Park és patak

Tárgy: Re: Park és patak Pént. Júl. 22, 2011 9:19 pm

Katrina

Soha nem árt egy kis friss levegő alapon lejöttem ide elmaradhatatlan társaimmal a gitárral és Elliottal. Ez utóbbi bezsongva körözött, míg én egy kis zenét varázsoltam a parkba. Rájöttem, hogy állva nem a legszerencsésebb játszani, így ledobtam magamat a fűbe. Fekete a talár, úgy sem koszolódik, remélem.
- Elliot, bele ne fulladj! - szólok rá a vízhez vészesen közeledő bagolyhoz, aki egy sértett huhogás közepette visszaszáll a behajlított térdemre. - Ne bámulj így, mert mellényúlok.
Igen, kedves baglyom a szemével szokott szuggerálni és akkor rendre tévesztek egy-egy húrt, aminek valami borzalom lesz a következménye. Most valahogy hamar megunom a gitározást, így magam mellé fektetem a hangszert és elnyúlok a földön. Kedvem lenne átalakulni és futni egy jót Elliottal, de ahhoz még túlságosan világos van, így bárki megláthat és nem tennék magammal túl jót, ha rájönnének. Aaron Snow egy bejegyzetlen animágus. Tele lenne vele a suli.
- Na, most mi jót, vagy nem jót műveljünk? - tettem fel a kérdést a bagolynak. - Még mielőtt... nem engedlek egyedül sehová, mert megint nekikezdesz kukkolni és akkor engem vernek el... Egyáltalán... Lehet egy bagoly perverz? Bár erre te vagy az élő bizonyíték...

Tárgy: Re: Park és patak Szomb. Júl. 23, 2011 9:24 pm

.:Aaron:.

Hány roxforti diák képes elfoglalni magát a hálóban? Persze egyedül... Ezer biztos, hogy Én nem vagyok köztük, bármennyi is ez a szám. Társasági lény vagyok, kell valaki, akivel beszélgethetek, vagy szemétkedhetek, mindegy. A folyosók valahogy nem túl hívogatóak, és Isten ments, hogy egy tanteremben piszmogjak. Nem maradt más lehetőség, taláromat felkapva az udvarra keveredtem.
Nem tudom a többi diák hogy van vele, de nekem nem erősségem a zene. Nem is az, hogy nem tudok játszani, mert hét évig zongoráztam, de meguntam, és úgy érzem nem tudnék többször a hangszer mellé csücsülni, és játszani. Fogalmam sincs ez miért van, de csakis azért juthatott eszembe, mert gitárzene ütötte meg a fülem.
A park füvében ismerős alak üldögél. Önkéntelenül is fintorra húzódik a szám. Aaron az, a sárvérű Hugrabugos. Eszem ágában sincs visszafordulni. Elsuhanok mögötte, alig hallhatóan nyomódik a cipőm a fűbe. A vállához hajolok, és a fülébe suttogok.
- Még mindig nem fulladt meg az a perverz baglyod?
Nevetve lépek el mellőle, figyelve hogy reagál. Régóta ismerem, és bár idősebb nálam, nem félek viccelődni vele.

Tárgy: Re: Park és patak Szomb. Júl. 23, 2011 9:56 pm

Katrina

Békés és nyugodt nézelődésemet valaki megzavarja, ráadásul ezer szerencsémre egy mardekáros... Ember, ezek mindig megtalálnak? Igen... Orvul mögém lopózott és egy kisebb szívgörcsöt hozott rám. Én persze rögtön pálcát rántok rá.
- Szevasz, Ortega... - köszönök neki egy lehelletnyi gúnnyal a hangomban hozzá teszem. - Hát, ez soha nem rajtatok múlt.
Megvonom a vállamat és elfekszem a fűben. Nincs kedvem egy mardekárossal huzamosabb ideig beszélgetni és most párbajozni sincs kedvem. Honnan ismerem? Összefutottam vele egyszer és jó a névmemóriám. Az előbbi mondatán elgondolkodva ülőhelyzetbe tornázom magamat és ismételten hozzászólok.
- Te határozottan fejlődsz. Lássuk csak...egy... kettő... - kezemen kezdem el számolni a most felém intézett szavait és végül egy fintorszerű vigyorral közlöm vele az eredményt. - Összesen kilenc szót szóltál hozzám és egyik sem a sárvérű volt. Ez már teljesítmény.
Ismételten elfekszem a fűben és bal kezemmel a gitárom húrjait kezdem piszkálgatni. Egyszerűen hidegen hagy a lány jelenléte, még ha tudom, hogy milyen átkozós fajta is. Van egy tippem, hogy hamarosan a fejemhez vágja, hogy te mocskos sárvérű, vagy valami hasonló fantáziadús megnyilvánulást. De, hogy őszinte legyek... nem érdekel. Túl lusta vagyok, hogy egy ilyen apróság most felzavarjon.

Tárgy: Re: Park és patak Vas. Júl. 24, 2011 8:34 pm

.:Aaron:.

