Laura Lambrick

Tárgy: Laura Lambrick Vas. Júl. 17, 2011 7:48 pm

Laura Georgina Lambrick

Laura Lambrick Laura_Vandervoort_JohnBregarPhotoshoot_008_www.kepfeltoltes.hu_

Laura Lambrick 810117899Laura_Vandervoort_JohnBregarPhotoshoot_010_www.kepfeltoltes.hu_

Név: Laura Georgina Lambrick
Becenév: Lau, Lora, Lara, Gina, Nina
Kor: 16
Születési dátum és hely: : 1936.Január 1, Franciaország /Ma Londonban lakik Unokatestvérével/
color=#00b796]Évfolyam:/color] 4. évfolyam
Származás:Aranyvér
Iskolai házad: Mardekár
Pálcád: Tiszafa 11 hüvelyk főnixtoll
Foglalkozásod: Iskolaelső

Édesanyja: Elena Charlotte Marceu /45 éves/ Él / Nem igazán jönnek ki egymással nem is tartja a kapcsolatot a lányával.
Édesapa: George Lambrick /46 éves/ Nem él sajnos
Testvér(ek):Nincs.
Egyéb hozzátartozó(k): Damien Warell /25 éves/ Unokatestvér/ Jóban vannak és nyaranta Laura Nála lakik mivel ő gyámkodik felette.

Családtörténet?Igazából ha erre vagy kíváncsi hajrá... Nos A Lambrick fívér családtörténete mind azon alapul, hogy a család legősibb tagja Jonathan Lambrick valószínüleg sötét árnyakkal üzletelt és ezért érte az átkot a család. Laura anyja és a többiek mind mind Feketemágusképzőbe járt ami Skóciától igen messze található így érthető, hogy ő miért pont elszánt Mardekáros lett. Noha, a legősibb titok még nem derűlt fel, Laurán kívül még egyetlen egy személy él az pedig a Nagyapja aki lassan 20 éve eltűnt,sokan úgy tudják hogy meghalt.

Laura Igazából nagyon talpra eset lány aki pontosan tudja mit akar elérni a világban. Kitűzött célja kviddics játékos legyen, de mellette egy napon halálfaló. Igazából mit is írjak le róla? Ugyan úrinőként úgy járja végig az iskolát mint egy porcelán baba és igazából nem igen beszél mással ha nem fontos. Testtartása hűvös, de aki véletlen meg ismeri annak felületesen, de megtudja mutatni valódi énjét. Habár a hatéves kislányhoz képest, teljesen más lett amolyan komoly tinédzser aki próbálja élni az életét. Szabadidejében szeret ám olvasgatni és magányos farkasként kint járkálni az udvaron avagy a rengetegben. Laura általában a fiúkkal tud jól kommunikálni és a kommunikálást nem csak az "ágyjelentre" lehet érteni. Ha felületesen is nem tudja teljesen kimutatni az érzelmeit nagyon nehezen nyílik meg, de azért próbálkozás persze mindig van egy bizonyos pontig. Viszonylag nyugodt, de aki átveri az számíthat egy kis bosszúra Larától. Persze a bosszú tőle nem egy olyan pukipárnás csínytevés hanem egy "szép kínzás" vagy hasonlók hiszen remekül tud bárki manipulálni így könnyen eléri amit akar. Voltaképpen a Roxfortban kicsit megkomolyodott csak icipicikét mióta ide jár, de hát..ezt mindenki döntse el maga nem de bár? Sors csapása talán az egyetlen az, hogy a kviddicsre még sajnos győzködni kell mert a magasságtól fél nagyon.
Amikor ideges a kicsilány akkor másokon vezeti le a feszültséget és általában ilyenkor szokott büntetőmunkára járni. A másokra úgy értelmezem, hogy elsősöket terrorizálni imád és csicskáztatni akik helyette viszik a cuccokat és az ebédjeiket megeszi vagy éppen rájuk borítja.
Griffendéleseket egyenesen ki nem állhatja, hiszen amit ők nyújtnak bátorság az ő benne is meg van, de teljesen máshogy. Jól lehet értelmezni, de hát ez van..

