Üres terem

Tárgy: Re: Üres terem Kedd Júl. 19, 2011 3:17 pm

Charlus

- Hogy az a... - hangom megremegett a dühtől, ahogy a kezemben tartott levél végére értem. Szemeimet összeszűkítettem és a levél alsó sarkába biggyesztett olvashatatlan aláírásra vándorolt tekintetem. Az apám, megkeseríti az életemet! Ha pedig ez még nem lett volna elég, az anyám keze is benne volt a dologban! Rosszul fogalmazok, nem volt, hanem van! Mert ez a baromság, amit kitaláltak, ez... ez az eljegyzés dolog... a nem létező szőrszálak is felállnak a hátamon, már csak a gondolattól is, hogy engem bárki is bármikor is birtokba fog venni! Miért élvezik, ha mindent tönkre tehetnek körülöttem?! Miért kell nekik játszani a gondos szülők szerepét? Nem akarok férjhez menni, főleg nem az iskola befejezte után, és főleg nem ahhoz a férfihez, akit ők kiválasztottak nekem. Főleg, hogy minimum öt évvel idősebb nálam. Az ellen még nem tehettem semmit, hogy az én két nagyon szentimentális szüleim unokatestvérek létére összeházasodjanak és megcsináljanak engem, ezzel kiérdemelve a kitagadást a Maes családból, a nagy múltú aranyvérűek közül. De most, igen is beleszólásom lesz, hogy mivel akarják tovább keseríteni az életemet. Nem fogok hozzá menni egy Malfoyhoz! Főleg nem Abraxas Malfoyhoz nem, akit nem is ismerek. Előbb fojtom bele magam a tóba az iskola parkjában.
Észre se vettem, hogy miközben örjöngtem és próbáltam nem szétátkozni minden tárgyat, ami szembe jött velem a folyosón, egy terem ajtó elé értem. Egy erős rúgással kinyitottam magam előtt a nehéz tölgyfaajtót, és szétnéztem a dohos szagú helyiségben. Senki nem volt bent. De sötét volt, és ez valahogy nyugtatólag hatott rám. Vetettem még egy gyűlőlködő pillantást a levélre, majd két részre téptem és ledobtam a lábaim elé. Szétnéztem biztosan nem lát-e meg senki, és mint egy három éves kislány hisztizve kezdtem ugrálni a pergamen fecniken. Kár, hogy apám már túl jól ismert és valami bűbájt szórt a levélre, hogy meg ne semmisüljön. Még pár percig toporzékoltam, mintha azzal bármit is elérhettem volna, majd ott hagyva a folyosó közepén a levelet berobbantam az üres terembe és a legközelebbi padra céloztam:
- Bombarda! - elégedettséggel töltött el, ahogy láttam az öreg fapadot miszlikre hullani. De még mindig nem tudtam teljesen lenyugodni, így pálcámat az egyik üstre szegeztem, és megismételtem az előző átkot. Semmi nem történt.
- Rohadjon meg!

Tárgy: Re: Üres terem Kedd Júl. 19, 2011 3:36 pm

Hallottam a tombolást, ami a folyosón volt. Éppen beszélgettem az egyik mardekárossal.. Beszélgettem? Most átkoztam szét a fejét. Köszönet Denemnek ezért a jó kis átokért. Tőle lestem el. A mai nap is unatkozással telt, Doreát nem sűrűn láttam ma, hiányzott is nekem. Először nem nézem hogy ki csörtet el mellettem, de tudom hogy egy csaj. Jé, Maes az. Harcias egy teremtés, az biztos.. Mondták már hogy az ágyban is ilyen. Illuminált állapotban a mardekáros barátnői nekem. Kis titkok, amiket jó tudni, és amikkel jó visszavágni. Utána megyek, é belépek a helységbe. Füttyentek jó hangosan egyet.
-Én a helyedben nem csapnék nagyobb zajt, mint Hóborc, Maes. Csak mert tudod, itt van Hóborc és a végén felgyújtja az iskolát miattad mert konkurenciát lát.- Szólítom le a lányt, egy gúnyos vigyorral.
-Bár ahogy látom, még élveznéd is hogy felgyulladjon a suli.- Vonom meg vállamat röhögve.

