Alexis Cooper

Tárgy: Alexis Cooper Vas. Júl. 17, 2011 9:21 am

Alexis Madea Cooper

Alexis Cooper Kaya-Scodelario-skins-1573979-100-100

Név: Alexis Madea Cooper
Becenév: Alex, Lexy, Lex
Kor: 17
Születési dátum és hely: 1993.Október 1. Godrick's Hollow, és azóta is ott lakunk.
Származás: Aranyvér, mi más?!
Iskolai házad: Mardekár
Évfolyamod: 7.
Pálcád: Rózsafa, 12 hüvelyk, és Griffkarom a magja. A pálcába is bele van vésve a családunk jelképe
Foglalkozásod: Diák

Édesanyja: Crylea Cooper; 36; Nagyon jó, anyja lánya kapcsolat, még él
Édesapa: Abraxas Cooper, 38; Tökéletes kapcsolat, én vagyok "apuci pici lánya", de sajnos Ő az Azkabanban raboskodik Feketemágiai támadásért...
Testvér(ek): nincs, nem is kell.
Egyéb hozzátartozó(k): Csak egy nagybátyám van, Abraxas

Családunkban nincs semmi érdekes, legalábbis számomra nincs. Amikor anyám elkezdi megsélni családunk sztoriát, hamar elalszom rajta. Annyit azért tudni kell, évtizedek óta tekintélyes és aranyávű a családom.
Annyit tudok, hogy apám ősei mind fekete mágusok voltak és minisztériumi dolgozók, anyám családja pedig kviddics játékosokból állt nagyjából. Szóval innen is onnan is örököltem valamit. A Carter cslaád sosem volt annyira vérmániás, mint a Cooperek, se mivel az aranyvér kötelez, kényszerházasságból jöttek össze a szüleim. Először igen csak utálták egymást, de egymásba szerettek idővel. A Carter nemzedék mind Griffendéles és Hugrabugos volt, így anyám is a Hugrabugból került ki, ellenben apámmal, aki a Mardekár ház diákja volt.
Annyit tudok a családomról, de ha érdekel valami, az "Aranyvér nemzedéke" könyvben említés van a családomról.
Nem felejtem el, hogy jelképünk is van, egy kígyó, aminek a szájában egy vörös rózsa van. Ez a jelkép még a pálcámba is bele van vésve.

Hol is kezdjem? Talán abban, amiben jó vagyok, és amit szeretek. Mesterségem a fekete mágia, a párbajozás, és a kviddics. Szeretem a fiatalabbakat és a gyengébbeket terorizálni, egy kicsit beteges, de én ezt szeretem. Valamit kedvenc hobbim a Griffendélesek szétátkozása, és kifikázása. Szeretek órákon beszélni, én nem figyelni.
Most jön a nem szeretem kategória. Valahigy nem tudom szeretni a sárvérűeket, sem a vérárulókat. A Griffendéleseket sem bírom, relytély, miért. Pottert sem szeretem, sem a Hugrabugosokat, a Hollóhát elmegy. Most azt hiszem, ezt kellene mondanom, amiben nem vagyok jó, de szerintem olyat mlg nem találtak ki... Teljes szerénységből mondom.
Rengeteget olvasok, ezért nem vagyok üres fejű bolond.

Most sem tudom,hogy hol kezdjem. Azt hiszem, úgy lesz a legjobb, ha a fejemtől haladok lefele, hisz midenki úgy szokott engem megszemlélni, remélem...
Hajam gesztenye barna, annak is a legsötétebb árnyalata. Általában szabadon hagyom, vagy egy hajpántot tűzök bele. Szemem a kékeszöld színeiben ragyog, és gonosz pillantásokat vet a sárvérűekre. Szám mindig sejtelmes mosolyt vesz fel. Alakom, mondjuk úgy, tökéletes, ezt nem is részletezem. Súlyom nagyjából 50 kg, magasságom 170 cm. Ruhák terén sötét színeket hordok, és csakis lapos talput. Ékszereket nem hordok, csak egy kígyós gyűrűt, aminek a szájában a rózsa van.