Gyönyörű aranyszőke haja derekát verdesi ezt az édesanyjától örökölte. szürkéskék szemek, amelyet édesapjától örökölt gyönyörűen ragyogott a lányon. Ez volt a kedvenc testrésze.Formás orr és szépen ívelt száj. Fehér bőr, habár szépen le tud barnulni a nyáron. Jelenleg ismét halvány bőrszínem van, de bármikor előfordult, hogy beállítok csoki barnán és szőkén. Bár nem jellemző. Többségében mindig van, valami ékszer Laurán a mutató ujján díszeleg egy ezüst gyűrű a nyakában meg egy ezüst szívecskés nyaklánc amit még kiskorában kapott születésekor. Mindig divatosan öltözködik, szinte kihívó olyan ruhái vannak. Különösen szereti a fekete fűzőjét és a méregzöld miniszoknyáját. Általában magassarkú cipőket szokott hordani, a bakancsot és a sportcipőt ki nem állhatja.

Az ősi Lambrick família első, és mint később kiderült egyetlen gyermekeként látta meg a napvilágot egy téli éjszakán. Szülei, Elena és George Lambrick elég nagy csapásként fogták fel, hogy lány, mivel érdekházasságuk nem tette őket épp boldoggá, de így tovább kellett próbálkozniuk fiú utódra várva. Ahogy teltek az évek, ez nem sikerült, de persze nem adták fel, amellett, hogy lányuknak a lehető legillendőbb nevelést biztosították, és itt hagy hívjam fel a figyelmet az illendő szóra, amit nem véletlenül használtam. A gyermek már apró korától kezdve nevelők, szolgálók, tanárok hadával volt körülvéve, holott akkoriban inkább még szülői szeretetet és törődést igényelt volna, amit sosem kapott meg.
Anyja, a francia származású Elena kifogástalan modorú hölgy volt, éppen ez volt a feltétele a házasságnak, amivel a két családot egyesítették, lényegében a házasulandók megkérdezése nélkül. Ez egyébként a nő életében nem okozott nagy törést, mert mindig is csupán a társaság, a csillogás és a hatalom volt az, ami lekötötte, korán belé nevelték, hogy egy úrilány sosem szerelmes, így soha nem is kergetett ilyen ábrándokat. Az úgynevezett sötét családoknál ha valakibe bele akarnak nevelni valamit, akkor az többnyire sikerül is, még ha az alanynak nincs is benne köszönete, így történt ez vele is. Lényegében egy sérült agyú és lelkű nő, akinek nincs is mása, mint a társadalomban elfoglalt helye, és a tökéletes külseje. A lánya megszülése is csak egy kötelezettség volt, ahogyan a hálószobában is csak gépiesen teljesített, talán ezért is váratott magára a valódi örökös, a név továbbvivője.
De persze az is lehet, hogy George volt az oka, ezt már soha senki nem tudja meg, hiszen a hálószobatitkokról egy hölgy nem beszél, a férfi pedig a síron túlról nem tud ilyen információkat kiszolgáltatni. Már persze ha békén hagyják, és nem bolygatják, ami egy ilyen beállítottságú famíliánál sosem biztos. Egy szó, mint száz, Laura apja nem volt az a kimondottan hősszerelmes, avagy apáskodó típus, inkább a könyvek, között töltötte napjait, dolgozószobájából csak családfői kötelezettségeit teljesíteni jött elő, és az ő olvasatában a gyermekével való foglalkozás nem tartozott ide.

Hogy mit akartam ebből kihozni? Egészen egyszerű: a Lambrick poronty mindent megkapott, amire csak szüksége lehetett a szereteten kívül, amiről szinte nem is tud semmit, hiszen az évek során, ahogy cseperedett, nem tapasztalhatta. Ellenben amint beszélni tudott nyelvórákat vett, magántanárai a legjobbak közül kerültek ki, egyszerre tanulta az angol, a francia és a latin nyelvet, amit később mások is követtek. Emellett persze az általános műveltség megszerzése is napirenden volt, zongorázni, táncolni, festeni, hímezni, és még rengeteg számára ostobaságnak tűnő dologra oktatták. Hat éves korára olyan volt, mint egy életnagyságú, tökéletes modorú
porcelánbaba fehér bőrével, az aranyszőke hajával, szürkéskék szemével, olyan lánygyermek, akit bátran lehetett társaságban mutogatni, hogy „nézzétek, milyen tökéletes, makulátlan”. Valóban az is volt.
Aztán egyszer csak vége volt a külvilágnak mutatott idillnek, mikor ismeretlen körülmények között az egész Lambrick-kúria népét lemészárolta valami, csak Laura életben hagyva, bár abban sem volt sok köszönet. Úgy tűnt, nem elég, hogy a családfő meghalt, egyedül hagyva gyászoló, a tragédia alatt éppen egy bálon lévő feleségét, de még a Lambrick név utolsó vér szerinti örököse is visszafordíthatatlanul megőrült. Senki nem tudja, mi is történt azon az éjszakán, de az bizonyos, hogy a kislányon kívül senki nem élte túl, sőt, szörnyű körülmények között távozott mindenki az árnyak földjére.
Laura pedig tényleg megőrült. Nem szólt senkihez, csak nézett bele a világba, bár pontosan látni lehetett, hogy immár világítóan smaragdzöld szemei nem fókuszálnak semmire. Minden porcikáját karmolás nyomok borították, mint kiderült, önkezétől elszenvedve a legtöbbet, csak három párhuzamos, mély vágás eredetére nem tudtak rájönni, és ezeket valójában soha nem is tudták begyógyítani, örök emlékül ott maradtak a hátán a hegek, nem mintha valaha is felejthette volna az átélteket.

