Malfoy kúria

Az a kevés itthon töltött idő sem telhet el normálisan. Milyen világ ez? Nem csinálhatom azt amit akarok, nem olvashatok, nem rajzolhatok de még a szobalányokkal sem tudok egy jót szórakozni mert anyám azóta baszogat amióta felkeltem. Mondjuk, nem reggel keltem ez tény de attól még nem kellene kikergetni a világból. Egy pálcaintéssel beengedtem a déli napfényt a szobába a takarómon pedig már ott várt az üzenet.
Ma este bál lesz, Maesék is jönnek ne késs és viselkedj.
Micsoda kedves és figyelmes anyám van. Imádom a családomat említettem már? Rögtön összegyűrtem a pergament és messzire hajítottam a szobába, hogy még csak ne is lássam. Utána még egy órát fetrengtem, majd amikor idejét éreztem felkelni megtettem. Amikor felöltöztem és leérem épp vége volt az ebédnek. Figyeltem, hogyan készülnek az estére. A házimanók és a szolgálók egyaránt fel s alá rohangáltak én pedig nem győztem őket kikerülni, pedig én vagyok itthon! Ez mélységes felháborodást keltett bennem, annyira, hogy "véletlenül" kivertem az egyik kezéből a tálcát ami csörömpölve hullott a földre a tartalma pedig félig rá, félig pedig a többiekre ömlött. Én meg jót röhögtem rajta és elindultam le a konyhába, hogy valami reggeli féleség után nézzek. A délután gyorsan telt és mire észbe kaptam, már itt volt az este. Micsoda borzalom lesz a mai este. Csak ötven ember hivatalos, közölte velem az anyám én meg toltam rá egy amolyan: "Bassza meg mennyi?!" fejet majd durcásan elvonultam készülődni. A tükör előtt még fintorogtam egy sort, hiszen nem akarom az én "drága" asszonykámra pazarolni az időmet, bőven elég lesz majd életem hátralevő részében őt nézni. De hát a gazdag varázslócsaládok már csak ilyenek, imádják fitogtatni amijük van és a vérük után a második legfontosabb dolog az életükbe a társadalmi hovatartozásuk. Mondjuk, ezzel én is így vagyok de akkor is...
Persze, elkéstem, a szüleim baromi rondán néztek rám én pedig se szó se beszéd melléjük álltam és köszöntöttem az érkezőket, mert én kedves olvasó ennyire kedves lény vagyok. Csak a nevetésed közepette nehogy a padlón köss ki. Anyám arcán megjelent a várakozás pírja. Alig várta, hogy Maesék megjöjjenek, hiszen nagyon jó barátságban vannak Celestynat pedig egyenesen ajnározza. Bár csak én legalább egy kicsit el tudnám viselni. Könnyebb lenne az életem, egy kicsivel.

Láthatóan nagyon untam a dolgot, nézelődtem, mélyeket sóhajtoztam, és felhördültem minden egyes beérkező vendégre. De a legnagyobb nyögés akkor hagyta el a számat amikor megláttam az ajtóban Maeséket.
-Ez lesz a ma este csúcsa.-
Mondom gúnyosan miközben zsebre vágom a kezemet a plafont bámulom és közben a sarkamból a talpamra teszem a súlyt. Az ősökkel még nem lenne bajom, de a kettőjük között megjelenik maga a megtestesült gonosz, Celestyna. A szememben megjelennek az apró lángok, mintha a szemem egy tükör lenne. Amikor az anyám észreveszi, hogy kezd szó szerint felforrósodni a helyzet megszorítja a karomat én pedig megrázom a fejemet és minden újra normálisnak tűnik. Addigra persze ők is ideérnek, én pedig felveszem a tökéletes műmosolyomat, kezet rázok az apjával az anyjának kézcsókkal köszönöm, mikor pedig Cellhez érek csak lenézően fintorgok egyet. Hogy akarhatnak hozzám adni egy harmadosztályú fruskát aki még csak nem is néz ki jól? Bár ez a ruha igencsak jól áll neki, de akkor is.
-Vedd úgy, hogy ez meg az enyém.-
Ejtek egy elragadó mosolyt, miközben az ujjamat alig láthatóan végighúzom a fedetlen hátán, hát persze, hogy égető élményben lesz része. De ezt rajtunk kívül senki nem látja. Hacsak Miss Maes fel nem sikkant mint egy óvodás és viseli el a következményeket. Tudom, hogy gyűlöli a tüzet, pontosan ezért szeretek vele annyira szórakozni és ez csak egy volt a sok trükköm közül.
-Miért nem mentek ki sétálni a kertbe Celestynaval drágám.-
Az anyám a legszebb mosolyát vette elő a kérdéshez de a szemében látom a mélységes dühöt. Ezek szerint észrevette az előbbi kis trükkömet. Következik egy gyors szemforgatás, majd, meglököm a vállammal Cellt és amikor már elmennék mellette a kezemmel megragadom a karját és elhúzom a kijárat felé. Kicsit gyorsítok a tempón, hátha nem áll olyan biztosan a tűsarkain, mint ahogy mutatja, majd magam elé tessékelem amikor kiérünk az ajtón. Gyönyörű látvány tárul a szemünk elé, mint mindig. A sok bűbájnak és fáradozásnak köszönhetően a világ csodájára járhatna a megannyi fénynek és díszítésnek. Még egy dolog, amiben a Malfoyok utánozhatatlanok, hát persze. Mindez engem persze egy kicsit sem izgat fel, az egész totál csicsás és kikészülök ettől az egésztől-
-Na gyerünk.-
Mondom neki szárazon, majd hajszálnyival óvatosabban meglököm mint az előbb és lesétálunk a lépcsőn be a kertbe. Mikor már elég távol kerültünk a zajokból megállok az egyik ablak alatt előveszem a cigimet és egy csettintéssel meggyújtom és egy mosollyal díjazom a trükkömet, ezt soha nem tudom megunni.
-Nem voltál elég jó színésznő ahhoz, hogy otthon maradhass mi?-
Gúnyos vigyor jelenik meg az arcomon miközben a számhoz emelem a cigimet. Szórakoztat a gondolat, hogy vajon milyen hisztit csaphatott otthon és mennyit kellett vele a szüleinek bajlódnia mire felvette ezt a csicsás ruhát.