Charlus Potter
Admin/ Griffendéles diák
Hozzászólások száma : 46
Join date : 2011. Jul. 14.
 |  Tárgy: Charlus Potter  Kedd Júl. 19, 2011 10:10 am | |
| Charlus Potter
 
Név: Charlus Potter
Becenév: Charl, Charlie (csak Doreának), Potter (Mardekárosok)
Kor: 17 éves
Születési dá1tum és hely: 1933. január 2. Godric’s Hollow
Származás:Aranyvér
Iskolai házad: Griffendél
Évfolyamod: Hetedik
Pálcád: Bodzafa, 13 hüvelyk, unikornisszőr mag.
Foglalkozásod: Diák, Kviddics csapatban őrző, csapatkapitány
Édesanyja: Andromeda Malfoy, 37 éves, auror, jó viszonyuk van
Édesapa: Daniel Potter, 40 éves, kereskedő, meghalt.
Testvér(ek):Charles Potter, 13 éves, meghalt, Chuck Potter, 13 éves, meghalt
Egyéb hozzátartozó(k):Anthony Potter, 70 éves, ex-auror, jó viszony
Cerebella Black, 60 éves, ex-auror, jó viszony.
Derrick Caerwyn Malfoy, 17 éves, Mardekár. Ki nem állhatom ezt a férget, egyszerűen idegesít a jelenléte őt meg az idegesíti hogy sokkal jobb vagyok nála, amit nyilván mindenki tud.
Abraxas Malfoy 17 éves, Mardekár. Vele egy hangyányival jobb viszonyom van, mert ha jó napja van és én sem vagyok kötekedős kedvemben, akkor pár normális szót is válthatunk. De azért őt is a föld alá kívánnám.
A Potter családnak, mint tudjuk, sok időre visszanyúlnak a gyökerei, Ignotus Peverell az egyik ősőm. A család már a legelső nemzedék óta Godric’s Hollow-ban él, egy hatalmas nagy kúriában, ahol több nemzedék él együtt. A legfiatalabbtól kezdve, a dédszülőkig. A családomat állítólag az első Potter, Augustus hozta el Angliába, Finnországból, egy hajón hozta el, úgy 1203 körül. Talán akkor, a feljegyzések erről szóltak, szóval én így tudom. De hogy más, hogy tudja, azt nem tudom. Na szóval már évszázadok óta Godrics Hollodwban lakik a Potter família ami egész nagy. Rokonságban állunk valamilyen szinten a Gomoldokkal, és a Weasleykkel is nagyon-nagyon távoli rokonok vagyunk, ahogy a Gomoldokkal is. Szóval sok varázsló család rokon, de valahogy nagyon kevés a közeli rokon. Mert mind a családban vannak. Amúgy anyám és apám a Roxfortban ismerkedtek meg, már jó pár évvel ez előtt, és a Roxfort után összeházasodtak. Nos azt hiszem utána nem sokkal jöttem én. A családban eddig pár kivétellel midnenki a Griffendélbe járt, de akik máshová kerültek, ők sem tértek rossz útra.
Félek:
Anyám elvesztése
Magány
Dorea elvesztése
Rossz szokások:
Hajba túrás
Alsó ajak rágása
Szemöldökráncolás
Tehetség:
Mardekárosok bosszantása
Kviddics
SVK
Sep fárasztása, az ősöreg poénjainkkal.
Jellem: Nem vagyok bonyolult eset, egyszerűen nagyszerű vagyok és kész. Na viccet félretéve, barátkozok sárvérűekkel, és félvérekkel is. Bátor vagyok, erős, megbízható, és segítőkész. Mindenkihez van egy kedves szavam, így felnőtt koromra beért a fejem lágya, és már nem vagyok gyerekes csínytevő, csak nagyon néha. Még a legmagukhozvalóbb egyénekhez is tudok pár kedves szót szólni, persze ha méltatnak. Amúgy nem tudnak könnyen felhúzni, nem vagyok hirtelen haragú. Megfontolt vagyok, és előrelátó. Tervezek a jövőmmel kapcsolatban. Auror leszek, és elveszem feleségül Doreát.