Tíz éves koráig nem szólalt meg, nem igazán cselekedett önállóan, olyan volt, mint egy robot. Ha azt mondták, hogy egyen, akkor evett, ha azt mondták, hogy menjen A pontból B pontba, akkor megtette, de ha senki nem törődött vele, akkor naphosszat csak ült, ahol éppen volt, és üres tekintettel, kifejezéstelen arccal bámult továbbra is. Eleinte mindent megpróbálták, hogy kibillentsék ebből a katatóniából, de sem az intenzív gyógykezelések, sem a képzett mágusok nem tudtak ellene semmit tenni, míg végül feladták, és hazaengedvén hagyták, hogy tegyen, amit tud. A Semmit.
Az anyja, mivel több rosszindulatú pletyka is lábra kelt arról, hogy férje rossz társaságba keveredett, mert olyanba ütötte az orrát, amibe nem kellett volna, elhagyta Angliát, és saját családjánál, Franciaországban talált nekik menedéket a kíváncsi szemek elől. Lányát a szolgálókra bízta, ő pedig belevetette magát az olyannyira szeretett társasági forgatagba, ami végül is az életét mentette meg azon az éjszakán, mikor minden rosszra fordult.
Aztán mikor Laura tizenegyéves lett, de az állapota még mindig stagnált, látogatót kaptak egy távoli nagybácsi személyében, aki zsarnoki modorával, és nem egy sötét mágiával létrehozott „segédeszközzel” visszahozta a lányt a való világ talajára, elvégre nem engedhette elkallódni az utolsó Lambrick ivadékot akinek úgy mondd új élete és lehetőségei lettek. A kislány sokat változott hatéves önmagához képest, bár ez cseppet sem meglepő. Nem volt többé bájos, engedelmes báb, magas falakat vont maga köré saját ép eszének védelmében, ha már nem hagyták, hogy továbbra is az áldásos semmiben lebegjen. Valójában anyja szerint mindenki jobban járt volna, ha úgy marad, ahol volt, de ha már visszatért, megint kötelezte régi tanulmányainak folytatására, amik most kiegészültek kicsit Chirstopher legjobb barátja magánóráival, ahol a költőkről és a vámpírokról beszélgettek, és aminek hatására Laura kezdte feldolgozni az őt ért traumát, amit egyébként rajta kívül senki nem tudott, mi is volt pontosan.

Laura betöltötte ugye a tizenegyedik életévét tehát immár muszáj volt iskolába küldeni, nem halogathatta tovább. Mivel anya és lánya nem volt túl jó viszonyban, a lehető legmesszebb akarta magától, és új életétől tudni a félresiklott nevelését, így amikor megkapta a leányzó a levelet Roxfortból örömmel válaszoltak neki és még az anyjának is teljesen mindegy volt melyik házba kerül csak menjen el itthonról. Amikor a Roxfortba érkezett már tűkön ülve szeretett volna bekerülni a Mardekár házba egyszerűen imádta terrorizálni diáktársait, nem mellesleg kedvenc időtöltése volt másokkal írattatja meg a házijait, de azért a vizsgákra általában felkészül. Szép eredménnyel indított hiszen évvégén kitünő tanulóval iskola első lett gyönyörűen elsajátítja a fekete mágiát és kedvenc tantárgya a bájitaltan. Házából az évek során mindössze talán 3-4 emberrel barátkozott össze közöttük az egyik volt, Damien Warell apja a Mágiaügyi Minisztérium fontos dolgozója volt és mellesleg a lány unokafivére aki gyámságba vette a lányt és ő gondoskodik róla. Tehát Laura törvényesen is Angliában lakik 1 évfolyam óta.