Majdnem sikerül a szívbajt hoznom rá, ami teljesen elég, hisz' ha tényleg szívrohamot kapott volna, Én valószínűleg repülök a suliból. A többi ház valahogy nincs kibékülve a Mardekárral, szerintem az a bajuk, hogy ez a ház szókimondóbb. Engem mondjuk nem érdekel. Az alaptermészetem nem egy angyali, stréber kicsilány.
Aaron a megjelenésemkor rögtön pálcát ránt, de ahogy odahajoltam hozzá, lépek is el tőle, és nevetve arrébb húzódok.
- Pedig rajtunk fog múlni, ha ilyen perverz marad.
Rábökök a bagolyra. Az egész suli tudja, hogy Snow baglya perverz. Igaz még az a szerencse, hogy a Mardekár klubhelyisége az alagsorban van, így a bagoly nem sűrűn térül arra, hogy utánunk leselkedjen.
Snow-t nem csak úgy ismerem, hogy tudom a nevét, meg már láttam az arcát. Valamelyik Karácsonyi bálon kicsit közelebbről is megnéztem a száját. De ezt nem sűrűn hangoztatom.
Ledobom magam a fűbe, ha Ő nem is kíváncsi rám, nekem nincs jobb dolgom, mint egy sárvérűvel beszélgetni. A kezem a hátam mögé teszem, és úgy támaszkodom. Rosszallóan nézegetem, ahogy beszél. Fejlődöm? Mit akar ezzel mondani?
Visszanyelem a reakcióm, ami automatikusan az lett volna, hogy le sárvérűzöm, de nem tettem. Nevetve fújom ki a levegőt.
- Ugyan már. Azt hiszed nem vagyok képes rendes társalgásra anélkül, hogy kimondanám?

Tárgy: Re: Park és patak Hétf. Júl. 25, 2011 6:59 am

Katrina

Békés egyedüllétemnek ezzel végleg vége, mert ledobta magát a fűbe. Lassan kifújon a levegőt és becsukom a szememet. Miért pont ide kellett jönnie?
- Elliot már csak ilyen. - vonok vállat fekve. - Valószínűleg rajtatok kívül már nem sok embert zavar.
Csodálkoznék, ha a mardekáros bagázst valami nem zavarná. Szörnyűek.
- Ha meg nagyon tudni akarod, a pincébe nem megy. - jegyzem le és a mellém totyogó bagolyra nézek. - Lehet, hogy perverz, de nem hülye.
Na, ha így haladok, akkor a plafon szakad rám rövid úton... Hogy miért? Hát, maradjunk annyiban, hogy Elliot nem egy zseni. Kissé... hmm... nagy tökfej, na. Ha kukkolásról van szó, akkor profi, amúgy elég lökött.
- Hát, ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor nem hittem volna. - mondom még mindig fekve, de enyhe csodálkozással. - Ti nem éppen arról vagytok híresek.
Nem éppen arról híresek?! Ember, most már tényleg szakad a plafon. A Mardekár ház minden csak nem kedves. Se az, sem pedig egyéb más tulajdonság.
- Nem ártana, ha leszállnátok végre a földre. - ismételten ülőhelyzetbe tornászom magam. - Semmivel sem vagytok másabbak, mint én, vagy bárki más. Csak úgy odavagytok a származásotokkal. Nevetséges. A mugliknál ez ugyanúgy megvan. Csak ők pechükre nem tudnak varázsolni. Ilyen az élet.
Egy szusszanásnyi időt hagyok magamnak és csak utána folytatom.
- Az egyiknek ad, a másiktól elvesz. Nektek aztán fogalmatok sincs, hogy az általatok szidalmazott mugliivadékoknak milyen személyiségük van. Rohadtul nem érdekel benneteket. - megcsóválom a fejemet és lassan felállok. - Nektek csak az a lényeg, hogy kielégítsétek a perverziótokat és mindenkit szekáljatok és átkozzatok. Tudom, hogy milyen az, amikor egy gazdag családban nősz fel, pláne ha még befolyásotok is van. Nekem is ilyen a családom, de ez mégsem ok arra, hogy tahó legyek. Bár mit is magyarázom ezt neked, soha nem fogod megérteni a lényeget.
Tényleg, minek magyarázom? Felesleges, de mégis... jó kiadni magamból.
- Tudod, a mugliknál nemrégen zajlott le az úgynevezett második világháború. A lényeg az, hogy egy elmebeteg azt hitte, hogy ő felsőbbrendűbb bárkinél, főleg egy bizonyos népcsoportnál. Mindenféle borzalmat követett el. - ismételten felnézek az égre, aztán fújtatok egyet. - Itt Grindelwald csinált hasonlókat és semmivel sem jobb, mint az a mugli és a követői. Persze ő elbukott, de mi rá a garancia, hogy nem jön mégegy? Semmi... ha rajtatok múlik, akkor biztosan fog, de egyszer kénytelenek lesztek rájönni, hogy ez már majd nem mehet tovább. Csak jöjjön el az az idő.

» Park és folyó