4. emeleti folyosó

A Hugrabug klubbjánál található folyosó.

*A hetedikről érkezem, körém csavarva a láthatatlanná tévő köpeny, csak a fejem látszik ki. "Potter fejét nézzétek már." "Mivan Potter szellem lettél?" Pedig csak a köpenyem van körém csavarva, semmi más. De a lábaimat eltakarja, mert elég nagy még mindig. Utánam persze az elmaradhatatlan csaj sereg. De egy idő után leveszem a köpenyt, és a zsebembe tömöm, ami tértágító bűbájjal van kezelve. Előkapom a pálcát, és hátrafordulok.*
-Obstructo! *És szépen megállnak ott. Ne kövessenek nem hiányzik hogy rázzák magukat előttem. Egy ismerős gitárhangot hallok meg, aztán a gitár gazdájának a hangját is. Ron már megint. Gondoltam. Oda is érek hozzá.*
-Szevasz Ron. Mi járatban errefelé? *Érdeklődök, nyújtva a kezem hogy csapjon bele.* -Jah, és szevasz Elliot. *Köszönök a bagolynak is.*

-Ehh, nálunk kihalt minden. Csak a kicsik gyilkolásszák egymást veszettül, meg engem is, hogy "Charl bááácsi, taníts nekünk valami átkot, taníts meg csajozni." *Nevetek fel. Tényleg ezzel jönnek állandóan hozzám. A végén azért már idegesítőek De tényleg.*
-Semmi különös. Eddig jutottam a luvnyáimmal. Esküszöm Roxfort után strici leszek, nem auror. *Vigyorodok el én is és a bagolyra nézek.*
-Még mindig nem nevelted meg ezt a baglyot? Küldd el hozzám, kiképzést kap. *Nevetek fel halkan és rászólok a madárra.*
-Te figyelj Elliot, ott van egy halom csaj, menj kukkold őket. *Még a végén hallgatni is fog rám. Kinézem belőle.*

- Irigyellek érte... Nálunk mindenki betömörült a klubba. - morgom, majd a "taníts minket csajozni" miatt el is nevetem magam. - Én kezdem azt hinni, hogy a háztársaimat egy átokkal sem lehetne kidobni onnan. Mint akik beleszerettek abba a helyiségbe.
Az elsősök persze nálunk is egymást ölik, a hetedévesek meg mindenkit, aki zavarja őket. Ez az élet rendje.
- Jah, már csak egy nagy ház kell és kész a különbejáratú bordélyházad... - vigyorgom. - Csak arra lennék kíváncsi, hogy ezek tényleg ennyire hülyék? Úgy értem nehogy már ne tudják, hogy van barátnőd... A fél suli erről beszél, még a klubbunkban is ez a téma.
Na igen, ez volt az egyik ok, hogy tipliztem onnan. Bosszantóak tudnak lenni de nagyon...
- Jah, aztán meg engem ütnek ki, ha megint kukkolna... - morgom egy "azt nem játszom végig, hogy kiátkozzanak" fintorral. - Már így is elég perverz. Bár van egy olyan gyanúm, hogy éjszaka kimegyek vele kóborolni az erdőbe. Mondjuk az is igaz, hogy az alakom egyenesen világít a fák között...
Miért pont sarki róka vagyok?! Ez akkora kitolás... Ezalatt Elliott szépen hallgat Charlusra és elrepül kedvenc hobbijának élni, kukkolni.
- Egy darabig vissza sem jön. - vonok vállat a bagoly után nézve.

-Mindenki a mardekárosokat hajtja a pincében. Én meg csak néha teszem. *Vonogatok vállat.*
-Jah, bár az aurorság biztosabb szakma, mint ez. *Vigyorgok még mindig és nekidőlök a falnak.* -Hát üresfejű liba az összes. Látod ezt jó tudni. Bár mindig mondták hogy "Hééé télleg a suli egyik legjobb csaja Dorea a barátnőd?" én meg erre azt válaszolom hogy Igen az enyééém. *Vigyorodik el, és ránéz a bagolyra.*
-Áh, biztos nem fognak kiütni. Vagy nálatok ilyen harcias csajok vannak? *Vonom fel a szemöldökömet.* -Azt nekem is kéne, bár én itt a suliba szoktam úgy közlekedni. Általában ráijesztek szegény Mardekárosokra. *Vigyorodok el gonoszan. Tényleg ezt szoktam ám csinálni.*
-Legalább a csajok kapnak valami elfoglaltságot. *Kuncogok fel.*

-Ne is mondd. "Jajj Charlus, olyan cuki vagy, nem akarod otthagyni Doreát, és velem lenni?" "Nem akarsz jönni egy menetre Charlus?" *Utánozom a ribik mondanivalóját.* -Pedig nem nézném ki belőlük hogy ilyen vadmacskák. Bár azt sem Doreából hogy ezeket egyszer libákká változtatta. Szó szerint. *Nevetek fel. Tőlem előszeretettel ijed meg bármelyik mardekáros. Csak ha emberi alakban vagyok akkor mernek velem kötekedni.*
-Ugyan már, de ha már itt tartunk sunyin megharaphatod őket akkor. *Nevetek fel.* -Én általában az oroszlánszagommal tántorítom el őket. Bár bolhás még nem vagyok, de már Sep így is szőrikének hív néha. *Csóválom meg a fejemet.*
-Ja, hál istennek egy kicsit lepattantak rólam. Nem tudom, de ez különös. *Vigyorgok.* -Áhh mind szánalmas Beauxbatonsba való cicababa.