-
*különleges képesség:Párszaszájú
*amit mindig magammal hordok:
-Pálca
-Nyaklánc ami régi antik darab
-Édesség

*Egy szokásos átlagos napnál is úgy döntöttem lesétálok Roxmortsba persze nem nappal hanem éjszaka. Szépen felvettem a hófehér blúzómat és a mini rakott szoknyámat majd az ezüst hosszú magassarkú cipőmet majd a pálcámat is magamhoz vettem úgy indultam ki a szobából szépen lassan. Persze, sminkem mint mindig gyengéden a szemem ki volt húzva szájamon meg az erepízű szájfényem csillogot. Hajam leengedve és magabiztosan indultam ki a kihalt folyosón nem számítva Laura Lambrick megint büntetést fog kapni. Gond nélkül szeltem át az iskola folyosóit azután haladtam szépen előre az udvar felé ahol természetesen szokás szerint mint mindig általában tartózkodni szokott vagy jobb esetben elzavarják ha kell…
- Álljon csak meg kisasszony! Még is hová indul ilyen késői órákban? – Kérdezte meg a tanárnő amikor hátra fordultam színészi alkatot váltottam és gyorsan ki kellett találnom valamit.
- Hát tudja, professzornő kaptam egy levelet az unokatestvéremtől, hogy az anyám beteg és szeretne látni Ezért megszállt Roxmortsba Damiennel..*Gratulálok magamnak de nem kell mindenkinek tudni arról, hogy nem értünk szót, csak sajnos egy a bibi, nem mondtam túl hihetően sem..*
- Na kisasszony. Tudósítom igazgatónk számos diákjairól többet tud mint bárki más így ha jól informált vagyok az édesanyja a napokban hagyta el Franciaországot és haladt át egyenesen Görögországba mivel fontos ember meghívtuk volna az egyik iskolai eseményünkre. Szóval mást találjon ki kisasszony vagy ha éppen mulatni akart volna menni akkor ezt elszúrta. Azonnal velem jön az irodába és határozatlan idejű büntetőmunkát kap, tőlem amit oly annyira élvezni fog mint bárki más..*Fejemhez csapva szemforgatva hallgattam a professzornőt, és vállat vonva nem érdekel a büntetőmunka sem.*
- Legalább eltöltöm az időmet az én drága kedvenc átváltozástan tanárnőmmel..*Mondtam cinikusan és savanyú képet vágtam miközben haladtunk az irodája felé..
Talán mondanom sem kell nem volt meglepő, hogy az irodájába voltam rendszeresen ide járok vagy pedig a könyvtárba takarítani, felügyelő mellett. Mióta felrobbantottam a könyvtár zárolt részlegét, azóta nem igen engednek be egyedül, így túlzottan vigyázni kell mindenre..*

Tárgy: Re: Laura Lambrick Hétf. Júl. 18, 2011 8:27 am

Laura!
Karakterlapod rendben van, csak a Múlt részt bővítsd ki minimum 20-25 sorosra, mert ez így kevés!
Amennyiben javítottál, el tudlak fogadni!

Tárgy: Re: Laura Lambrick Hétf. Júl. 18, 2011 9:30 am

Kedves Laura!

A családtörténet részhez írt szöveg, tökéletesen megfelel a múltadnak, úgyhogy azt a részt, kérlek, hogy másold át a "Múlt" részhez. A Családtörténetben hosszú évekre visszamenőleg kell leírnod, hogy honnan származnak, milyen ismertebb családtagokkal büszkélkedhetsz.

A múltadban viszont ezeket javítanod kell:
* Nos, az előtörténetedben egyszer azt írod, hogy Laurának szürkéskék szemei vannak, aztán pedig hirtelenjében smaragdzöldbe váltanak?!

* Először azt írod, hogy az egész Lambrick családot megölték azon az éjszakán, aztán Laura anyjáról írsz, mintha még mindig életben lenne.

*Hogy tud egy férfi rossz társaságba keveredni, mikor meghalt?

Tárgy: Re: Laura Lambrick Hétf. Júl. 18, 2011 11:43 am

Csajszik Javítom javítom mindjárt Very Happy

már hajnalban nem volt erőm kijavítani meg átírni a dolgokat úgyhogy később nekilátok ^^

Tárgy: Re: Laura Lambrick Hétf. Júl. 18, 2011 1:00 pm

Nos, a javítás rendben van, ezért elfogadlak!
Nyomás játszani

» Lambrick Cambridge-i kúriája