Dorea Black
Prefektus
Hozzászólások száma : 37
Join date : 2011. Jul. 14.
Tartózkodási hely : Roxfort; Griffendél
 |  Tárgy: Dorea Black  Kedd Júl. 19, 2011 11:15 am | |
| Dorea Violett Black
Név: Dorea Violetta Black
Becenév: Dorea, Dor
Kor: 17
Születési dá1tum és hely: 1933. Május 1. London
Származás: Aranyvér
Iskolai házad: Griffendél
Évfolyamod: 7.
Pálcád: Kökényfa, Főnixtoll mag, 12 hüvelyk, Bűvöléshez tökéletes
Foglalkozásod: Diák Prefektus
Édesanyja: Violetta Bulstrode, 37, A Mimisztériumban dolgozik a Rejtély és Minisztériumügyi Főosztály vezetőjeként, még él, kapcsolatunk nagyon jó
Édesapa: Cygnus Black; 37; A Minisztériumban dolgozik a Hop Hálózati Felügyelet bizottságában
Testvér(ek): Cassiopea Black; 16; Mardekáros diák; nem túl jó a viszonyunk, de nem bántjuk egymást
Egyéb hozzátartozó(k): Túl sok van...
A Black család rég óta nemes és nagy múltú. Talán csak az én szüleim nem vallják a sárvérűek elleni gyűlöletet, mivel ők mások, mint a családunk többi tagjai. Apai ágon az összes férfi ellenezte ezt a gondolatmenetet, de az aranyvér megtartását nagyban támogatták. És szerencsére nem tagadtak ki engem, mivel Griffendélbe kerültem, és nem a Mardekárba. El sem tudom mondani, mennyire örülök, hogy ez így lett...
A család jelmondata a Toujours Pur, ami annyit tesz, hogy örökké tiszta...
Dorea igazán bátor, néha egy kicsit vakmerő. Mindig segít a barátainak, ha valami gond merül fel. Humorérzéke is kiváló, szeret másokat megnevettetni, ha valaki szomorkodik. Igazán eszes lány, leginkább csak a tényekben hisz, és mindig utána néz az igazságnak, szeret nyomozgatni. A párbajozásokat messziről kerüli, de ha arra kerül sor, ügyesen forgatja a pálcát, és megpróbálja magát védeni támadás helyett. Gyakran játszik békítő szerepet, olyankor hatásos beszédet tud tartani.
Néha... Sőt, gyakran rettenetesen makacs, nem hagyja magát, és a saját igazát hajszolja. Könnyes sértődik, és nagy specialitása a "halk hiszti". Hamar kikattan, ha valaki valakit a származása miatt sérteget, és mivel ő tiszta vérű, nem bántják. Gyűlöli az igazságtalanságot, olyankor mindig "ami a szívemen, az a számon".
Kezdjük felülről. Barna, dús hosszú haj, általában szabadon hagyva hordja. Szeme színe is barnás árnyalatban csillog, de van, amikor valaki feketének látja, ez a fényektől függ. Nem valami magas lány, olyan 160 cm, és 48 kg körül van. Gyakran hord mugli ruhát, és egy nagy viccnek tartja a varázslóköpenyeket. Általában csak egy nyakláncot vesz fel a sok közül, nem szereti az ékszereket.
