Jackson Throw
Hugrabugos diák
Hozzászólások száma : 5
Join date : 2011. Jul. 23.
 |  Tárgy: Jackson Throw  Szomb. Júl. 23, 2011 7:49 pm | |
| Jackson Throw
Név:Jackson Trow
Becenév:Jack, Jackie, Jackson, Throw.
Kor:16 év.
Születési dátum és hely: 1934. szeptember 4., London
Származás:Aranyvér
Iskolai házad: Hugrabug
Évfolyamod:6. évfolyam
Pálcád: Kökény, 13 hüvelyk, egyszarvúszőr
Foglalkozásod: Diák
Édesanyja:Stefania Grodvick, halott, igaz, hogy csak 10 évig ismerte, de nagyon szerette.
Édesapa:Argon Throw/42/,Él, szeretik egymást.
Testvér(ek): egyke, vagyok.
Egyéb hozzátartozó(k):William Grodvick/67/Él, tökéletesen megértik egymást, legjobb barátok.
Talán ha az elején kezdem, akkor mindenki megérti. Szóval, adott két család, a Grodvick és a Throw. Mindkét família aranyvérű. Anyámék családja, volt az egyik leggazdagabb a környékükön. De szerencsére nem szállt el velük a szárnyas ló, így az önbecsülésük is megmaradt. Mindenki a Mágiaügyi Minisztériumban dolgozik, és éli napjait. Másik felem a Throw család. Apám családja, nem olyan nagy múltú, elég annyit tudni róluk, hogy a muglik között élik már a napjaikat. De mindkét családomra igaz, a jóhiszeműség, a kedvesség, és a történelem, melyben ők is szerepet kaptak, ha egy egy perc erejéig.
Jellemem? Hatalmas neki futást kérek minden olvasónak, hisz kemény dió vagyok.
Összefoglalónéven én vagyok az a személy a világon, aki két lábon jár ön és közveszélyes, de még szerencsétlen is. Képes vagyok a saját, és mások lábában felbukni. Én lennék az akit el lehet tiporni, még sem jön dühbe, inkább elmenekül. Talán túl nyugodt is vagyok. Akkor jövök zavarba, ha egy lánnyal kell beszélnem, ilyenkor kell erővel kinyitni a számat, és harapófogóval kihúzni belőlem a dolgokat.
Félelmeimet nem nagyon teregetem ki, csak pár van. Pontosabban három: a méhek, a mumus, és borsófőzelék. Ne kérdezze senki mi miért, mert elmondom.
Öt évesen megcsípett az orromon egy kis szárnyas, azóta rettegek tőlük. A mumus azért, mert drága suli mumusunk Hóborc felakasztott alsógatyámnál fogva a fára, a borsófőzelék, meg egyszerűen undorító.
Átlagos vagyok. Nem hordok ékszer, egyéniségem annyi, hogy csak farmert vagyok képes felvenni, amikor nincs rajtam az a szúrós talár. Kb. 170 centi lennék, így is nagyobb mint az apám, szőkés barna haj fedi a kobakomat, ami nem egyszer találkozott a földdel, szemem színe világos barna, testalkatom átlagos. Nem sportolok, így nem vagyok kigyúrva sem.
Öltözködésem, ahogy mondtam, farmer, és egy póló, tornacipő. Semmi extra giccs.
Verőfényes őszi délután. Az iskolákban már nem tanítottak, épp, hogy kicsengethettek. De most jövök én a képbe. '34 szeptember 4. A nap amikor megláttam a napvilágot, és sírás helyett mosolyogtam a doktor úrra. Nem itt rontottam el az életem, hanem a második élet évemnél. Akkor jöttem rá lelkileg, hogy a szülők eltudnak rontani. Mivel...a főzelékkel pontosabban a borsóval. Erőszakosan próbálták belém tuszkolni a mocsárkinézetű ételnek nevezett pürét, amit én, nemes egyszerűséggel apám nyakába borítottam. Szüleim ekkor azt hitték, én leszek a legmakacsabb gyerek a földön. Tévedtek. Ahogy nőttem, egyre szófogadóbb lettem, és kissé esetlen. Esti mese gyanánt anyukám varázslós életét mesélte, remélve, hogy felkészít, a várt eseményre.
5 éves koromban volt az a döntő pillanat, amikor szembe találkoztam a második félelmemmel. Egy méh. A kis fullánkkal felszerelkezett szárnyas izéke, megcsípett az orromon, ami kétszeresére dagadt. Azóta menekülök a méztől, illatos virágoktól, vagy akár attól, ami egy méh-el kapcsolatos.