1933. Október legelső napja napja. Ekkor születtem én, egy híres és tekintélyes aranyvérű család köreiben. Anyám Crylea Carter Cooper, Apám Abraxas Cooper. Édesapám fekete mágus volt, de mostanság már az Azkaban cellájában raboskodik, mint a fél rokonság, akik ezzel foglalkoztak. Így engem a nagybátyám és az anyám nevel. Még gyerekkoromban megtudtam, hogy varázsló vagyok, és nem akármilyen. Nevelőim, (leginkább Nagybátyám) belémnevelte az aranyvérrel járó gőgös megvetést a sárvérüek és a vérárulók iránt. Ebben az ügyben tökéletes voltam. Sosem beszéltem, de még rá sem néztem mugliivadékokra és vérárulókra. Mivel Godrick Hollowtól nem távol, egy hatalmas telken lakunk, kviddicsezni is megtanultam. Sok időt töltöttem a magas fákkal körbekerített parkban, seprűn száguldozva. Nevelőim a Minisztériumban dolgoznak, így sokszor maradtam egyedül a mágiával ellátott házban. Beleolvastam mindenféle szörnyű könyvbe, ami a fekete mágiáról szólt, a kviddicsrről, varázsigékről, és varázsnövényekről, és olyan dolgokról, amit egy átlag ember még elképzelni sem mert.
Ezek a könyvek tudást adtak nekem, szóval nagyjából tudatosan mentem a Roxfortba.
Egy nagyon átlagos napon kezdődött. Otthon feküdtem az ágyamban, és az "Ezer varázsige és bájitalt"-t bújtam, amikor egy bagoly nekirepült a bezárt ablakomnak. Beengedtem a megbolondult állatot, és egy levelet pottyantott az ágyamra.
Az én nevem és pontos /miliméterre pontos/ címem állt rajta. Kibontottam, és egy megsárgult papíron az állt röviden és tömören, hogy felvettek a Roxfortba, vagyis a leghírsebb Varázslóképző Iskolába. Mikor anyámék este megjöttek, nagyon boldogok voltak, de erre számítottak. Tudták, hogy nem maradhatok ki az iskolából, hisz én sem vagyok akárki...
Másnap már mentünk az Abszol Útra megvenni a szükséges holmikat. Szétszakadtunk. Anyám ment a Gringotts-ba, és a Bájital hozzávalókért. Nagybátyjám az üstért és a távcsőért, én a könyvekért a talárért meg pennáért, meg a többi apróságért, kellékért. Dél után egykor találkoztunk a kávézóban.
Szeptember elsején kikísértek a Kings Cross pályaudvara, ahová hoppanáltunk. Onnan vonattal érkeztem meg a Roxfortba, ahol a beosztási ceremónián a Teszlek Süveg Mardekárba osztott be, de erre számítottam... Mivel az egész családom ebben a házban tanult, büszke voltam magamra. Már az első hetekben sikerült párbajoznom, és kerültem már gyengélkedőre is.
Az évek alatt a kviddics csapatot is erősíthetem, méghozzá hajtói poszton.
R.B.F.-em kiváló lett, egyedül a Jóslástan és a Mágiatörténet lett T és B.

*különleges képesség: Aniámgus vagyok, és rókává tudok változni. Nem vagyok bejegyzett, de az ismertető jegyem az, hogy a szememet szorosan körbeveszi egy vékony, fekete csík.
*amit mindig magammal hordok: A pálcám és a kígyós gyűrű.

* Kora délután az udvarra mentem ki. Hétvégente általában nagyon unalmas az élet, nem történik semmi sem addig, amíg nem csinálok valamit. Unottan sétálgattam az udvaron, megvető pillantásokat küldve a többi diák felé, akik az óriáspolipot szórakozgatták, és nevetséges gyerekpárbajjal ütötték az időt. Be kéne őket löki a vízbe, összebarátkoznának a kákalagokkal. Sajnos ezt nem lehet, amúgy is túl sokszor jártam már az igazgatónál. Eddig mindent megúsztam pontlevonás és büntetőmunka nélkül, és tartani szeretném ezt az álláspontot. A Tiltott Rengeteg szélére értem. Az egyik magas fának az ágába kapaszkodtam, és sokáig mászva a fa közepén ültem, olyan négy méter magasan. Innen küldözgettem Obscuro /szembekötő/ bűbájt a mit sem sejtő diákokra. Szite rázkódtam a nevetéstől, amikor a mögöttük álló, nyugodt és tiszta szándékú nebulókra kültek jobbnál jobb rontásokat, azt gondolva, hogy Ők voltak a gonosztevők. Mindenki ki volt kattanvam nagyjából én is a röhögéstől. Senkinek sem jutott az eszébe, hogy "jótevőjük" pár méterrel a fejük fölött szórakozik. Egy tanár robogott ki a szembekötött társasghoz, leoldva róluk a bűbájt. Mivel Ő nem volt hülye, mint a többiek, legynagyob sajnálatomra észrevett. Egy varázslattam lehozott a fáról, és úgy nézett rám, mint ha meg akarna ölni.*
-Ms. Cooper, már megint maga az?! És... Mi volt ez? Miért kell folyton terrorizálni a diák társait? Hogyan is gondolta?! Ez 5 pontba került a Mardekárnak! Ha még egyszer elkapom egy ilyen húzásért, büntetőmunka! Majd büszkék lehetnek a szülei magára...
*Azzal mérgesen elcsörtetett. Az igazság az, hogy tényleg büszkék lesznek rám, ha megtudják, millyen jó fej tréfát eszeltem ki a gyagyások ellen. És majd legközelebb nem fog elkapni, az biztos. Eddig még hallani sem biztos, hogy hallott rólam, szinte most láttam először ezt a tanárt, na nem mint ha annyira keresném én a társaságukat... A barátaimhoz sétáltam és letelepedtem melléjük a fűbe. Elmeséltem az egész történetet, amin mindannyian nagyot nevettünk. *

Tárgy: Re: Alexis Cooper Vas. Júl. 17, 2011 9:29 am

ELFOGADVA
Igazi Mardekároshoz méltó jellemmel rendelkezel! A példaszerepjátékoddal pedig levettél a lábamról, így aztán nem kérdés, hogy már be is írtalak az aktív játékosaink közé!