187 cm vagyok, és 80 kg. Izmos testalkatom van, széles vállaim, nagy bicepszeim vannak. Egyenes testtartásom van, és oldalt lelógó sörényszerű barna hajam van, örök fésületlenséget tükrözve . Barna szemem van, amik állandóan mosolyognak. A mosolyom lehengerlő, ennek nem sok lány állt ellen az évek során, most mégis egy maradt már csak a sokból.
A család első gyermekeként születtem, január másodikán, Godric’s Hollowban, a Potter-kúrián. Mindkét szülőm élt akkor, még mert ugye nem születhet apa nélkül egy gyerek. A szüleim a családi vagyonnak köszönhetően tehetős emberek voltak, ugye mert a Potter kúriában laktak, mint minden Potter. Már kicsi koromban aranyos gyerek voltam, a szüleim büszkék is voltak rám. Megkaptam mindent, amit lehetett, egyszóval elkényeztettek. Bár a család többi tagja is úgy néz rám mint az örökösre, és a vagyon nagy része is majd az enyém lesz, ha betöltöm a felnőtt kort a varázslóknál. De ne szaladjunk ennyire előre.
Teltek, múltak az évek, és mire betöltöttem a 2. életévemet, két testvérem is született. Ikrek voltak ők, és én már akkor nagyon komáltam őket. A későbbiekben nagyon sokat játszottunk, és nevettünk együtt. Apa állandóan dolgozott, így anya volt otthon velünk. Játszott, főzőtt mosott takarított. Egyszóval ilyen multifunkciós anya volt mindig is, csak ezt még magának sem merte bevallani.
A taníttatásom otthon kezdődött, a korombeli többi Potter gyerekkel karöltve. Rengeteg csínyt hajtottunk végre, és állandóan kiidegeltük az ottani magántanárokat. Persze én is tudtam, hogy varázsló vagyok, mert nálunk nem sűrűn születhet kvibli, vagy mugli gyerek a családban. Így vártam hogy végre felvegyenek a Roxfortba.
Nos, ez 11 éves koromban meg is történt, így izgatottan mentem el apával bevásárolni az Abszol útra, hogy szeptember elsején induljak az ismeretlenbe.
A vonatút rögtön jól kezdődött, ugyanis összeverekedtem Septimus Weasleyvel, akit akkor még nagyon nem bírtam, pont azért, amit hallottam róluk, de a beosztási ceremónián kiderült, hogy egy házba kerültünk, és kénytelenek voltunk megszokni egymást. Ami azután igen könnyen ment, mert valahányszor felcsendült az, hogy Potter és Weasley azonnal induljanak a házvezetőjükhöz, mindjárt csengett, hogy ott valami nem stimmel. Rengeteg csínyben volt benne a kezünk, ami főleg a mardekárosok ellen irányult. Mint pl. amikor Denemet szivattuk állandóan. Oh, régi szép idők.
Az egyik nyáron, úgy 2 éve.. Igen, 2 éve volt ez. Grindelwald csatlósai tértek be a házba, és apát keresték. Persze az öcséim nem árulták el hol van, így párbajba kezdtek vele, de hát mit ér két 13 éves suhanc egy nagyhatalmú sötét mágus legjobb bizalmasa ellen? Hm? Semmit. Így meghaltak. Én erről nem tudtam, mert éppen Seppel lógtunk máshol. Apám hazaért, és párbajba kezdett az idegennel, de egy rosszul elsült átok után őt is kivégezte ez a szemét. Így egy napon vesztettem el az öcséimet, és az édesapámat is. Nagyon mélyen érintett, teljesen máshogy tértem vissza a Roxfortba. Megkomolyodtam, és leálltam a gyerekes csínyekről. Persze Dorea Blacket, akibe első óta szerelmes voltam, nem hagytam békén, folyamatosan kérdeztem, hogy mikor megyünk már végre randizni. Hát, nem egy egyszerű eset, ugyanis év végén adta a fejét randira, de akkor is elrohant. Úgyhogy nem is tudtam, hogy mit kezdjek. Az RBF-em kiváló lett, mindenből K-t kaptam. Na, nem mintha annyira tanultam volna, de megfogadtam, hogy bosszút állok, és auror leszek. Elkapom azt a fickót. Grindelwald csatlósát vagy ki a halált. A hatodik évemet ugyanúgy kezdtem, mint az előzőt. Komolyra vettem e figurát. Persze azért egy-két csínyben benne voltam, mint mindig, de inkább Doreára fordítottam a figyelmemet. De megint akadékoskodott. És ekkor elmondtam neki, hogy ezt már nem tudom tovább csinálni, mert szeretem, és nem tudom elviselni ezt a terhet már. Aztán nem tudom hogyan, vagy mint de járni kezdtünk. A hatodikat egy párként kezdtük, és a nyarat egészében együtt töltöttük, úgy 2 hét szünettel, mert akkor hazautaztunk.