*Unottan üldögélek a szobámban az asztalnál. Anyám merengőjét elkértem egy kis időre, hogy hadd nézegessem az emlékeimet. Agy fadoboz állt a merendő mögött, abban voltak az emlékek, apró üvegekbe zárva. Elővettem a dobozból hét emléket, a hét legfontosabbat. A legelsőt nyitottam ki, majd beleöntöttem... *
~Egy anyuka ül egy kórházi fotelban. Karjában egy kis takaróba pólyált baba. Ez lennék én. Apám emléke rólunk, de nekem adta. A kisbaba alszik, az anyukát pedig körbe állják a gratulálók gyűrűje. A családom is ott van, nagyszüleim, unokatesók... Mindenki eljött engem megnézni... ~
*Nem volt hosszú emlék, de szeretem magamat nézegetni babakorban. A második üvegért nyúltam, majd a tálba öntöttem tartalmát... *
~Egy családi délután a házunkban... Ismét összegyűlt az egész família, csak azért, hogy megnézzék hogy milyen jeleket mutatok a varázserőmről. Tíz éves voltam, és már mindent tudtam a varázsvilágról. A földön ücsörögtem Cassiopeával, amikor elkezdett szekálni, amiért ismét azt a könyvet bújtam, amit a nagyanyámtól kaptam. Lecsaptam a földre a kötetet, és felálltam. Már az idegeimre ment a kishúgom. Kezeim ökölbe szorultak, és azt kívántam, bárcsak követné egy felső mindenhova, hogy örökké vizes legyem. Megtörtént. Jót nevettem Cassin, a családom meg megünnepelt engem...~
*Muszáj volt nevetnem az emléken... Még sosem láttam Cassi-t ilyen képet vágni... A harmadik üvegért nyúltam.. Már is sejtettem, mi lesz benne... *
~Az ágyamban fekszem, éppen hajnalodik. Megszólal a cikeszórám, és álmatagon felkelek. Itt is még csak 10 éves vagyok, de ez pár hónappal később történt. Egy bagoly repült be a nyitott ablakon, ágyamra ejtve egy különös levelet. Mohón kaptam utána, és lerohantam a nappaliba, ahol éppen szüleim fogyasztották reggelijüket. Semmi köszönés, leültem a székemre és feltéptem a borítékot. Egy megsárgult pergamenen, zöld tintával írt szöveg állt rajta. Rövidre fogva, az állt rajta, hogy felvettek a roxfortba. Szüleim is elolvasták a szöveget, és nagyon boldogok voltak, hol ott számítottak erre...~
*Ez volt életem egyik legboldogabb perce... Jöjjön a negyedik üveg...*
~Egy lepukkant vendéglőn sétálunk át szüleimmel. Itt az Abszol útra megyünk, vásárolni. nem sok ember volt a Foltozott Üstben, de nem is csodálom... Egy kicsi kertbe mentünk, ahol egy kukán és gazon kívül semmi nem volt... Anyám megütögetett pár téglát a falon a pálcájával, és egyből egy átjáró nyílt elénk. Szétosztottuk a dolgokat. A szüleim mentek a Gringots-ba, a távcsőért, az üstért, a bájital hozzávalókért, én pedig a talárszabászatba, a pálcáért, és a pergamenért. A fagyizóban találkoztunk, majd hazamentünk. Cassi rettenetesen irigykedett rám... ~
*Nagyon élveztem ezt a napot. Összességében minden Abszol úti látogatásomat élveztem eddig, nagyon szórakoztató oda menni... Jöjjön az ötödik üveg... *
~Egy kőfal előtt állok. A King's Crisson vagyok, a tízes és a kilences vágányt elválasztó falnál. Szüleim arra ösztönöznek, hogy menjek be rajta, de én megkövülve állok előtte. Cassi jön oda mögém halkan, majd belök a falon. Becsapódásra számítottam, de helyette egy fekete vonattal állok szembe. Már mindent értettem. Pár pillanattal később a többiek is megérkeztek. Lassan elbúcsúztam tőlük, majd a vonaton beültem egy üres fülkébe. Az utat egyedül töltöttem... Majd amikor megérkeztünk a Roxfortba, a Teszlek Süveg a Griffendélbe osztott be, aminek nagyon örültem. Év közben össze barátkoztam pár lánnyal, na meg Charlus Potterrel, aki folyton az agyamra ment... ~
