Wilhelmina R. Goldhawk
Hollóhátas diák
Hozzászólások száma : 20
Join date : 2011. Jul. 18.
Age : 30
 |  Tárgy: Wilhelmina R. Goldhawk  Hétf. Júl. 18, 2011 8:31 pm | |
| Wilhelmina Rachel Goldhawk
Név: Wilhelmina Rachel Goldhawk
Becenév: Will, Rachel, Rach
Kor: 17
Születési dátum és hely: 1933. október 9, Anlglia, Manchester
Származás:Aranyvér
Iskolai házad: Hollóhát
Évfolyamod: 6. évfolyam
Pálcád: Égerfa pálca, 12 és ¼ hüvelyk, egyszarvúszőr maggal
Foglalkozásod: Diák és Hajtó a Kviddics csapatban
Édesanyja:Maria Goldhawk /41/ Auror, Jó kapcsolatban vagyunk, bár nem értek egyet a nézeteivel.
Édesapa:Bernard Goldhawk / 43/ Auror, Ő apuci én meg apuci kedvence.
Testvér(ek):Sajnos egyke vagyok.
Egyéb hozzátartozó(k):Kis család vagyunk és a legtöbben már nem élnek.
Nem vagyunk egy nagy varázslócsalád, de a nevünk mindig is ismert volt. Már nemzedékek óta a Hollóhátba kerül mindenki és ráadásul aranyvérű. Anyám ágán ugyan akad nem egy mardekáros is, de nagy általánosságban ők is az én házamba kerültek. Apám ágán Manchesterben élünk, hiszen ott van egy nagyobb kúriánk, ami nemzedékek óta a család birtokában van. Felmenőim hozzáállása elég érdekes a muglikhoz/félvérekhez/mugliivadékokhoz, de tettlegességig már jó ideje nem fajulnak a dolgok, pedig volt rá példa sajnos. Az 1800-as évek elején az egyik rokonomat négy mugli brutális meggyilkolásáért az Azkabanba zárták és ott is halt meg.
A családunk jelképe egy fekete alapon arany sas.
Jellemem? Néha ilyen, néha olyan, de egyébként szeretem a békét. Szeretnék minél többet megtudni a mágiáról és ezért képes vagyok órákat a könyvtárban ülni. Kíváncsiságom azonban ezen a ponton nem merül ki, hiszen ha egyszer elkezdek valamit, akkor képtelen vagyok abbahagyni, addig keresgélek, amíg mindent meg nem tudok arról a bizonyos dologról. Ha bármiben is döntenem kell, akkor azt előtte megrágom, ha kell többször is, nehogy valami katasztrófa legyen belőle. Kissé hirtelen természetem van, de ha édes anyucikád Wilhelminának nevez el, akkor talán megérted, hogy miről is beszélek. Általában akkora szám van, mint három másik embernek és nyíltan ki is mondom, hogyha valami bajom van, de nem szeretek sem balhét csinálni, sem pedig abba keveredni. Előlem elég nehéz bármit is eltitkolni, mert hamar rájövök.
Miben vagyok jó? A kviddicsben, főleg. Hajtóként vagyok már 3. éve. Ezen kívül Javarészt V-t és K-t kaptam az RBF-eimre, kivéve Számmisztikát, mert abból B-vel megbuktam.
Minek ne fussak neki soha az életben? A varázslósakknak inkább ne, mert édesapámmal állandóan játszom és mindig el is ver.
Ezen kívül nem vagyok „rasszista” , tehát semmi bajom nincs a nem aranyvérűekkel.
Szőke vagyok, de attól még nem buta. Nagy általánosságban van egy pár barna tincs a hajamban, mert szeretem az ilyen változatosságot. Nem vagyok túl magas, 160 centi magas és sokan emiatt törpének neveznek. Vékony vagyok és pont olyan, amilyennek egy hajtónak lennie kell, ami nem tudom milyen, csak van egy leheletnyi egóm. Szeretek mindenféle színes dolgot hordani és nem egy kötött/színes fa/gyöngy karkötőt, valamint színes szalagokat a szivárvány összes színében, kivéve a rózsaszínt, mert azzal hadilábon állok. Kedvencem a farmer és a színes tornacipő. Az iskolai egyenruhához csak a karkötőket és a szalagjaimat hordom. Van egy gyűrűm, amit a családom jelképe díszít és fehéraranyból van. Ezt a jobb gyűrűs ujjamon viselem. Ezen kívül állandóan mindkét fülemben 3-3 fülbevalót viselek. Ja! El ne felejtsem, hogy két darab kék szemmel is rendelkezem.