Családomnak nem kellett sokat várni, hogy varázserőm előbújjon. Az esetről annyit, hogy épp egy kutya elől menekültem, mikor megbotlottam (nem is csoda, mindig így van), és azt kívántam, hogy meneküljek meg. Sikerült, mert kutyából, egy talpas pohár lett. Az eseten mindig nevetnek a szüleim, azt mondják, még sokra vihetem. Én is így gondoltam...az első Roxforti napomig. A levélnek igazán örültem, amit az igazgató küldött, hogy felvettek, de nem gondoltam, hogy ilyen nehéz az élet ott...
Épp a Teszlek Süveghez szólítottak ki, mikor a saját talárom miatt hasra estem a pódiumon. Több száz gyerek rajtam röhögött. Mardekárosokkal az élen. De megkaptam a vigasztalásomat a kis bemutatóm után. Hugrabug-os lettem. Minden jó volt utána az iskolában. Egyik nap bagoly postám jött. Signos egy fekete boritékot dobott elém. Nem tudtam mi volt, így muszáj volt kinyitni. Abban a percben, ahogy végig olvastam, légzésem megakadt, könnyeimmel küszködtem. Anyám meghalt. Az okát nem tudták. A levélben még annyi állt, hogy mikor menjek haza a temetésére. Megtörtem. Barátaim, akiket eddig szereztem, próbáltak jobb kedvre deríteni, kisebb-nagyobb sikerrel. EZ nem pótolhatta anyám hiányát. 10 éves voltam. Még előttem volt a változtatás lehetősége. Ezeket mondogattam magamban. Gyászoltam, azzal, hogy tanultam, könyvekbe, és gitáromba temetkeztem. A gitár a 8. születésnapi ajándékom anyámtól. Az ő emlékére játszom azóta is.
Elmúltak a bús komor hónapok. Újra visszaállt a rend, kissé másképp. Hóborc, mindenki szeretett szelleme, engem szemelt ki áldozatának, egy tavaszi napon, úgy egy éve. Alsógagyámnál felakasztva lógtam az Átváltoztatástan udvarán lévő fán. Igen én voltam az a hülye gyerek, akin túl járt egy szellem.
Úgy gondoltam attól a perctől, ismét önmagam voltam. Hasra estem párszor, beletiportak a jól gondozott lelki világomba. Tényleg megjavultam.
*különleges képesség:csak seprűn tudok egyensúlyozni, nekem egy különleges.
*amit mindig magammal hordok:a pálcám, a gitárom, és egy kulcstartó, ami az Eiffel-tornyot ábrázolja.
Ugyanolyan napnak indult a mai is mint a többi. Hajnalban keltem, óvatosan felöltöztem, próbáltam halkan ki menni a szobából, most sikeresen. De a lépcső hevesen ellenkezett az egyensúlyomnak, így szépen legurultam. Hangos nyögéssel adtam véleményem a kőépítménynek, mely fantáziámban nevetni kezdett. Lehet, hogy kissé esetlen vagyok, vagyis két lábon járó szerencsétlenség, de azért leesni a klubhelyiség lépcsőjén?! Számomra ez egy mutatvány volt. Szerencsére többen nem látták, kivéve a a képek, aki békésen szuszogtak a kereteiken belül. Megnéztem az órarendet. Bájitatltan, sötét varázslatok, számmisztika.
-Nagyon jó, ma megint kifüstölhetem az osztályt a teremből. - morogtam. A Bájitaltan volt az a tantárgy, ami nem ment. Tegnap is, csak szerelmi bájitalt kellett készíteni, én megcsináltam az igazság szérumot, azt is rosszul, mert mint összekavartam a hozzávalókat, két percet bírt ki a főzet. Pont a tanár orra előtt robbant fel...ne kelljen mondani, azóta félek belépni abba a tanterembe.
[img][/img]
A hozzászólást Jackson Throw összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Júl. 23, 2011 8:03 pm-kor. | |
|
Charlus Potter
Admin/ Griffendéles diák
Hozzászólások száma : 46
Join date : 2011. Jul. 14.
| | Tárgy: Re: Jackson Throw Szomb. Júl. 23, 2011 7:59 pm | |
| Jack, az előtörténetedet Elfogadom! ------------------ Nem vagyok ám szőrös szívű. Az előtörténetedben a születési dátumodat módosítsd te kétballábas, aztán botladozz játszani!  | |
|