Tárgy: Re: Üres terem Kedd Júl. 19, 2011 3:52 pm

Kedvem lett volna mindent tönkre tenni ebben a nyomorult teremben. Ugysem használta már valószínűleg jó ideje senki, főleg ha azt az ujjnyi vastagságú porréteget nézem a padlón és az ablakpárkányokon. Nem hiszem el, hogy azok a szerencsétlen házi manók még arra sem érnek rá, hogy rendben tartsák az iskolát. Azért szerződtették őket, vagy nem? Szerződés... már ennek a szónak a puszta gondolatától is kiráz a hideg.
Kirázott a hideg, ahogy egy hangos füttyentés hatolt gondolataim közé. Nagyon remélem, hogy csak valamelyik nagyon "poénos" házszellem talált ide, és két másodpercen belül méltóztatik arréb vonszolni magát. De nem volt szerencsém, ugyanis ahogy megpördültem tengelyem körül, Potterrel találtam szembe magam. Áh, hogy ez is mindig a legjobbkor tudja ide tolni a képét. Nem mintha bármikor is áhítoznék a társaságára.
- Potter, csinálj hátra arcot és tűnj el innen - fúrtam dühtől izzó szemeimet a griffendéles srácéba. Ilyen helyzetben még is hogyan kontrollálhatnám érzéseimet? Sehogy, hagytam, hogy minden érzésem külöjön arcomra. - Elhiszed, hogy mennyire nem vagyok vevő a baromságaidra? - küldtem felé egy bájos mosolyt, és rászegeztem pálcámat. Jobb a biztonság, Potternél nem tudni mikor pattannak el az idegei. - Én felgyújtalak téged, Hóborcnak pedig meghagyom az iskolát. Sokkal jobb ötlet. És jobban élvezném, ha kínlódni látnálak - rebegtettem meg szempilláimat.

Tárgy: Re: Üres terem Kedd Júl. 19, 2011 4:08 pm

-Maes, mintha nagyon befostam volna tőled. Ugyanmár. Hozzám fel sem tudsz érni, épp ezért nem is félek tőled. Meg a bandádtól sem. Senkitől. *Vonom meg a vállam gúnyosan vigyorogva. A pálcát már én is ráemeltem. Nekem mikor pattannak el az idegeim? Ha rajtam múlik soha, ugyanis nyugodt alak vagyok.*
-Jobban hallgatnád Denemet? Vagy esetleg Malfoyt? Azt a söpredéket? *Vetek rá lenéző pillantást, de közben gúnyosan vigyorgok.*
-Ha te kínlódni akarsz látni, javaslom az emlékeimet, hidd el, sírva néznéd hogy miket éltem én át. *Elmosolyodok kellemesen. Bár ahogy őt ismerem röhögne egyet... Amilyen érzéketlen szőke fruska.*

Tárgy: Re: Üres terem Kedd Júl. 19, 2011 4:28 pm

- Ha valóban nem félsz tőlem, akkor miért emelted rám a pálcád Potter? - böktem fejemmel pálcája felé és közben rózsaszín ajkaimon egy gunyoros vigyor suhant át. Akkora az összes piroska szája, és annyit tudnak kérkedni azzal, hogy ők milyen hősiesek és mennyire bátrak. De ha egyszer valamit valóban meg kellene tenniük, akkor megáll a tudomány és az összes önfeláldozóan átengedi valamelyik bandatársának a cselekvést. Ezek ők, a sörényes vadállatok.
- Bárkit szívesebben hallgatnék, akit nem Potternek hívnak - köptem lenézően, majd egy könnyed suhintással megtisztítottam az egyik padot, és féloldalasan felültem rá. Lábaimat keresztbe fontam, kezeimet pedig térdemen összekulcsoltam, ezzel is jelezve, hogy én nem fogok lelépni innen, ugyanis én jöttem ide előbb, és pontosan azért, hogy egyedül legyek. Pottert senki nem hívta, de mindig mindenbe beleüti a hatalmas görbe orrát.
- Akarod mondani, sírva röhögnék ugye Potter? - kérdeztem negédes hangon, és újabb epés mosoly csúszott számra. - Nem értem miért kell azt hinned, hogy te vagy itt a valaki. Hogy bármivel is nagyobb sajnálatot érdemelsz mint mások... azt hiszed Potter, hogy nem tudok érezni, ugye? Hogy magamon kívül semmi és senki más nem érdekel? Helyes, nagyon is örülök, ha ennek a látszatát keltem. - Még ha nagy igazság is volt abban, hogy túlságosan is "Én" központú vagyok, nem kellene sajnáltatnia magát. Bizton állítom, hogy nem csak neki volt és van szörnyen borzalmas élete.