1933. október 9.-én születtem az angliai Manchesterben a Goldhawk család kúriájában a család egyetlen gyermekeként. Sem anyám, sem pedig apám nem nevelt semmiféle mugligyűlölő nézetre, mondván egyszer valami úgyis kialakul, bár ennek ellenére érezni lehetett az ellenszenvet velük és a mugliivadékok ellen. Emlékszem, hogy amikor egyszer apám előttem akarta kimondani a sárvérű szót, anyám egy laza mozdulattal bokán rúgta. Érdekesen nézett ki, ahogy apám szemei elkerekedtek és fájdalmas képet vágott. Én persze mit sem sejtve kiröhögtem, csak úgy 11 lehettem, amikor megtudtam, apám mit is akart kinyögni akkor este. Meg is lepett, bár az évek alatt nem egy ilyen hozzászólást, de úgy különösebben nem érdekelt, mert az egyik legjobb barátnőm is mugliivadék. Anyám szerint rossz társaság, szerintem pedig ő nem ért hozzá. Emiatt nem egyszer vitatkoztam vele, de aztán végül apám azzal zárta le a dolgokat, hogy egyikünknek sincs igaza, csak neki, aki nem foglalt ebben állást. Valamilyen szinten igaza volt, bár ilyenkor kapott tőlem és anyámtól is egy csúnyán nézést. De nagyon előre ugrottam. Szóval… Szép gyerekkorom volt, a szüleim kedvesek voltak, imádtam lovagolni, bár az is igaz, hogy egyke voltam és a nagyszüleim mindig azt mondták, hogy egy aranyvérűhöz kell hozzámennem, amikor kijárom a sulit. Erre a szüleim válasza az volt, hogy ahhoz megyek hozzá és akkor, amikor akarok. Ebben az egyben elég felvilágosultak voltak, tehát nem volt okom panaszra. A varázserőm elég hamar jelentkezett és 11 éves voltam, majdnem 12, amikor megjött a roxforti levelem. Nagyon örültem, hogy felvettek, hiszen anyám mindig az ottani kalandjairól szóló mesékkel altatott el kiskoromban. Suli előtt természetesen az első utam az Abszol útra vezetett, ahová anyám kísért el. Olivandernél megkaptam életem első pálcáját, ami 10. próbálkozásra csak összejött. Addigra… nos, maradjunk annyiban, hogy Olivandernek volt mit takarítania. A legjobb csak ezek után következett, hiszen megkaptam a saját baglyomat, Ametisztet, aki egy gyönyörű macskabagoly. Ugyanakkor én mondom, hogy az az állat nem teljesen komplett, de néha a gazdija sem, tehát nem is értem, hogy miért vagyok annyira fennakadva ezen.
Szeptember elsején én is, mint megannyi társam, felszálltam a Roxfort expresszre, ahol megismerkedtem a későbbi barátaimmal, akiknek előre leszögeztem, hogy aki Wilhelminának hív, azt kiátkozom a nadrágjából. Ez hatott is. Amikor a Roxfortba értünk, elámultam. Azt nem hittem volna, hogy ez ekkora. A Teszlek Süveg még hozzá sem ért a fejemhez, de máris Hollóhátat ordított, ami nem lepett meg különösebben, mert a rokonaim nagy része oda járt, így inkább az lett volna a csoda, ha én nem oda kerültem volna. Ezzel kezdtem meg iskolai pályafutásomat. Mint azt már mondtam, soha nem voltam rossz tanuló, általában mindig is a legjobbak között voltam, bár engem vitt előre, hogy jobb és jobb legyek. A Kviddics már odakerülésemkor is érdekelt, így talán senki sem lepődött meg azon, hogy 3.-ban jelentkeztem a Hollóhát csapatába. Az már más dolog volt, hogy be is válogattak és azóta oszlopos tag vagyok. Az RBF vizsgák során csak számmisztikából buktam meg, de azt azóta sem tudom, hogy hogyan csináltam, bár nem is bánom, mert nem volt szimpatikus az a tárgy. Most járok 6. éve a Roxfortba és nagykorú vagyok. Pech, ha az ember évvesztes.