Idén kezdem az utolsó évemet a roxfortban, és remélem, hogy gyorsan eltelik. Mert végre feleségül vehetem Doreát, amit elterveztem. Csak előbb el is kéne jegyezni.
*különleges képesség: animágus vagyok, és egy oroszlán alakját öltöm magamra.
*amit mindig magammal hordok: Kérdés nem lehet, Dorea képe, a pálcám és a láthatatlanná tévő köpeny ami az apámé volt.
A Potter ház csendes volt, mikor odaértem pálcával a kezemben. A szívem sebesen vert, és lángolt bennem a düh. Ilyenkor miért nem lehettem ott? Miért? Anyám küldött egy patrónust, hogy azonnal jöjjek haza. Így Sep repülő motorjával hozott. Én Sep és Hagrid. Ők jönnek utánam. Kinyitottam az ajtót, és a jobb szárny felé vettem futva az irányt. A lépcsőket kettesével szedtem, és berohantam a nyitott ajtón. Három testet láttam földön feküdni, akiket mind felismertem. Az apám, és az ikrek Felnéztem, és egy fekete csuklyás alak állt előttem. Csak annyit láttam hogy ördögien vigyorgott. Ami engem iszonyú haragra gerjesztett. Megérkezett mögém Sep, és Hagrid is.
-Te. Aljas rohadék. ! – Üvöltöttem torkom szakadtából neki.- Megölted az apámat és a testvéreimet. Te.. Te , te senkiházi. – Alig bírtak visszatartani, a pálcámat kerestem. Ő csak elmosolyodott, és ennyit mondott.
-Okot adtak rá, ifjú Potter. Egyszer majd megérted. – Gúnyosan vigyorogva beszélt hozzám. Kitéptem a karom Sep szorításából, és elé álltam. Rászegeztem a pálcát.
-Avada Kedavra! – De semmi nem történt. –Crucio! – De ismét semmi. Ekkor az alak ismét megszólalt.
-Amíg nem akarod valóban végrehajtani nem fog menni. Várj, megmutatom! – Rám szegezte a pálcáját. A könny már ömlött a szememből, de felkészültem, hogy én is életemet vesztem.
-Crucio! – Iszonyú fájdalmat éreztem, és a földre rogytam. Ordítottam, ahogy csak bírtam. Megszüntette az átkot, és odalépett hozzám.
-Látod így. És most maradj veszteg. Incarcarendus! – A kígyók rámtekeredtek.- Ha felnőttél, újra találkozunk, Charlus.- Ezzel kilépett az ajtón, és hoppanált. Sep megszűntette a bűbájt, de én csak feküdtem, és zokogtam ott. Nem tudtam mást tenni. Anyám bejött, és ő is zokogott. Semmi mást nem tudtunk tenni. A fél családot kiirtotta ez az állat, és nem tudtam semmit tenni, és ez nagyon bántott. Sep, és Hagrid némán álltak mögöttem, megfordultak, és kimentek. Én pedig bezárkóztam a szobámba, és törtem-zúztam. Mást nem is tudtam tenni.
A hozzászólást Charlus Potter összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Júl. 23, 2011 9:52 pm-kor. | |
|