*Nevetve szálltam ki az emlékből... Milyen aranyos volt Charlus tizenegy éves korában... Akkor is nagyon pattogott... És a hatodik üveg...*
~Nem volt idegen a környezet. Ismét a roxfortban vagyok, másodikos koromban. A beosztási ceremóniát nézem... Egy szőke lány megy a süveghez... Ő Cassi. Azon reménykedtem, hogy Griffendéles lett, de a Süveg a Mardekárba osztotta... Oda mentem hozzá gratulálni, de helyette elhajtott... Azóta teljesen elidegenedtem tőle... Fejébe szállt a dicsőség...~
*Teljesen elkomorodtam... Ez tényleg Cassiopea volt? El nem tudom hinni. Addig egészen jól elvoltunk... Ő volt az oka mindennek...? És az utolsó üveg... *
~Egy Roxmortsi táj... Az úton sétálgatok, Charlus Potterrel. Ez volt az első randink, még hatod év végén. Egészen addig piszkált, amíg el nem fogadtam az ajánlatot... Nemon jól éreztem magam vele... Azóta minden szabadidőmet vele töltöm, és néha a barátjával. ~
*Ábrándozóan néztem végig a jelenetet... Összepakoltam az üvegeket és az emlékeket, majd visszavittem őket a helyükre. *
Itt bármit megoszthattok karakteretekről, amit máshová nem tudtatok besorolni.
*különleges képesség: Okklumencia
*amit mindig magammal hordok: Pálcám, és egy medál, amit még Charlustól kaptam.
*Unottan sétáltam a könyvtár felé. Jóslástan házit kell írnom, amihez szükségem van egy könyvre. Rettenetes, amit ez a tanárnő művel... Komolyan mondom, le kellett volna adnom ezt a tárgyat... Semmi szükségem rá, enélkül is elvagyok. Amúgy is, tiszta szélhámosság az egész...
Beléptem a könyvtárba. Síri csend fogadott, de nem is számítottam másra. A Jóslástan cuccok leghátul találhatóak, azért 34 szekrényt hagytam el, mire oda értem. Az asztal teljesen üres volt, így nyugodtan terpeszkedtem szét. Egy begyűjtő bűbájjal leszedtem kettő kötetet, és bújni kezdtem őket. A csillagjóslás volt az anyag, amiről az egyikben egy szó sem esett. Pergament és tintát vettem elő, majd tollal jegyzetelni kezdtem a másik könyvből. Nyugalmamat léptek zaja zavarta meg, ezért felemelkedtem az irományomból. Cassi volt az, meg egy undok rókapofájú barátnője. Egy szóra sem méltattam őket, visszamerültem a házimba.*
-Nocsak-nocsak. Ma már a Griffendélesek elfelejtettek köszönni?
*Szólalt meg Cassi barátnője gúnyos hangon, mire a testvérem oldalba könyökölte. Ő sosem akart engem bántani, tudatosan. *
-Ha jól látom, nem én vagyok, aki idejött az orrom elé...
*Mondtam fáradt hangon, majd letettem a kezemből az íróeszközt, és kritikus szemmel néztem a lányokat.*
-Na figyelj Black kettő, nekem most kell ez a hely, szóval sicc innen!
*Mondta fennhangon a lány, mire én felálltam, és elnevettem magam. *
-Az egyetlen, aki innen elmegy, az te leszel, mielőtt még valami bajod esik!
*Jelentettem ki fenyegető hangnemben, mire a pálcámat előragadtam. De mielőtt bármit is tehettem volna, megjelent Madam Civikker, és szemrehányó tekintettel körbe nézett a díszes társaságon.*
-Maguk mit csinálnak itt? Ha gondjuk van, ne itt beszéljék meg! Sicc kifelé innen!
*Szólt a két Mardekáros lánynak. Engem nem küld ki, mivel Prefektus vagyok. Kár, hogy megjelent a könyvtáros nő, szívesen átváltoztattam volna azt a lányt meztelen csigává... *
| |
|
Természetesen 