*különleges képesség:Képes vagyok patrónust idézni, ami egy delfin alakjában jelenik meg. Érdekes dolog, hogy pont egy vízi állat a patrónusom. Elkezdtem egy hónapja animágiát tanulni, de egyenlőre nem jutottam vele semmire.
*amit mindig magammal hordok: A pálcámtól képtelen vagyok megválni és a gyűrűmet is csak meccseken és edzéseken teszem le.
Verőfényes napsütés. Az ilyen napokat szeretem, amikor nem esik, nem borult, hanem süt a nap. Hétvége lévén úgy döntök, hogy hamar lezavarom a reggelit és elmegyek a bagolyházba feladni egy levelet a szüleimnek. Nehogy azt higgyék, hogy megevett valami Legendás Lények gondozásán, mert képesek ilyeneket gondolni. Egy intéssel köszönök az éppen akkor belépő – megjegyzem igen kómás fejjel rendelkező – társaimnak, hogy majd találkozunk, én magam meg sietek is, hogy a napom többi részét édes semmittevéssel és persze Kviddicsezéssel, vagy netán olvasással töltsem. Jól van, na! Szeretek olvasni, bár a stréber megnevezést kikérem magamnak, mert nem vagyok az, csak hatalmas a tudásvágyam. Nagyokat szippantok a reggeli levegőbe és hatalmasakat lépve indulok a Bagolyház felé. Odaérve szépen kitérek egy felülről érkező bomba elől.
- Nagyon vicces volt. – sandítok fel az engem célzó iskolai bagolyra, majd hirtelen ötlettől vezérelve elordítom magamat. – Ametiszt! Töld ide azt a hatalmas és tollas hátsódat, mert dolog van!
Várok és várok és még mindig várok, de a baglyomat mintha a föld nyelte volna el. Dühösen morgok egy párat, majd a keresésére indulok és láss csodát! A felsőbb szinteken meg is találom, természetesen a fejét a szárnya alá dugva alszik.
- A lusta fajtádat. – óvatosan megbököm, mire az sértődötten rámhuhog, én pedig elkapom, mielőtt lelépne. – Nem mész te sehová, maximum anyáékhoz.
Dühösen letrappolok a földszintre, rákötöm a bagolyra a levelet és szabály szerűen kidobom az ajtón. Még egy darabig nézem, ahogyan elrepül, aztán már semmit sem látok, mert valaki a kezét a szemeim elé teszi.
- Hello Wilhelmina. – mondja David az egyik legjobb barátom, aki hamarosan kocsonya lesz, ha így fojtatja.
- Merlin rózsaszín alsógatyájára, amin kis angyalok vannak, David! – ordítom rá, miközben egy laza mozdulattal vállba is verem. – Hányszor kell még elmondanom, hogy ne hívj így?!
- Will, nyugi! Nem tudom, hogy mi bajod a neveddel. – válaszolja, miközben szüntelenül vigyorog.
- Próbáld csak ki, hogy anyád így nevez. – morgom neki vissza. | |
|
Celestyna J. Maes
Admin/Mardekáros diák
Hozzászólások száma : 108
Join date : 2011. Jul. 14.
Tartózkodási hely : Az ördög ölelésében
| | Tárgy: Re: Wilhelmina R. Goldhawk Hétf. Júl. 18, 2011 8:55 pm | |
| Hát kedves Wilhelmina, a szerepjáték példáddal megfogtál, és ezentúl a Te jóvoltodból tudom, hogy Merlin rózsaszín alsógatyát hordott, amin kis angyalkák díszelegtek. Az én tetszésemet elnyerted! Kellemes időtöltést!
ELFOGADVA | |
|
