérdése, hogy megtaláljon, sőt ha elindulunk valamerre benne van a dologba, hogy a karjaiba sétálunk. Megfogtam a kezét és húzni kezdtem abba az irányba ahonnan jöhettünk.
Utálok bolyongani, főleg, hogy az erdő közepében vagyunk, mire innen kijutunk, fel kel a nap, és összemarcangol egy vérfarkas. Remek kilátások a jövőre.....