Tárgy: Re: Üres terem Kedd Júl. 19, 2011 4:51 pm

-Te annyira szánalmasan hülye liba vagy Maes. Az első írott szabály az hogy, ha pálcát fognak rád, akkor szegezz te is az ellenfeledre azt. Bár a te hop-por méretű agyaddal elhiszem, hogy ezt nehéz lehet felfogni. *Válaszolok neki gúnyos vigyorral. Hiába, rám az ilyen beszólásokkal nem tud hatni. A bugyiját is leátkozom róla, ha tovább keménykedik.*
-El kell hogy tántorítsalak cunci hogy az egómon és rajtam kívül más itt nincs. Ha csak ide nem hívom valamelyik ágyasodat, de akkor sajnos el kéne tegyem láb alól mert marhára idegesít. *Lenéző pillantásokkal közölöm ezeket a mondatokat... A pálcámmal a padra mutatok, mire az félbetörik és Celly a poros padlóra csücsül.*
-Vigyázz a lepcses szádra, Maes. *Sziszegem neki.* -Igen én valaki vagyok, míg te egy senki vagy a szememben. *Válaszolok neki, továbbra is teljes nyugalommal.* -Nem mintha annyira érdekelne a lelki világod. De belőled bármit kinézek.

Tárgy: Re: Üres terem Kedd Júl. 19, 2011 5:34 pm

- Nyugodtan sértegess, nem fog meghatni - válaszoltam egy önelégült mosollyal. Lepillantottam újonnan manikűrözött műkörmeimre és unottan kezdtem piszkálgatni őket. Valahogy nem tudtam adni mások véleményére, már jó ideje nem érdekelt, hogy ki mit gondol rólam és miket terjeszt a hátam mögött. Mert a varázslók és boszorkányok sincsenek másból, csak emberből és az emberek mit élveznek a legjobban? Ha mindenféle hazugságot terjeszthetnek a barátaik háta mögött. Barátaik... olyan nincs, csak és kizárólag szövetségesek vannak, akikben még véletlenül sem szabad megbízni.
- Akkor viszont, ha nem szolgálhatsz értelmesebb társasággal, igazán eltűnhetnél... - küldtem felé egy lenéző pillantást, de rögtön ezután önelégült félmosolyt varázsoltam arcomra. - Potter, az idegesít, hogy még nem kaptál belépőt az ágyamba, vagy hogy mindenkinek van rajtad kívül?
Meglepődni sem volt időm, ugynis hallottam ahogy megreccsen alattam a pad, én pedig egyszerűen lecsúszok a földre. Reflexeimnek köszönhetően sikerült talpra érkeznem, és nem terültem el Potter lábai előtt.
- Sajnálom Potter, de le kell lombozzalak. Továbbra sem fogok a lábaid előtt térdepelni. Bármennyire is erre vágysz. - Hangom csöpögött a maró gúnytól és a megvetéstől. Potter is csak egy szánalmas férfiből volt, ráadásul a pirosabbik fajtából. Miután egy egyszerű pálca mozdulattal megszabadultam a harisnyámra ragadt porszemektől, ismét rászegeztem pálcámat.
- Várj Potter, mindjárt megijedek... Csak győzd kivárni - nevettem fel epésen. - Mit kell tennem, hogy végre eltűnj innen? - kérdeztem most már ingerültebben, mert nagyobb gondjaim voltak, mint Potter egójával társalogni.

Tárgy: Re: Üres terem Csüt. Júl. 21, 2011 12:26 pm

-Maes, neked is van gyenge pontod, és ha azt egyszer megtalálom Maes, nem kívánom magamat neked. *Színlelten ásítok egyet, és nekidőlök a falnak. Persze hogy nincsenek másból a varázslók sem, de ez van, ezt kell szeretni.*
-Persze. Majd pont Te fogod megmondani hogy én mikor megyek el innen. *Vonom meg a vállam.* -Azt előbb ki is kell érdemelni. Engem? Chh, nem akarom elvenni kislányoknak a szüzességét Maes. De veled akkor sem feküdnék össze, ha valaki kényszerítene rá. *Vigyorodok el gúnyosan. Totál nem az esetem a csaj, szóval még amúgy sem feküdnék vele össze.*
-Cummantsd le Lumpsluckot, és már itt sem vagyok. Nem lennék kíváncsi a látványra. *Várhatja hogy én innen elteperjek. Ahhoz túlságosan is élvezem idegesíteni.*