*Nos igen, a helyemben lenni nem túl egyszerű, szóval ebben meg is állapodhatnánk hogy már én is unom hogy futnak utánam a csajok, mert már csak egyet szeretek. Régen még élveztem, hogy ezzel tettem féltékennyé Doreát, mindig, így nem is volt kérdés milyen trükköket alkalmazok hogy végre felfigyeljen rám.*
-Ahham. Ott totyogtak, én meg halálra röhögtem magamat rajtuk. *Nevetek fel, és még mindig röhögőgörcsre lennék képes.*
-Jólvan én már vicsorítottam rájuk még a Malfoyabbik fajtája is sikítva rohant el, aki előttem olyan nagynak vallotta magát. És nála jobb rokont nem is kaphatnék. Komolyan. Az anyámon kívül egy Malfoyt sem tűrök meg ezen az ótvaros világon. *Sötét pillantással mondom mindezt.*
-Az erdőbe mászkálni jó buli. Bár te látszol nagyon.. Tőlem meg félnek a kentaurok. És néha Hagrid barátommal tartok. *Vonogatok vállat.*

-Ja. *Vonom meg a vállam.* -Van köztük egy-két okosabb is, de ha erre gondolsz akkor ott van például a Hollóhátban Wilhelmina. Vagy nálunk Lucia.. Többet nem tudok így kapásból mondani de biztos vannak még jó csajok, ezer meg ezer itt. *Vonogatok vállat. Nekem ott van Dorea szóval én ilyenre nem nagyon gondolok.*
-Persze, főleg Derricknek. Abraxas egy kicsit normálisabb, bár egy olyan alkalom volt amikor nem gyilkoltuk egymást. *Csóválom meg a fejem.*
-Én is. Anyám még a jobbik eset, mert ő rendes egy Malfoyhoz képest is. De a többiek. Főleg mikor családi vacsorán voltunk. Ahova persze én is hivatalos voltam mert félig Malfoy vagyok. Akkor kibírtunk kb.. 45 percet veszekedés nélkül Derrickkel. *Morgom bosszúsan és terelem a témát inkább.*
-Meg végre ki kéne deríteni hogy miért rúgták ki. Tudom hogy Mirtyl meghalt de... Nem hiszek abban hogy Hagrid izéje tette volna. Van egy ötletem. Ha benne vagy, ki kéne deríteni mi, vagy ki nyírta ki a csajt. Csak. Ehhez Denemet is elő kell szedni, mert ő is tud valamit a dologról, biztos vagyok benne...

-Ideje lesz. *Vigyorodok el, és ezzel le is zárom én is a csaj témát.*
-Hidd el, ezek azok is. Otthon is eleget nyírják egymást amikor olyanjuk van. Meg persze engem is, mert azt élvezettel teszik, úgy gondolom. Sőt. Biztos vagyok benne. Hát, kb. olyan volt. Meg persze a rokonság rám nézett úgy mintha ki akarna engem nyírni. Mert én voltam az egyedüli, akinek nem Malfoy volt a vezetékneve. De egész tűrhető vacsora volt. Arról beszéltek hogy Grindelwald utódját meg kell találni, meg a vértisztaság meg megőrzése, meg a további hasonló undormányos dolgok. Amiket én nem bírok hallgatni. *Forgatom meg a szemeimet. Gyűlöltem azt a vacsorát. A következő nem sokára lesz, szóval megint át kell esnem egyen.*
-Hát ja. Amíg a vacsora tartott mert aztán felmentünk egy kisebb szobába és párbajozni kezdtünk, szokásunkhoz híven. *Nevetek fel.*
-Igen, én magam sem hiszem hogy Hagrid tette volna, hiszen egyidős velünk. Sőt amíg itt volt, velem meg Septimussal lógott. Jah, pontosan. Nem irigylem. De különös, nem? Én már láttam a szellemét és a szellemek általában úgy halnak meg hogy rajtuk marad a seb. De rajta semmilyen seb nem volt, hanem ép volt és egészséges. Persze halott de... Felettébb különös. *Gondolkodok el.*
-Én egyenesen gyűlölöm azt a fattyút, bár ezt előtte még nem mondtam, mert ha meg akartam tudni valamit, akkor tőle kérdeztem. Ezt most is megcsinálhatjuk. *Gondolkodok tovább.* -Elsőnek biztosan őt kell megkérdezni, hogy hogyan halt meg, mert onnan kéne kiindulni.

-Pontosan. Ez olyan mint Mardekár utódja, még mindig nem tudni hogy kicsoda. Pedig erről is beszéltek amikor meghalt Mirtil. *Rosszalló pillantás ki az ablakon.* -Igen, erről hallottam. Valami vérfertőzés, igaz? *Kérdem. Ennyit tudok én is, nem vagyok olyan tudatlan a muglikkal kapcsolatban.*
-Nem, én még teljesen normális vagyok. De tényleg. *Vonok vállat. Igen, Hagridnak tényleg van pár... Hát veszélyes lénye, de ezek közül egyik sem ártalmas ebben én biztos vagyok, mert Hagrid nagyon jó barátom. És akárhányszor látom, hogy lehajtott fejjel ballag, mindig eszembe jut hogy mennyire hányatott sorsa van azért amit ő meg sem tett.*
-Áh, az ki van csukva. Nem hiszem mert azt mondták hogy valamerre nézett, és ijedt tekintete volt. Szóval a mérgezés biztos nem lehet. Mardekárosok közül? Szerintem is. Ők azok az istenadta népség hogy képesek ilyet tenni. *Gondolkozok én is el egy pillanatra.*
-Denem? Denem!? Nem is tudom megátalkodott egy ember az is. Hülye bájgúnár. A tanárok kedvence mert annyira tehetséges. *Fintorodok el.*
-Szerintem is. Az egy vidám látogatás lesz. Te Mirtil, elmondanád hogy mégis hogyan haltál meg?