Tárgy: Re: Üres terem Pént. Júl. 22, 2011 5:31 pm

- Fenyegetsz, Potter? - gunyoros kacagásom betöltötte az üres termet. - Felejtsd már el, hogy én félek Tőled vagy bárki mástól. Nekem nincs gyengepontom... soha nem volt és soha nem is lesz. De ha megtalálod... na látod, akkor teszek neked egy szívességet. Addig inkább ne adj hangot az eszetlenségednek, mert félő, hogy a nagyzolásod miatt, még tovább rontasz a hírneveden. - Volt valaha gyenge pontom? Olyan, amivel valaki kárt tudott volna tenni bennem, soha nem volt. Nem adtam a körülöttem lévőknek egy aprócska lehetőséget sem, hogy kiborítsanak, vagy játszanak velem. Bezzeg apám megtalálta. A rohadt házassági szerződésével meg ezzel az egész elkötelezettséggel kiborított. Ilyen rokonok mellet az ember lányának nincs szüksége ellenségekre sem.
- Merlin szakállára, miért kell azt hinned, hogy minden rajtad áll? Nem vagy a világ közepe. Fejezd be ezt a fennhéjazást, mert rettentően unom, hogy azt hiszed, hogy bármiben is a te döntésed lesz a végszó. Nyugodtan meséld csak be magadnak, de ezzel a pöffeszkedő, dölyfös és felfuvalkodott modoroddal meghazudtolhatnál egy néhány Mardekárost - felé intézett szavaim csöpögtek a megvetéstől és nyugodtan csengetek. Ha volt valaki, akit ki nem állhattam, akkor az Potter meg a bandája volt, de őket egyenként sem bírtam elviselni. A többinek csak akkor volt nagy a szája, ha összeverődve jártak vagy huszan a folyosón.
- Nekem van jobb ötletem - húztam ravasz félvigyorra számat. Lumpsluckot... szenilis vénember, csak arra jó, hogy pontokat adjon a házának és vonjon le a másik háromtól. Ilyen baromság is csak Potter üres koponyájából pattanhat ki. Undorító. Miután gondolatban kirázott a hideg, lassú és magabiztos léptekkel sétáltam a nehéz tölgyfaajtóhoz, majd zártam be azt. Így könnyű szerrel Potter háta mögé kerülhettem és észrevétlenül csúsztathattam pálcámat felsőm ujjába.
- Szóval Potter, arra gondoltam... - csillantak meg szemeim, de egyáltalán nem azért, amiért ő gondolta. Egy perc töredéknyi része alatt csúsztattam a pálcámat tenyerembe és szegeztem rá, hogy még véletlenül se tudjon védekezni. Pár lépésre álltam meg a sráctól és erősen a "Levicorpus" bűbájra koncentráltam. Reménykedve figyeltem, hogy nem sikerül kivédenie a zöld fénycsóvát, ami célba vette.

Tárgy: Re: Üres terem Hétf. Aug. 01, 2011 4:10 pm

Nem Maes, pusztán közöltem veled a tényeket. *Vigyorodok el gúnyosan.* Nincsen? Csak nem... Abraxas Malfoy? Hmm nem is tudom nekem mit kéne tennem ha megmondanák otthon hogy kit is kéne elvennem. Szegény Malfoyt már most sajnálom, hogy milyen felesége lesz. *Nyehehe... Talán elfelejtette hogy félig Malfoy vagyok? Persze hogy tudok róla hogy Abraxasnak kit kell elvennie feleségül.*
Miért kell azt hinnem? Én nem hiszem Maes, hanem tudom hogy minden csak körülöttem forog. Fejezzem be? Majd pont te mondod meg ugye, mikor arra sem vagy képes hogy a sarkadra állni és megmondani hogy mit akarsz az életben. *Vágok vissza neki hűvös nyugalommal. Engem nem lehet könnyen felhúzni, megtanultam, hogyan is uralkodjak magamon.*
Bármire is készülsz Maes, abban nincs köszönet. *Vonok vállat, és figyelem mit csinál.* Te olyat is szoktál. *Sejtettem mire készül, így azonnal pajzsot vontam magam köré. Nem, ez nem protego, sokkal erősebb, így lepattan az átok. A lányra szegezem a pálcámat és egy ezüstös fénycsóva röppen felé, ami kis gömbökké, aztán tűzgolyókká alakul. Kíváncsi vagyok mire megy vele.*

» Üres terem
» ~ Üres terem ~
» Trófea terem